A csodamágus köztünk jár

Kisgyerekként odavoltam Rodolfo trükkjeiért. Amint kiejtette a száján, hogy „Figyeljék a kezemet, mert csalok!”, már tudtam: most jön a csoda, és árgus szemekkel lestem a kártyatrükkjeit. Aztán idővel átalakult a bűvészvilág, akárcsak én, s tiniként már David Copperfield mutatványain – no, és persze magán a jóképű illuzionistán – felejtettem rajta a szemem. (Titkon pedig azt reméltem, hátha mégis sikerül kettéfűrészelnie Claudia Schiffert, mert akkor újra facér lesz.) Később egy hosszú hiátus köszöntött be, „Mukodj” Uri Geller és hasonló társai ugyanis sehogy sem mozgatták meg a fantáziámat (lehet, hogy bennem volt a hiba). Helyettük inkább a 2006-os A tökéletes trükk című film volt az, amitől leesett az állam. Aztán 2 éve, amikor az összes brit napilap a címoldalán hozta, hogy egy piros dzsekis, sportcipős férfi átsétált Londonban a Temzén, egyből érdekelni kezdett a fickó.

A Temzén sétál:

Mint megtudtam, ő Dynamo, a híres brit bűvész, aki látványos show-műsorok helyett inkább az utcán, az utca emberének varázsol. Azóta folyamatosan a netre feltöltött videóira vadászom; ha adják a tévében, akkor odakuporodom a képernyő elé, mert egyszerűen vágyom arra, hogy újra és újra ámulatba ejtsen elképesztő trükkjeivel. Mint egy kisgyerek, tátott szájjal figyelem, ahogy lesétál a Los Angeles Times épületének az oldalán, lebeg a turisták felett Rióban a Megváltó Krisztus szobránál, papírpillangókat kelt életre, vagy éppen mobiltelefont varázsol bele egy üvegpalackba. Nem érdekel, hogy csinálja, nem kezdek el ezen agyalni, mert nem erre vagyok kíváncsi, csupán arra várok, hogy legalább pár perc erejéig kizökkenjek a valóságból, és varázslatot lássak.

Az utca hőse

Csodát teremt, de az ő élete maga is egy csoda. Steven Frayne néven 1982-ben született, édesanyja csupán 16 éves volt, amikor világra hozta. Félig angol, félig pakisztáni származású (utóbbi az apja révén, aki teljesen kimaradt az életéből, mert folyamatosan börtönben volt). A hírhedt bradfordi Delph Hill lakótelepen nőtt fel, s mivel sovány és alacsony volt, ráadásul sokat betegeskedett – születése óta Crohn-betegségben szenvedett (ez az emésztőrendszer gyulladásos betegsége) –, rendszerint őt pécézték ki a nagyobbak. Kigúnyolták; volt, hogy a folyóba dobták, vagy felkapták, kukába hajították, majd legurították a domboldalról. Az atrocitások miatt a családja (anyjával és a dédszüleivel élt) inkább azt látta jónak, ha odahaza marad. A négy fal közötti magányában falta a szuperhősös filmeket (Superman, Batman, Indiana Jones, MacGyver és társait), hogy legalább kiszakítsák a mindennapi kis életéből. Idővel azonban éppen ezek a filmek voltak azok, amelyek megtanították arra, hogy az ember soha nem kételkedjen a képességeikben, s ha valamit nagyon akarunk, akkor valóra is válthatjuk.

Elszívja Mr. Motivator fitneszedző erejét:

Dédapja, „Papó”, aki a második világháborúban a fronton bűvésztrükkökkel szórakoztatta bajtársait, megsajnálta a magányos kisfiút, s akárcsak a Karate kölyök Miyagi mestere, megmutatta neki, hogyan védje meg magát. Ez nem volt más, mint a varázslás, amelynek világába fokozatosan bevezette dédunokáját. Az első trükk, amit megtanult, majd másnap már sikeresen is alkalmazott a zaklatói ellen, az a mások erejének elszívása volt. „Attól a naptól fogva teljesen elmerültem a varázslás világában. Elolvastam róla minden könyvet, és csak gyakoroltam, és gyakoroltam, éjjel és nappal, megállás nélkül” – vallja a Dynamo – semmi sem lehetetlen című önéletrajzi könyvében. Művészi szintre fejlesztette a kártyatrükköket, újabbnál újabb bűvészmutatványokon járt az agya, de legjobban az improvizálást szerette: „A kártyáimat soha nem hagyom otthon, de szívesebben rögtönzök azzal, ami körülöttem van: a nézők óráival és telefonjaival, egy sörösdobozzal, egy darab rozsdás dróttal vagy a hóval”.

Valami elképesztőre vágysz? Megkapod!

Tizenhat évesen kezdte a fellépéseket, mindenféle dekoratív segítők, show- és fényelemek, valamint elegáns öltöny nélkül, csupán azt viselte, ahogy az utcán is járt (tornacipőben, baseballsapkában, kapucnis felsőben.) Mutatványaival bejárta egész Észak-Angliát, klubokban és bulikban szórakoztatva a közönséget. Eleinte eszébe sem jutott, hogy ebből meg is lehet élni, az épp elég boldogsággal töltötte el, hogy megkereshette a klassz tornacipőkre valót, illetve másoknak varázslatosakat mutathatott. „Nem a pénz vagy a hírnév csábított. (…) Soha nem tudok betelni a boldogsággal, ami kiül az emberek arcára, amikor valami elképesztőnek lesznek a szemtanúi” – árulta el Dynamo, aki a mágia révén még verekedéseket is megúszott, sőt menő klubokba is bejutott. Az Amerikában élő nagyszülőknél töltött egy év alatt azonban hatalmasat fordult vele a világ: szépen-lassan megismerkedett az ottani bűvészekkel és a show-biznisz művészetével, majd eldöntötte, hogy az életre szóló hobbiját megélhetéssé változtatja.

Belevarázsol egy iPhone-t egy üres palackba:

Színpadi előadáshoz sosem fűlött a foga, mindig is az utcán akart lenni, mivel emberközeli, utcai előadóművésznek tartotta magát, akinek ott helyben van a közönsége. „Bizonyos szempontból ez az én védjegyem: órákig várok az utcán, hogy a legjobb reakciót csípjem el. (…) Mindig is arra törekedtem, hogy hétköznapi helyzetekben, hétköznapi embereknek varázsoljak” – hangzik ars poeticája.

Még 20 éves sem volt, amikor fél évre kórházba kerülte a Crohn-betegsége miatt, és életmentő műtétet hajtottak végre rajta. A halálközeli élmény azonban ráébresztette: le kell tennie a névjegyét, mielőtt még túl késő lenne. Még a kórházi ágyán összerakott egy üzleti tervet arról, hogyan indíthatná be a „bizniszét”, hogy „nemzedéke első hiteles bűvészévé” válhasson. Tervében, hogy elkészítsen egy DVD-s válogatást (Underground Magic címmel) a bűvészmutatványaiból, Károly herceg alapítványa, a Prince’s Trust is látott benne fantáziát; felkarolták Dynamót, támogatást kapott a vállalkozása beindításához. Beszerezte a szükséges műszaki eszközöket, és most már rajta volt a sor! Ahhoz, hogy minél ütősebb legyen a DVD-je, úgy döntött, az utcai közönség mellett hírességeket is szerepeltetnie kell rajta, mert ez teszi ám igazán hitelessé a varázslatait. Ezért koncerteken beosont a színpad mögé, hogy egy-egy gyors trükkel olyan sztárokat kápráztasson el, mint Snoop Dogg vagy a Coldplay-együttesből Chris Martin, miközben Dynamo barátai az összes mutatványt lefilmezték. Idővel a sztárpaletta is színesedett: elegáns rendezvényekre, celebpartikra hívták meg; hol Károly herceg előtt változtatott át 50 fontos bankjeggyé egy sorsjegyet, hol pedig a hollywoodi hírességet, Will Smith-t ejtette ámulatba azzal, hogy „kettétörte” előtte az egyik ujját.

Lebeg a turisták felett a Megváltó Krisztus szobránál, Rióban:

Végül 2011. július 11-én adásba került az első tévésorozata, a Dynamo, a csodamágus első epizódja, amely elképesztő nézőszámmal debütált, mágusunk pedig még fel sem ocsúdott, máris világhírűvé vált. Jelenleg a világ 192 országában sugározzák a szériát, köztük Magyarországon is. „Végre elértem a célomat: azt, hogy hatással legyek az emberek életére. (…) Imádom, hogy a varázslataimmal képes vagyok ledönteni a korlátokat és megváltoztatni az emberek lelkivilágát” – vallja Dynamo, akinek még további tervek vannak a tarsolyában: szeretne maradandó örökséget hagyni maga után azzal, hogy megreformálja a bűvészet arcát.

Szerintem ez már sikerült neki.

(A cikk a Dynamo – semmi sem lehetetlen című önéletrajzi könyv alapján készült, Jaffa kiadó, 2013.)