7+1 rejtett romantikus gyöngyszem összebújós házimozizáshoz

Filmtippek hétvégére »

Mi ez?
Kis kanadai független film öt pár egy-egy estéjéről, akik aznap mind le szeretnének feküdni egymással. Van köztük fiú-lány barát, édes hármas, újra összejövő exek, ellaposodott szexuális életű házaspár és alkalmi ismeretség.

Miért jó?
Mert a szexről és a párkapcsolatokról ritkán készül ennyire őszinte, sallang- és műviségtől mentes mozi, amiben ennyi különféle aspektusból világítják meg a párkapcsolati problémákat az ismerkedéstől kezdve egészen a házassági gondokig. Ráadásul még vicces is.

Mi ez?
Film abból a korból, amikor még Jon Favreau és Vince Vaughn neve nem volt egyenértékű a másodvonalbeli komédiázással. Egy szakításába majd beleőrülő srác története, akit a haverjai buliról bulira cipelnek, hogy elfelejtse a gondjait, melyekre végül egy csinos szőke lány lesz a gyógyír.

Miért jó?
Romantikus vígjátékokat nagyon ritkán láthatunk a pasi szemszögéből elmesélve, ráadásul a Bárbarátok igazi szerelemgyerek, hiszen a főszereplő Jon Favreau a saját életéből merítette a történetet, és a barátai segítségével vitte filmre minimális költségvetésből, maximálisan szerethetően.

Mi ez?
Julie Taymor rendezőnő és Elliot Goldenthal rendező vett harminchárom Beatles-dalt, és átdolgozva őket egy romantikus történetet épített köréjük a hatvanas évek Amerikájáról, a hippikorszakról, a szabadságról és a vietnami háborúról.

Miért jó?
Mert amikor meghalljuk az All You Need Is Love-ot, rögtön libabőrösek leszünk. Ami a Hair volt a hetvenes években, az a Across the Universe az ezredforduló után. Túláradó érzelmekkel teli, romantikus musical a legnagyobb popklasszikusok feldolgozásaival egy megunhatatlan zenekartól.

Mi ez?
Történet egy önbizalom-hiányos férfiről, aki egy csupa idősebb nővérekből álló családban nőtt fel, akik folyton szívatták őt mindenért. Felnőtt korában sem szállnak le róla, és ráerőltetnek egy randit, azonban Lena egészen más, mint a többi lány…

Miért jó?
Adam Sandler értelmesebb filmjei valahogy mind elkerülték a mozijainkat. A Kótyagos szerelem enyhén őrült, mindenfajta konvencióktól mentes, nagyon szerethető love story, a világ talán legextrémebb szerelmi vallomásával fűszerezve.

Mi ez?
Férfi és nő találkozik egy lakodalmon. Elsőre szimpatikusak egymásnak. Ismerkedni kezdenek. Vagy talán már ismerik egymást, és ez csak egy színjáték? Egyre inkább úgy tűnik, hogy ennek a két embernek komoly közös múltja van…

Miért jó?
Ezt hívják komoly, felnőtteknek szóló romantikus mozinak. A film gyakorlatilag kétszereplős (Aaron Eckhart és Helena Bonham Carter brillíroznak a szerepükben), és végig egyetlen este alatt játszódik, de a folyamatos osztott képernyőnek és a gyakori flashbackeknek hála, mégis mozgalmas élményben lesz részünk, és útravalóul is kapunk némi elgondolkodnivalót…

Mi ez?
Egy fiú hosszú távollét után tér haza kis szülővárosába az édesanyja temetésére, de mivel az apjával a kapcsolata nem volt épp feszültségektől mentes, ezt a problémát is meg kell oldania. Visszatérnek a régi cimborák is, és egy állandóan kicsattanóan jókedvű lány, aki látszólag mindenben hősünk ellentéte…

Miért jó?
Zach Braff, a Dokik című sorozat főszereplője rendezte ezt a felszabadult, nagyon személyes, de épp ettől átélhető mozit az otthon újra felfedezéséről és a legváratlanabb pillanatban érkező szerelemről, ráadásul Natalie Portman se ezelőtt, se ezután nem játszott ennyire szerethető karaktert, mint itt.

Mi ez?
Dél-Korea egyik legismertebb rendezője, Kim Ki-duk ebben a filmben egy olyan fiú történetét meséli el, aki üresen hagyott lakásokba surran be, egy ideig ott él, majd mielőtt távozik, kitakarít és megszereli az elromlott háztartási gépeket. Magányába az hoz változást, amikor az egyik házban egy boldogtalan feleségre lel, akivel egymásba szeretnek.

Miért jó?
Szavak nélkül elmesélni egy tartalmas szerelmi történetet nem kis teljesítmény, de a rendező ezt gond nélkül éri el. A csendből szinte már költészetet csinál, és ettől is lesz annyira egyedi és megható ez a csodálatos látomása.

Mi ez?
A dán Dogma-filmek korábban a vérre menő drámákról szóltak, de Lone Scherfig rendezőnő 2003-ban megmutatta, hogy az eszközminimalizálásról (nincs filmzene, nincs mesterséges világítás…) ismert iskola egy tökéletes romantikus komédiának is terepet adhat, ráadásul nála Dánia legalább annyira vibráló és élettel teli, mint Olaszország. Mindezt pedig egy kisvárosi olasznyelvlecke-órának köszönhetjük, melyen számos érdekes figura bocsátkozik nyelv- és szívzűrökbe.

Miért jó?
Mert Lone Scherfig képes arra, hogy összeeresszen néhány furcsa, első ránézésre nehezen szerethető csodabogarat, hogy aztán a találkozásaikból olyan szerelmi történeteket kreáljon, amitől eláll a lélegzetünk. Csúcspontként pedig a nyelvleckelátogatók még Olaszországba is ellátogatnak.