Kovács Ákostól az X-Faktorig: valahol el kell kezdeni

Mindezt pedig azért tartom fontosnak bemutatni, hogy picit világosabban lássunk, ha olyan képességeket és tapasztalatot, mesterségbeli tudást várunk el a 21 évvel ezelőtti Ákoshoz hasonló korú, sőt kamasz (leendő) popsztároktól, melyeknek annak idején még a feltörekvő csillagoknak nem igazán kellett megfelelni. Oké, az egy szép, amatőr, őszintébb időszak volt, most a műsorban a középiskolás Kováts Vera mögött is profi stylist, koreográfus áll, énektanár csiszol minden versenyzőt – de akkor is, a hétvégén az első élő show-ban egy nagyon magas lécet kellett (volna) átugrani. Nincs fokozatosság, bevezetés a show-bizniszbe, sőt sokak esetében pont fordított a helyzet: a tehetségkutató ormáról zuhannak le később, és nyögik egy életen át, hogy benne voltak a tévében, de már a kutya sem ismeri meg őket a buszon. Mujahid Zoli és a pornóoldal, hogy csak egy közepesen ismert példát hozzak.

Na, szóval ehhez képest értelmezendő minden negatív állításom, amit a szombati műsorról írok. Mert azért van ok fanyalogni. Eleve a pityergés és ölelkezés adagolása már csomót kötött a nívópálcámra, kérem, nagyon kérem, vegyük már észre, hogy a kevesebb több lenne; ha állandóan dráma meg érzelmi kitörések vannak, ha minden nyomorult nóta tétje az életben maradás, akkor tessenek most elmenni inkább patkolókovácsnak. Szívből, fílingesen, mert jólesik, szóval örömmel énekelni, az teljesen kizárt ebben a műsorban?

Fotó: RTL Klub Sajtóklub

Emellett még olyan pechje is van a magyar X-nek, hogy a neten (sőt már a Coolon magyarul is) kiválóan követhetők a külföldi pályatársak, és hát… azért a tavalyi győző, Vastag Csaba is nehezen férne be egy brit X-döntőbe, idénről talán Kocsis Tibor. De a legnagyobb kontraszt a zsűri kapcsán látszik; mondjatok már egy slágert Keresztes Ildikótól! Nem bántani akarom, nagyon képzett énekesnő, rengeteget láttam az elmúlt évtizedekben kiváló magyar énekesek mögött.  De vajon ő tudja-e, hogyan kell úgymond sztárrá válni? Hiszen a tehetségkutató előtt, valljuk be, kábé századennyien ismerték a nevét. Feró más helyzet, ő tényleg sztár volt, tényleg ismeri a szakmát, és tulajdonképpen az RTL Klub megmentette attól, hogy vénségére végleg önkezével bontsa le saját szobrát. Már ott tartottunk, hogy jégtáncos bohóckodás meg potencianövelő reklámozása, bahh, borzalom. Geszti pályaíve is különösen impozáns, még akkor is, ha ez a Gringo Sztár projekt, hát… ha azt mondom, hogy kevésbé sikerült, akkor kedves voltam. Malek Miklós pedig kétségtelenül profi, ezért nem is értem ezt a Zseton a zsákban című merényletet:

De így is Malek az egyetlen, akiről azt feltételezem, hogy a jelenben él, itt és most. A másik három zsűritárs ugyanis valahol lemaradt útközben, és ettől kehes az egész. A X-Faktor ugyanis a licencben nagyon szigorúan rögzít profilokat, irányokat, az utolsó kis kameramozgást is, de nem tudja a zsűri reakcióit is előre megírni. Pedig például azt a borzalmas múlt időt, amit a Rocktenors képvisel, muszáj lenne a helyére rakni, naptárat lengetni, hogy helló, barátaim, 2011 van, ez pedig a lehető legrosszabb értelemben vett nyolcvanas évek! A másik fiúbanda, az Apollo23 pedig elérte már ugyan a kilencvenes éveket, de inkább Kozsó, mint Maurice Starr keze nyomát idézve. Oké, az Ikrek esetében már a zsűri sem tudott megértő lenni, egy gólyabáli produkció színvonalát hozták az első adásban.

Gólyabáli produkció Fotó: RTL Klub Sajtóklub

És minden, de minden annyira befeszülve, minden annyira drámaian, minimális humornak is híján – rohadtul hiányzik a történetből valami olyan pimasz lazaság, amit például Sebestyén Balázs tud. Kicsit kicsúfolni az egészet, kicsit elemelni a drámától. Mert a szépen éneklő erdélyi fiúnál is szeretném „csak” a produkciót értékelni, és nem az ízes beszédet és a méltatandó kitartást, amivel még a híd alatt is aludt egyszer, hogy megvalósítsa az álmait. Oké, de ha kiad egy cédét, azon azért ugye dalok lesznek, nem szöveges magyarázatok arról, hogy miért is kéne szeretnem? Mert egyébként a hangja teljesen oké (bár Elvist elég bazári módon sikerült hoznia, nyilván nem saját hiba, így kapta a cuccot).

Lil C (aki Kelemen Csaba) az X-Faktor Fekete Dávidja, hogy egy képzavarral éljek – utóbbi fiatalember a Megasztárt tolta úgy végig, hogy egy-két kivétellel csak musicalt énekelt magyarul (Lehetsz király – nem, nem lehetsz!), míg Lil C esetében a vonatkozó manírok mentén lehet megúszni a megmérettetést. Adjatok neki igazi feladatot, rockot, magyar lírát, bármi olyat, amit nem lehet széthajlítgatni meg orrból kipréselni! A harisnyátlanított Muri Enikő tényleg sokat fejlődött tavaly óta – a következő lépés lehetne mondjuk az, hogy elfelejtjük, micsoda borzalmas csapás érte őt tavaly a kieséssel, és mostantól arra koncentrálunk, hogyan szerepel most. Hm?

A méltatlanul korán kieső Gyurcsík Tibi az egyik „legokosabban” éneklő figura volt (mondjuk azt, hogy az Ikrek ellenpontja), Demes Tamásról pedig messziről kiabál, hogy nem szabad megmártani a kommerszben, sokkal mélyebb figura annál. És akkor itt jegyezzük meg: azt, aki az összprodukcióként No Thanxet énekeltetett a versenyzőkkel, szurokban, majd csirketollban kéne meghempergetni, és végigvesszőzni az Andrássyn! Hogy van ez? Emberek, hát ez olyan, mintha Jamie Oliver fagyasztott pizzát mikrózna! 

Értékekről szólva, azért azt is tessék a helyén kezelni, hogy valaki nem csupán tehetséges, de meg is tanult énekelni. Ilyen szempontból is, ha van igazság a földön (nincs), akkor ez Kocsis Tibor versenye lesz – abszurd, de le kell írni, hogy végre egy énekes, aki nem fals, nem énekel mellé, mindehhez pedig még érdekes is, amit csinál (utóbbival több egyébként, mint a tavalyi döntős Nikolas, vagy az idei, szintén nagyon pontos Alexa). Ha meg figurára megyünk, akkor legyen egy Tarány Tamás és Kováts Vera közti döntő. Előbbi ugyanis (túl azon, hogy a legtehetségesebb Rákóczi Ferenc-imitátor) egy igazi piknikus show-mester, aki nem mindig a vágányban viszi a hangot, de hozza a bulit. Vera pedig szintén el-elmászik a vonalról, de egyúttal az első olyan kamaszlány a magyar tehetségkutatókban, akit nem zavarnék azonnal vissza a suliba, mondván, most teszik épp tönkre. Nagyon édes, stabil és tiszta, tényleg „világít” a tévében, ott a helye.

Az biztos, hogy a X-Faktor továbbra is az egyik legfontosabb kereskedelmi műsor, nemcsak a nézettsége, de hatása és az üzenete miatt is – utóbbi arról a kontrasztról szól, amit a műsorban feltűnő, szorgalmas és tehetséges fiatalok, majd azt őket követő Való Világ részegen közösülő butái közt feszül. Melyik műsorból válasszon a gyereked példaképet, hm? Szerintem nem nehéz a válasz. És ha van is ok kritizálni az énekeseket, legyünk igazságosak: a jelenleg legnagyobb, talán egyetlen valódi magyar sztár, Kovács Ákos se kezdte szebben-jobban. Ott a videó fönt, ugye.