nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Szabadidő
Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel – 3. részlet

Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel – 3. részlet

Shoppingmánia, drogok, étkezési rendellenesség, alkohol... Tabuk, melyekről a legtöbb szülő nem akar hallani. A Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel! című könyv szerzői több tucat tinédzsert szólaltattak meg. Nyers, szókimondó, de pont ezért őszinte könyvükkel szembesítik a szülőket mindazzal, amit talán az ő gyermekük is rejteget. Az október 28-án megjelenő könyvből öt napon keresztül közlünk részleteket!
NLCafé
f Ajánlom
 

Tudom, mit csinál a gyereked szombat éjjel – 3. részlet


„Gina”
 

A tizenhat éves Anett stabil hátterű családból származik, kiegyensúlyozott a kapcsolata a szüleivel, klasszikusan nem balhés típus. Egészséges bizalommal és nyitottsággal nézett a világra, de kellően tartózkodó is volt az idegenekkel szemben, szülei sokat intették. Aztán egy csapásra minden megváltozott.

„A barátainkkal mentünk szórakozni az egyik felkapott helyi bárba – mesélte a vidéki lány. – Ittunk is persze, beszélgettünk, táncoltunk, minden rendben volt. Az osztálytársaim természetesen szokás szerint hülyültek, a végén már az asztalon táncoltak, de senki nem volt hullarészeg” – idézte fel az estét Anett, akinél már nyomokban sem fedezhető fel az egykori nyitottság. A kedves, szőke lány most zárkózott, testtartásával is azt kommunikálja, tart mindenkitől.

„Általában jól elszórakoztunk együtt, annyiban ki is merültek az ilyen esték, hogy megittunk pár pohár sört, bort, töményet, aztán ment mindenki haza a maga dolgára. Aznap este hozzánk csapódott pár srác a helyről, odajöttek dumálni, aztán táncoltunk is velük, jófejeknek tűntek” – így Anett. Aztán hamar kiderült, hogy nem voltak azok. Kis idő múlva Anett rosszul lett. Hirtelen úgy érezte, nem lát és nem is hall semmit. A következő emlékképe az, hogy kórházban van. „A színekre és a szagokra emlékszem, ezek voltak az első benyomásaim a kórházban, innen tudtam, hogy bent vagyok” – emlékezett vissza.

Anett súlyos, életveszélyes állapotban került a sürgősségi osztályra, ahol azonnal kezelésbe vették. Mire a szülei a kórházba értek, Anettből csövek lógtak ki, és alig tudott beszélni, – de túlélte, komolyabb károsodások nélkül. Öröm az ürömben, hogy társaságban lett rosszul, így senki nem tudta kihasználni az állapotát, és rövid időn belül hívtak hozzá mentőt. Aznap nem Anett volt az első, akit bedrogoztak a fiúk. A másik fiatalt azonban nem tudták megmenteni.

Olvasd el a korábbi részeket is!

A tinikkel beszélgetve kiderült, hogy szinte mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akit begináztak, majd kiraboltak vagy megerőszakoltak. „Azért az nagyon durva, hogy ha erről dumálunk bárkivel, már tök természetes, hogy annak is lesz sztorija egy ismerősről, akit kiraboltak, vagy megerőszakoltak így, vagy csak rosszul lett. Nekem is van több ilyen történetem. Egyik barátnőm egy puccos jazz-klubban esett össze egyik pillanatról a másikra, rohammentő vitte el. Ő valószínűleg annyira érzékeny volt erre, hogy gyorsabban hatott nála, még mielőtt elkaphatták volna a tetteseket. Komolyan, még mázli, hogy rosszul lett. Szóval köszönjük szépen, de inkább kihagynánk az ilyen élményt. Próbáljuk is megelőzni: csak a bevált helyeken iszunk, illetve van egy törzshelyünk, oda járunk. Ha nem ott szeretnénk inni, akkor mi veszünk a boltban piát, vagy házibuliba megyünk, és tényleg alap, hogy nem fogadunk el idegentől italt” – mesélte a tizennyolc éves Fanni.

„Nekem is van ilyen ismerősöm, egy srác, akit bedrogoztak – vágott közbe Fanni osztálytársa, Zoli. – Aznap este, amikor történt, összefutottam vele meg a haverjaival a kocsmában. Normális gyerek, nem szokta túlpörgetni magát, akkor sem volt semmi, csak egy klasszikus péntek este. Ha jól láttam, pálinkáztak, meg söröztek, na meg meccset néztek, mint mindenki.” Zoli beszámolója szerint nagyjából másfél órával később a srác elment a mosdóba, de fél óra  múlva sem jött még ki. A barátai utánamentek, de nem találták bent, így azt gondolták, észrevétlenül visszament a koleszba.

A buli után a szobatársa nem találta a kollégiumban, és arra utaló jelek sem voltak, hogy visszament a szobába. A fiúk nem gyanakodtak, azt hitték, megbeszélte a tanárokkal, és hazament a szüleihez. Nem így történt, sőt, a szülei az egészről semmit sem tudtak, lévén nem beszéltek naponta a fiukkal. –„Összefutottam a szobatársával egy hét múlva, ő mesélte, hogy előkerült, de nem akárhol, és nem akárhogy. Két nappal az eltűnése után, egy osztrák benzinkút mosdójában ébredt. A földön feküdt letolt gatyával, kirabolva. Hátborzongató, nem?” – így Zoli. A kérdés őszintén tör fel a stramm, divatmániás fiúból, nyakát behúzza, ahogy kirázza a hideg. Az áldozat azóta sem emlékszik semmire, de közben pontosan tudja, mi történhetett vele. Az eset után hazaköltözött a szüleihez, nyugtatókon él. Az utcára nem mer kimenni, és egyáltalán nem beszél arról az estéről.

Szóval igen, ahogy az a fentiekből is kiderül, a szórakozás veszélyes. Veszélyes az alkohol, a drog, az internet és a számítógép is, a Facebookról nem is beszélve. Ez nem azt jelenti persze, hogy rettegésben kell élni, pusztán azt, elővigyázatosnak kell lenni. Ellenkező esetben az is megtörténhet, amit a tizenkilenc éves Gitta mesélt. Középiskolásként többször vállalt feketén belépőjegyszedést egy vidéki szórakozóhelyen, hogy zsebpénzhez juthasson. Gitta olyanokat látott a hétvégi alkalmi munkái során, amit maga sem akart elhinni.

„A mosdóhoz közel volt a pultom, így sokszor láttam (egy este alatt akár többször is), hogy teljesen hulla állapotban lévő csajokat vittek a vécébe mindenféle fickók. Olyat is láttam, hogy a lépcsőfordulóban a falhoz támasztották a lányt, aki nem lehetett több tizenhatnál, és vagy öten mentek át rajta. A csaj nem volt eszméletlen, magánál volt, de látszott, hogy bedrogozták. Mintha nem érezte, tudta volna, mi történik vele – mesélte Gitta, majd folytatta. – Röhögcsélt, miközben dugták. Aztán, amikor végeztek, otthagyták, a lány meg csak ücsörgött. De nemcsak lányokat láttam… Fiatal srácokat is vittek ki levegőzni, szóval, érted, nyilván nem levegőztek igazából. Az egész olyan volt, mintha egy filmben lennék.”

Bár az igazságérzete azt diktálta volna, Gitta nem mert szólni senkinek, a biztonsági őrök ugyanis pontosan látták, hogy mi történik, mégsem tettek semmit, hogy megakadályozzák. „Örültem, hogy én csak melóztam ott, és nem szórakozni voltam, mert akkor engem is biztos letámadtak volna. Nem is dolgoztam ott többször három-négy alkalomnál. Látni is rossz volt, ami ott történt. Akkor sem mentem volna többet, ha jól megfizetnek. Sok szörnyűséget hallottam korábban erről a helyről, de nem hittem el, amíg a saját szememmel nem láttam. Azóta állítólag tulajváltás volt, és talán jobb már a helyzet, de az biztos, hogy én soha többé nem teszem be oda a lábam” – mondta Gitta.

Megosztás Facebookon