Szabadidő

Berlin 2.0 – egy őrülten pezsgő nap margójára

Piacozgassunk egy kicsit, majd hallgassunk operát nyenyergő öregurat, szálljunk be egy profi zenekarba és játsszunk latin ritmusokat. Aztán irány az illegális, titkos bulik egyike, ahol kajára nem számíthatsz, de zavarba hozó entellektüel csevegésekre igen.
 Piacozzunk!

Ha Berlin, akkor bevásárlás. Mindig szellősen pakolom a bőröndöm, ha a német fővárosba tartok, hiszen úton-útfélen otthagyhatatlan tárgyakba és ruhaneműkbe botlok, amik nem csak kinézetükkel, árukkal is csalogatnak. A KaDeWe-t, a Lafayette-et nem kell bemutatnom, az elegáns butikokra vágyók úgyis végiglejtenek a Kurfürsterdammon vagy a Friedrichstrassén, végigvadásszák a szépen felújított Galeria Kaufhofot az Alexanderplatzon. Ám aki nagyobb izgalmakra vágyik, annak hétvégén a piacokon a helye.

Berlin – második rész

Ha elmondom, mikkel gazdagodtam legutóbb, bárki beláthatja, hogy szegényebb lenne a világ nélkülük. Birtokomba került egy ezüst szkeleton-fülbevaló, mely ha megmozdulok, minden porcikája bemozdul velem, egy csupa szőr bőr könyökkesztyű, és egy zenélő lakk kispárna. Régiségek, ékszerek után kutatva a leghíresebb piacra menjünk, ami sajnos elég drága (Straße des 17. Juni), de meglehetősen hangulatos a büféivel, hatalmas tereivel. Kisebb piacocskák viszont véletlenszerűen is az utunkba akadhatnak.

Berlin – második rész

Ez Berlin patchwork-jellegéből fakad, Nagy-Berlin olyan, mint Budapest, egymáshoz fűzött kerületek összessége, ahol minden központnak megvan a maga piactere. Ám a legnagyobb és legolcsóbb hely a Flohmarkt am Mauerpark (a Fehrbelliner Strassénál szálljunk le az U-bahnról, majd kérdezősködjünk), ahol aztán becsődöl a képzelet. Szánjunk a helyre két-három órát, garantáltan megéri, együnk, igyunk, és bátran adjunk ki tíz eurót egy Elvis Presley-s matrjoska babára…   

 Open mic, open stage

Művész vagy? Tele a fejed világmegváltó eszmékkel? Nyilvánulj meg! Ha már a piacoknál jártunk, ne is menjünk olyan hamar tovább. A Mauer Markt mellett (de szó szerint mellett, a palánkok tövében már vár is a lehetőség) a parkban bárki szóra emelkedhet. A kitaposott fűben mutatványosok gyakorolnak, tanítják a kisgyerekeket kötélen egyensúlyozni, ördögbotozni, szónoklatunk alatt a kis csemetéket (ha van nálunk ilyen) nyugodtan a gondjaikra bízhatjuk.

A Mauer Markt melletti park
A Mauer Markt melletti park

Mi pedig csatlakozzunk a fura öltözékű helyiekhez, akik lehetnek a már megszokott (Berlinben még virul a műfaj) punkok vagy egyéb álruhás királyfik, akik a kis, bemikrofonozott emelvényt körülveszik. Amikor ott jártam, épp egy dühös kapitalizmusellenes alak szórta multiveszejtő dörgedelmeit, és sütkérezett a bekiabálások, közbetapsolások zajában. „Jó pár megmozdulás innen indult el – mondja erre a barátnőm –, néha nem csupán égbe kiáltott szó az egész. Meg amúgy is szuper, hogy itt nyíltan kikiabálhatod, ha valami gyötör. Nem betegedsz bele az elfojtásokba, hogy aztán a következő lépésed az legyen, hogy egy szupermarketben előkapod a kalasnyikovot.
Engem éppen nem ragadott meg a lángszavú ifjú, hát továbbhaladtunk az amfiteátrumszerű nagyobb pódiumhoz. Valódi tömeg fogadott, kisgyerektől az aggastyánig.

A Karaoke-színpad
A karaoke-színpad

A karaoke-színpadon jó pár produkciót végignéztünk, a hangulat szinte perzselt. Nem volt az a fahangú, méltatlan kornyikálás, ami ne orkánszerű tapsviharba torkollott volna.  Kedvencem az a joviális öregúr volt, aki operaalapot hozott, és földöntúli áriákkal töltötte be a légteret.

Ide begyűlik tényleg minden korosztály – mondta erre barátnőm –, jó szocializációs lecke ez már gyerekkortól, megtanulhatóak a közösségi viselkedés szabályai. Ilyenre nagy szükség lenne Budapesten is, sokat segítene a mentális állapotokon.

Aki nem pusztán arra vágyik, hogy szerepeljen, és ekképp remekebbül érezze magát, az várja meg az estét, és járja végig azokat a helyeket, amik most éppen gombamód szaporodnak, és ahol open mic esteket tartanak. A nyílt mikrofon elve Amerikából jött, ott már a hetvenes években is divat volt, Berlinben újra reneszánszát éli, és elképesztő, mennyien élnek a lehetőséggel. Itt arról van szó, hogy az adott kocsma vagy pub biztosít technikát és hangszereket, jön egy alapzenekar, és a jelentkezők adott ideig (ez általában 5–8 perc) beszállhatnak a bandába énekelni vagy játszani. Az ilyen helyekre gyakran betérnek producerek vagy olyan zenekarok vezetői, akik utánpótlást keresnek, tehát ha valódi fellépési, koncertezési ambícióink vannak, akkor ez ilyen szempontból is kitűnő lehetőség. Az egyik hely a Collegium Hungaricum (CHB vagy Magyar Intézet) kávézója, ahol péntek esténként Robert Lee Fardoe vezetésével csaphatunk a húrok közé. Ez a hely azért is kuriózum, mert az összes openes café közül egyedül itt van nagy zongora, ha valakinek a tehetsége efelé mutatna. Keddenként az Akutba tartsunk, a Weinmeisterstraßéra, itt egy afroamerikai figura vezeti a mókát, latinos zenékkel a fókuszban. Akit komikusi vénával ajándékozott meg a sors, az pedig Kreuzbergbe tartson, az Alhambrába, ott nemcsak vicces magánszámokkal, hanem rögtönzött happeningjeinkkel is sikert arathatunk. Két-három számmal készüljünk, az estek végén úgyis mindig össznépi jammelés van: ott még tombolhatunk.

 Hova tovább? Az éjszakába!

Mondanom sem kell: Berlinben minden sarkon (utcaközben, pincében, padláson) találunk bulihelyet, a legtöbbet meg is lelhetjük az internet vonatkozó oldalain. Így most én csupán a hirtelen alakult, valamiképpen létrejött helyekről mesélek, amik szájhagyomány, matricázás és a Facebook útján terjednek.

Leghasznosabb egy echte berlini vezető, aki képben van, hiszek ezek a kocsmák teljesen illegálisak, semmiféle működési engedélyük nincsen, ezért se számítsunk ott ételekre, csak bulizni és iszogatni lehet. Néha helyes csajok (már volt rá példa) megkínálnak egy tepsiből pogácsával, vagy így-úgy összeeszkábált szendviccsel hajnaltájt, de erre azért ne készüljünk lelkileg. Főképp az előző etapban tárgyalt Neukölln az új központ, mindenki ide tódul szórakozni. És ha a helyeken nincs is kaja, itt bárhol akad egy dönerbüfé, ami kész áldás ilyenkor. Külön jó ezekben a kissé romos, szedett-vedett termekben, hogy – míg másutt dohányzási tilalom van – itt füstölhetünk kedvünkre. A razzia ritka, csak ha nagyon elfajul a hangzavar, akkor köszön be egy-egy rendőr. Ilyen klub például a Reuter strassénál a Damen-Salon is.

Forrás: thesubjectasaquestion.blogspot.com
Damen-Salon
Forrás: thesubjectasaquestion.blogspot.com

Belépsz, kissé gyanús az egész, két-három figura lézeng, marcona őrök vizslatnak. Aztán le a pincébe: és lám, ott háromszáz fős tömeg tombol a zenére! Hasonlóan ravaszdi hely a Mädchen Internat is, a Prenzlauer Alle végén, a Brotfabrik mellett.

Forrás:maedcheninternat.net/
Mädchen Internat
Forrás: maedcheninternat.net

A lerobbant gyárépület igazi partiteret takar. Aki nem szívesen moccan a belvárosból, és inkább a beszélgetős illegalitást kedveli, az menjen a Miss Heckerbe (Alte Schönhauser Strasse 39), itt is az oldallépcsőház második emeletére. Ezt egy japán és egy osztrák fiú működteti, és a lakók nem igazán kedvelhetik őket. Ottjártamkor egy idős asszony – kérdésemre, hogy melyik lépcsőházba tartsak – odamorogta, hogy mit akar maga ezektől az undergroundoktól?! Annyit feleltem, hogy én sem vagyok éppen publikus, mire megmutatta, merre is menjek. Sajnos a beszélgetésről, a Miss Wortról lecsúsztam, pedig ez a hely specialitása. Mindig meghívnak egy-egy közéleti szereplőt, aki vihart kavaró dolgokról írt vagy nyilatkozott, és alaposan kifaggatják. Mivel itt minden megengedett, és nem csinálnak felvételeket, az őszinte szavak garzonja ez.

S ha még mindig bírjuk idegekkel és energiákkal, és kíváncsiak vagyunk a nem mainstream művészetre, keressünk fel egy-két lakásgalériát. Ez itt teljesen bevett dolog, polgári lakásokat kiállítótérként használni fel. Több hasonlóban jártam már: maga a művész keni a szendvicseket, a képek felszögelve, művészhaver csinálja a műsort. Cigizve bóklászunk a műtárgyak között, és ha szerencsénk van, egy-egy ajándéktárgy is lecsöppenhet. Kedvencem a Galerie Kvant (Kurfürstenstrasse 27, második emelet), ahol legutóbb egy kedves fotósbarátom mutatkozott be. Sajnos ezeket a kicsi csodákat leginkább egy helybéli segíthet felfedezni, de ezek a helybéliek könnyen levadászhatóak. Beülünk egy jófejnek kinéző helyre, például a Kino Krokodilba (Greifenhagener strasse), ami egyszerre dokumentumfilm-mozi, kiállítóhely és kocsma, nézünk jobbra, nézünk balra, és máris kerül valaki, aki eligazít a programok útvesztőjében. Tehát akár az alternatívat, akár a konzervatívat kedveljük: irány Berlin!      

Berlin – második részBerlin – illegál; avagy a város titkos oldala

Hatalmas, nyüzsgő metropolisz, kívülről fújjuk látnivalóit, ám amitől igazán izgalmas ez a vibráló város, az a még mindig rejtett, titkos oldala, amit egyedül nagyon nehéz megismerni. Berlin, ahogy nem ismerted 1. rész »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top