nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Tanulható könyvből a boldogság?

Tanulható könyvből a boldogság?

Találkozol egy fiúval, beszélgetni kezdtek. Pont azt mondja, amit hallanod kell, és a szavai rávezetnek arra, mit kellene kezdened az életeddel. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? A kávézóban dolgozó Évával megtörtént ez a csoda.
TóCsa
f Ajánlom

Tanulható könyvből a boldogság?Regény, de mégsem az

A dolog egyetlen szépséghibája, hogy Éva nem létezik a valóságban, hanem egy regény főhőse. Egy olyan regényé, ami igazából nem is regény.  Inkább egy szokatlan és merész kísérlet arra, hogy az „Így legyél sikeres az életben!” jellegű tanácsadó könyveken csavarjon egy nagyot, és a mondanivalóját egy szórakoztató regény formájában adja át  olvasóinak. A kísérlet kockázatos, ugyanis egy ilyen hibridnek egyszerre kell szórakoztató történetet elmesélő könyvként működnie és megállnia a helyét a tanácsadó kötetek tengerében. Nagyot nyerni azonban csak kockázatot vállalva lehet (hogy a könyv szellemiségénél maradjak…), így Braskó Csaba mindent egy lapra feltéve megkísérelte a lehetetlent.

„Éva azt vette észre, hogy a kávézóban egyre inkább tudja hasznosítani azokat a dolgokat, amiket arról a bizonyos négy vendégtípusról tanult. Ezáltal nemcsak a forgalmat lendítette fel, hanem nagyobb borravalókat is kapott”.

Két széket egy fenékkel

Braskó alapötlete és koncepciója erős: regényes eszközökkel és fordulatos cselekménnyel szórakoztatóvá tenni egy egyébként száraz és sokszor szájba rágós műfajt. Kritikusként nem egyszerű fogást találnom rajta, hiszen nehéz eldönteni: tanácsadó könyvként vagy regényként értékeljem a művét? Azért érezni, hogy melyik műfaj áll hozzá közelebb. Mivel számára a tanácsadás és a bölcs gondolatok átadása a fontosabb, a könyv cselekménye ehhez képest érezhetően alárendelt szerepet játszik.

A főszereplő Éva karakterén túl a többiek jobbára csak vázlatszerű személyiségek, és a történések is lassan, az oktató párbeszédeknek alárendelve csordogálnak, szóval aki fordulatokban és izgalmakban gazdag sztorira és tűpontosan kidolgozott szereplőkre vágyik, az nem itt fogja megtalálni. Viszont a regényes elemek felruházzák annyi élettel Braskó mondanivalóját, hogy az ettől könnyebben fogyaszthatóvá, vagyis szórakoztatóvá válik, és valószínűleg pont ez lehetett a cél.

„- Tudod, mindig mindenki azt hiszi, hogy a problémáival egyedül van. De ez távolról sem igaz. Nem vagyunk olyan magányosak a problémáinkkal, mint amilyennek gondoljuk magunkat rendszerint. Sokan, nagyon-nagyon sokan küzdenek ugyanazokkal a gondokkal, vagy hasonló problémákkal, és lényegében már mindenre van valamilyen megoldás, általában többféle.”

Tanulható könyvből a boldogság?

Mintha hozzám szólna

Sosem hittem azt, hogy azért lesznek millióim, mert átrágtam magam egy csomó „Hogyan keress sok pénzt?” és „Hogyan legyél sikeres a munkában?” jellegű könyvön, így Braskó számára minden vagyok, csak ideális olvasó nem. Alapvetően kétkedve fogadok minden kért és kéretlen jó tanácsot, és még a legjózanabbnak tűnő ötleteket is jó néhányszor át szoktam magamban rágni. Talán pont azért volt szimpatikus Braskó megközelítése, mert nem direktben próbált „letámadni”. Ő csupán elmesél egy történetet egy tévútra keveredett lányról, aki egy szemléletfejlesztéssel foglalkozó srác tanácsai hatására apró döntések sorozatával lassanként megváltoztatja az egész életét.

A Múzsában olvasható okosságok nem konkrétan hozzám szólnak, de a tanácsai a legtöbb esetben univerzálisak, így ha akarom, van értelme elgondolkodnom rajtuk, sőt a legtöbb esetben különösebb erőfeszítéseket sem kell tennem azért, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassam őket. Amikor a könyvbéli tanácsadó fiú megkéri a többre vágyó, ám céljaival tisztában nem lévő Évát – aki láthatóan nem szeret kávézóban dolgozni – , hogy írja össze, mik azok a tevékenységek, amikben jónak érzi magát, majd a listát szűkítse aszerint, hogy ezek közül mikkel nem foglalkozott egyáltalán az elmúlt pár hónapban, akkor nemcsak Évának, hanem az olvasónak is hasznos tippet ad. Arra is megtanít, hogy soha ne becsüljünk le semmilyen csekélységet, amiben jók vagyunk, mert bármilyen apróságról van szó – Éva például imád és tud is divatosan öltözködni – , ha kiemelkedően jó vagy benne, és kitartó vagy, nagy eséllyel meg tudsz belőle élni.

„- Évek óta itt dolgozol, és eddig nem adtad jelét, hogy milyen extraképességeknek vagy birtokában. Természetesen ennek részben az is az oka, hogy eddig te magad sem voltál tudatában a saját képességeidnek. De most itt az ideje, hogy felugorj fél métert a levegőbe.”

Nem személyiséget, szemléletet fejleszt

Braskóban az a jó, hogy nem akarja megváltoztatni az ember személyiségét. A honlapján és a könyvében is leírja, hogy vannak olyan embertípusok, akiknek egyszerűen nem való az a fajta gondolkodás, amit ő képvisel, és nekik nem is ajánlja a művét. Nem minket akar megváltoztatni, nem a személyiségünket, hanem azt, ahogy a problémáinkhoz hozzáállunk. Azt szeretné, ha minden gondunkra megtalálnánk a létező legegyszerűbb megoldást, és nem azt, hogy egy probléma megoldásáért újabb és újabb problémákat teremtsünk magunknak. Ez a hozzáállás eleve jót sejtet, hiszen az kissé visszás számomra, amikor valaki az X évtized alatt kialakult személyiségemet próbálja átalakítani, mert az nyilván kudarcra ítélt próbálkozás.

„- Tudod, anya, sajnálom, hogy csúnyán beszéltem veled, meg kiabáltam. Az elmúlt hónapokban nagyon-nagyon sokat gondolkodtam rajtunk. Haragudtam rád, mert azt éreztem, hogy a lakással olyan terhet varrtál a nyakamba, amit nem bírok el”.

Élhetsz másképp!

Ahogy a pénzszűkében lévő, szerelmi és családi gondokkal küszködő Éva lépésről lépésre oldja meg a problémáit (a könyv nagy részét a közte és a tanácsadó srác között lezajló párbeszédek teszik ki), úgy kap az olvasó is alkalmat a saját élete átgondolására. Tényleg úgy végzem a munkám, ahogy azt érdemes végezni? Tényleg ez a nekem való állás? Tényleg csak a szüleim tehetnek arról, hogy megromlott a viszonyunk? A Múzsát olvasva ilyen és ehhez hasonló kérdéseket teszünk fel magunknak, így a könyv hiába csak 270 oldalas, sokkal lassabban haladtam vele, mint egy átlagos regénnyel, mivel sokszor raktam félre pusztán azért, hogy átgondolhassam az olvasottakat.

Persze – ahogy maga Braskó is írja – egy könyv kevés ahhoz, hogy megváltoztassa az életünket. Ha csak olvassuk, maximum okosabbak leszünk tőle, de ha nem próbálunk ki belőle semmit, az életünk se fog megváltozni. A Múzsa egyik legjobb tulajdonsága, hogy cselekvésre buzdít, és arra, hogy számot vessünk az eddigi életünkkel. Mivel egy napja fejeztem be az olvasását, nyilván a saját életemmel kapcsolatban sem történtek még gyökeres változások, és ha nem teszek semmit, nem is fognak, de azt vitathatatlanul elérte, hogy elgondolkodjam rajta. Márpedig ha egy könyv képes erre, akkor az írója biztosan tud valamit.

Braskó Csaba: Múzsa (XXI. Század Kiadó, 2013.)

Megosztás Facebookon