A Compact Discóval indulunk Bakunak

Hadd kezdjem egy személyes vallomással: egészen tavaly májusig, a Düsseldorfban szervezett döntőig elég kritikus voltam az Eurovíziós Dalversennyel. A hatalmas arénában tomboló harmincötezer rajongó a világ minden tájáról, egy vállalható magyar versenyző (Wolf Kati) és a személyes jelenlét kellett ahhoz, hogy azt gondoljam, mégis van értelme és létjogosultsága ennek a versenynek – idén már ötvenhetedszer.

Hogyne, a végeredmény, a pontozás engem is elkeserített. Sőt, mivel azóta se lettünk Európa kedvencei (enyhén szólva), idén se számítok arra, hogy a magyar színekben induló Compact Disco dobogós helyet csíp el. De erről majd később – előbb inkább arról, hogyan is dőlt el, hogy Walkó Csaba zenekara utazik Azerbajdzsánba.

Szoláriumban felejtett félcelebek

A Magyar Televízió Kunigunda úti központjában szombat este visszafogott, közszolgálati tehetségkutató-hangulat volt. Az RTL és a TV2 körül ilyenkor durva tömegjelenetek zajlanak, az MTV-nél ehhez képest mindenkinek jutott ülőhely, és a szemlélődő celebek hada is igen ritkás volt. Az előtérben Berki Krisztián és DJ Dominique között zajlott a Szoláriumban Felejtett Félcelebek középdöntője, de egyébként inkább a versenyzőkhöz vagy a versenyhez kötődő ismert arcok jelentek meg. Például Rácz Gergő, aki szerzőtársával, az egyben zsűritag Rakonczai Viktorral kísérte a másik zsűritag Wolf Katit a nagy sikerű Szerelem, miért múlsz című dalt előadva. A két férfi egyébként tizenöt éve még a V. I. P. nevű fiúegyüttes tagjaként a 12. helyen végzett az írországi döntőn.

Időközben befutott Rákay Kálmán „Philip” és Csiszár Jenő is. A köztévé láthatóan eltanulta a kereskedelmi csatornák gyakorlatát a belső munkaerő cirkuláltatásáról, hiszen Philip az M1 és az M2 intendánsa, míg Csiszár az MTV-n futó Magyarország, szeretlek! című műsor egyik állandó szereplője. Sőt a műsor zenekarának egyik háttérénekese, Veres Mónika is kapott egy dalt, amivel a tegnapi döntőig menetelt – de róla majd a megfelelő helyen.

Először ugyanis Gundel Takács Gábor és Kapócs Zsóka jelent meg, ismertetni a szabályokat: a nyolc döntősből négyet juttat tovább a közönség, egy telefonszámról legfeljebb tíz szavazatot leadva (alapdíjas szám, szóval nincs miért vadászni a voksokat). A műsor végén összegezve százezernél is több szavazatot számláltak. A zsűritagok bemutatása immár a hagyományosnak mondható, bombasztikus imázsfilmekkel történt (persze azt, bocsássa meg a világ, nem tudom valami hatalmas egyéni teljesítményként értékelni, hogy valaki intendáns – kinevezték, oké).

Király Linda kihagyta a kellékgitárt

Elsőként a Király testvérek mutatkoztak be, és utólag már elmondható, hogy még ezzel jártak a legjobban. Míg a többi versenyző hihetetlenül felszívta magát a döntőre, velük annyi történt, hogy Király Linda nem vitt be magával kellékgitárt, így jobban részt tudott venni a csettintős-karlengetős koreográfiában. Igen, jól látni, hogy gyerekkoruktól erre vannak trenírozva, és igen, elképesztően sajtókompatibilis a sztori, a műfaj, a három szereplő. De eközben egy alig középszerű dallal és felejthető zenei élménnyel előrukkolni (Linda artisztikus fejhangja ellenére is ezt gondolom), az kevés.

A zsűri körbenyalta a produkciót, de később kiderült, hogy ma este mindenkiről szuperlatívuszokban beszélnek, minden versenyzőben új világsztárt azonosítanak. Ami nyilván túlzás, bármilyen ügyes volt a második versenyző, Gyurcsík Tibor is. Az X-Faktorból kiesett srác Take That-es pólóban énekelt, fricskát adva azoknak, akik versenydalát lopásnak tartják. Ettől persze még nem fog kevésbé hasonlítani a szám a Take That Reach out című slágerére… a pöttöm testfestett táncosok pedig enyhén szólva nem mozogtak szinkronban Tibi mögött. Mentségükre legyen mondva, a nagyon hideg kőpadlón mezítláb kellett várakozniuk, ez bárkinek rongálná a motivációját.

Megasztárosok az X-faktorosokkal

Gyurcsík kapcsán csak az egyik dolog a versenyre általában jellemző plágiumgyanú (a sugárzóan tehetséges Caramel például egy Michael Jackson-számot nem tudott kiverni a fejéből, amikor a dalát írta). A másik a másodközlésjelleg. Csak hevenyészve összeszámolva az érintetteket: Gyurcsík és Wolf Kati az X-Faktorból érkezett, Caramel, Tóth Gabi, Walkó Csaba (Compact Disco) és Heincz Gábor pedig megasztáros múlttal bír. Sőt Veres Mónika több Megasztár-szériában is vokálozott.

Tóth Gabi produkciója (túl azon, hogy egész ügyesen megközelítette Rihannát és Pinket) leginkább arra döbbentett rá, hogy mostanra tényleg profi celeb és előadó lett a tapolcai Pokolgép-rajongó, darabos kamaszlányból. Őt követte a Compact Disco, és itt derül ki először, hogy ha valóban a dalok versenyéről van szó, akkor toronymagasan esélyesek. A Király-produkcióra már nem is emlékeztem.

Amit még felednék, azok Kapócs Zsóka körkérdései: itt arra kérte a versenyzőket, hogy mondjanak egy mondatot, miért őket kéne tovább juttatnia a nézőknek. Mi van itt, Való Világ, nyomjátok az SMS-t, ejtsük ki Alekoszt? Jöjjön inkább egy kicsit szürreális, de jópofa dalbetét, a félig svédül előadott Waterloo Ónodi Eszter és Jordán Adél párosától. Cuki.

Ilyet még nem látott a köztévé

A második blokk Fábián Juli és Zoohacker produkciójával indul, és a hajamat leteszem. A különleges hang, a kiváló dal mellett a csapat egy komplett videoklipet mutat be élőben, nagyon okos és finom ötletek, a „képernyő-graffiti” mindent vitt. Csiszár Jenő agyondicséri, joggal, ilyet már rég nem látott az a tévé, ahol az Önök kérték ment, ugye. Caramel jön, ez nem a csúcsforma és nem egy csúcsdal, még a vokalista is rosszul szól. De azért dicsérethegyek, ahogy az őt követő Veres Mónikának is, aki még Nika néven a sikertelen Lola volt (követhető ez még?), majd foglalkoztatott háttérénekesnő lett. Itt is ez a baj, hogy „nem jön előre”, nem nyílik ki eléggé, a technikailag tiszta és érzelmileg is átélt énekléssel inkább csak támogatja, nem pedig vezeti, uralja a dalt. Nem úgy Biga, az utolsó versenyző, aki egy igazi profi, és most is jól dolgozik, figurában is hozza, amit kell.

Újabb szürreális betét jön: kamarakórus adja elő a Dingdongot. Igen, AZT, a Csonka Pici-félét. Ugorgyunk.

Megvannak az eredmények, a közönség a Király testvéreket, Caramelt, a Compact Discót és Heincz Gábort juttatta tovább (azaz két Megasztár-győztest, és két Megasztár-középdöntőst, vicces ez). A zsűri 2:1:1 arányban Walkó Csaba zenekarát hozza ki győztesnek.

A bő kétórás műsor végén tehát csak győzött a minőség, a zenei élményt szűken mérték (bár legalább minden mikrofon szólt), és a zsűri összetételére, vélt kompetenciájára továbbra sincs magyarázatom (bár a TV2 anno Balázs Klárit ültette be zsűritagnak, aki elméletileg énekesnő, gyakorlatilag meg csak azt kérdezgette, hogy összejöttek-e már az éneklő párok). A műsorvezetők teljesítménye is csak abban az összevetésben értelmezhető, ahol Ördög Nóra az összehasonlítási alap. De mégiscsak küldünk egy minőségi produkciót az európai nemzetek színe elé, a többi meg itt marad, határon belül.

Illetve Philip nyilván idén is utazik, de azzal meg nem lehet mit kezdeni.