A tetovált lány utolsó kalandja

Millennium 3. – A kártyavár összedől

Viki
Minden jó, ha jó a vége. Szinte a végtelenségig képes lennék elnézni az enyhén extrém külsejű Lisbeth Salander és marcona újságírótársa, Mikael Blomkvist kalandjait, pedig a második rész óta ez már nem más, mint egy mozivászonra költöztetett, kellő mértékben bonyolított tévésorozat. Viszont a karakterek annyira izgalmasak, hogy még így is öröm őket nézni. A tetovált lány sorozatgyilkosos misztikuma sajnos már a múlté, és a sztori A lány, aki a tűzzel játszik vonalát folytatva ismét Lisbeth sötét múltjában merül el nyakig, ami valamiért hemzseg a pedofiloktól és a kegyetlen gonosztevőktől. Az első két rész ismerete nélkül nem érdemes vele próbálkozni, mivel a cél itt már nem más, mint a sok-sok felfeslett szál elvarrása. Ezt a feladatát tökéletesen teljesíti, de ennél többet ne várjunk tőle.

Csaba
Az egyszerűsítés nem szégyen, de hasznos. Daniel Alfredson rendező homlokán szinte látjuk az izzadságcseppeket, amikor azzal küzd, hogy a sok-sok karaktert és történetszálat hogyan passzírozza bele egy filmbe úgy, hogy annak még értelme is legyen. Ügyes gyerek ez az Alfredson, a feladatot megoldja, csak közben nem veszi észre, hogy filmje egy szétdumált tárgyalótermi drámává válik, ahol a rosszfiúk túlságosan arctalanok (vagy valamely korábbi rosszfiú klónjai) ahhoz, hogy bármiféle izgalmat érezzünk. Minden kérdésre a szánkba rágják a választ, de ez talán a szerző, Stieg Larsson hibája, viszont ilyen esetekben nem árt bátrabban nyúlni az alapanyaghoz, és jócskán átalakítani azt. Talán majd David Fincher az amerikai verzióban…

Rendezte: Daniel Alfredson
Szereplők: Noomi Rapace, Michael Nyqvist, Lena Endre
Eredeti cím: Luftslottet som sprängdes
A film honlapja: http://millenniumfilmtrilogy.com/
Forgalmazza: Budapest Film
Értékelés: 3/5 (Viki: 3, Csaba: 2,5)

Álomháború

Viki
Az Alien Ellen Ripley-je vagy a Kill Bill Menyasszonya nem azért voltak szerethető figurák, mert nő létükre kőkeményen irtották az ellent, hanem mert kidolgozott karaktereik voltak, akikkel lehetett azonosulni. Zack Snyder (300) Álomháborúja nem más, mint húspiac, ahol csinoska hollywoodi lányok miniszoknyában, mélyen dekoltált felsőben parádéznak szamurájkardokkal és gépfegyverekkel. Első ránézésre a történet próbál A faun labirintusához vagy az Eredethez hasonlóan többszintes álom-fantázia-valóság keveredése lenni, de ez csak a látszat. Az igényesen összeválogatott, dögös filmzene (még Björk is van benne) ellenére ez bizony nem más, mint egy kamaszfiú maszturbálós álmodozása arról, hogy dögös csajok náci zombikat, sárkányokat, robotokat és rakétavetős robotszamurájokat gyilkolnak halomra az értelem legkisebb jele nélkül.

Csaba
Zack Snyder bezombult. Az olyan, még értelemmel bíró alkotásai, mint a Holtak hajnala vagy a Watchmen – Az őrzők után valamilyen speciális szerkezettel lenullázhatta az IQ-ját. Mással nem magyarázható ez a kétórás, lassításokkal teli videoklip-katyvasz, ahol a koncepció legkisebb jele nélkül követik egymást náci zombi-orkok, lovagok, merényletre induló robotkommandó vagy éppen egy tűzokádó sárkány, miközben a sztori elvileg egy lányról szól, akit a gonosz mostohaapja elmegyógyintézetbe zárat. Értjük mi, hogy a cél az volt, hogy az álmok majd rímelnek a valós történésekre, de valahogy ezt a koncepciót egyáltalán nem sikerült megvalósítani, így az egész nem lesz más, mint egy céltalan effektparádé két órára nyújtva. Végtelenül unalmas, és olyan hangos, hogy még aludni sem lehet rajta.

Rendezte: Zack Snyder
Szereplők: Emily Browning, Abbie Cornish, Vanessa Hudgens, Carla Gugino
Eredeti cím: Sucker Punch
A film honlapja: http://suckerpunchmovie.warnerbros.com/
Forgalmazza: InterCom
Értékelés: 1,5/5 (Viki: 1, Csaba: 1,5)

Ébredj velünk

Viki
Végre ismét kiderült, hogy Harrison Ford nem csak Indiana Jonesként képes sármos lenni. Az Ébredj velünk morgós riportereként csípős beszólásaival, szúrós tekintetével és páratlan humorával ismét a régi önmagát idézi, nem pedig azt a megfáradt, sótlan filmsztárt, aminek az utóbbi években mutatkozott. Ehhez persze kellett az a Roger Michell is, aki az egyik kedvenc romkomomat, a Notting Hill – Sztárom a páromat rendezte. Ugyan az Ébredj velünk nem romantikus vígjáték, hanem inkább karrierkomédia egy lány televíziós sikertörténetéről, de ettől még nagyon lehet szeretni. Érdekes módon pont a suta romantikus szál a legérdektelenebb benne, de a Harrison Ford és Diane Keaton között zajló szópárbajok vagy Rachel McAdams aranyos kis bénázásai így is bájosan szórakoztatóak, és végül még a média működéséről is megtudunk ezt-azt.

Csaba
Hollywoodban szeretnek jó PR-t csinálni azoknak a szakmáknak, melyek körülveszik őket, ezért lehet annyi újságíró, plasztikai sebész és ügyvéd az amerikai filmek szereplői között. Az Ébredj velünk azt a sort folytatja, amit A hírek szerelmesei vagy A híradó sztárjai kezdtek, vagyis bepillantást nyerhetünk általa a televíziózás kulisszái mögé, de valahogy mégsem ezekhez a filmekhez, hanem inkább a Katherine Heigl-féle A csúf igazsághoz áll a legközelebb. Ez utóbbi szintén egy reggeli bulvártalkshow mindennapjait mutatta be, nyakon öntve némi romantikával. Bár korábban nagyon csíptem Rachel McAdamset, ebben a törtető szerepben sajnos nagyon idegesítő, és még szerencse, hogy itt van a zsörtölődő és zsémbes Harrison Ford, akinek minden pillanata arany.

Rendezte: Roger Michell
Szereplők: Harrison Ford, Rachel McAdams, Diane Keaton, Patrick Wilson
Eredeti cím: Morning Glory
A film honlapja: http://www.morningglorymovie.com/
Forgalmazza: UIP-Duna Film
Értékelés: 3,5/5 (Viki: 4, Csaba: 3)

A sas

Viki
Kétségtelen, hogy Russell Crowe-on jó egy évtizeddel ezelőtt nagyon jól állt a gladiátoros hacuka, és az is biztos, hogy az elveszett kilencedik légió (amit azóta már cáfoltak a történészek) legendája izgalmas kiindulópont, de nem hisszük, hogy ezért rögtön három bőrt is le kéne húzni a témáról. Az elveszett légió és A kilencedik légió után itt van nekünk A sas, ami egy kicsivel azért közelebb áll a szívünkhöz, mint a másik két film, már csak azért is, mert felerészt Magyarországon forgatták, és a statiszták között akár valamelyik rokonunkat/ismerősünket is felfedezhetjük. Ettől eltekintve is egy korrekt történelmi kalandfilmet kapunk, ahol a nagy csaták vagy az országok sorsát eldöntő párbajok helyett a hangsúly két férfi barátságán, a kettőjük közösen megtett útján van, és ez azért messze szimpatikusabb, mint valami újabb világmegmentés.

Csaba
Sokáig próbáltam elhitetni magammal, hogy bizony én látom rosszul és Channing Tatum nem egy csapnivalóan rossz színész, de A sast látva vissza kellett térnem a korábbi megérzésemhez. A szereplőket régebben páratlanul jó érzékkel válogató Kevin Macdonald (A dolgok állása, Az utolsó skót király) itt bizony csúnyán mellényúlt, ami azért is kár, mert A sas egy erősebb főszereplővel sokkal jobb lehetett volna. Az apja elveszett becsületéért és az elrabolt sas-jelképért útra kelő római katona története a skót felföldön egész jó kis sztori, a rendező számára szerencsére fontos a hangulatteremtés és a karakterek, a gond csak az, hogy nincs, aki eljátssza őket. Illetve csak egy van: Jamie Bell. Mellette Tatum csupán egy újabb kigyúrt, de üres hollywoodi akcióhősnek tűnik még akkor is, ha néha annyira bánatosan tud a semmibe révedni.

Rendezte: Kevin Macdonald
Szereplők: Channing Tatum, Jamie Bell, Donald Sutherland, Mark Strong
Eredeti cím: The Eagle
A film honlapja: http://www.focusfeatures.com/the_eagle
Forgalmazza: Fórum Hungary
Értékelés: 3/3 (Viki: 3, Csaba: 3)