Rendhagyó nyelvleckék Ausztrál Tom tolmácsolásában

Ha 1990-et írnánk, bizonyára sikeres VJ lehetne az MTV-n. 2010-ben azonban természetesen a YouTube-on hódít – ausztrál–magyar nyelvleckékkel. Ausztrál Tom jött, látott, győzött, filmjeit már több mint félmilliószor megtekintették. Magyar szem nem marad szárazon bájos videói láttán. Kit ne hatna meg, ha egy mosolygós fiatal srác a messzi, napfényes Sydney-ben „gyöngytyúk” szavunk kimondásával gyötri magát? Mindeközben Tom Champion szórakoztatóbb műsort „ad”, mint egyik-másik magyar televíziós csatorna önjelölt humoristája. Magyarország új kedvencével chaten beszélgettünk.

– Tudod, hogy bizonyos szempontból lepipáltad Liszt Ferencet?

– Haha… miért?

– Liszt nem tudott magyarul. 1829-ben ugyan elkezdte tanulni a nyelvet, de az ötödik lecke után, a „tántoríthatatlanság” szónál feladta.

– Milyen nyelvtörő ez angolul is: imperturbability.

– Nálad is voltak ilyen pontok, amikor azt gondoltad, hogy abbahagyod a magyartanulást, mert túl nehéz?

– Szinte mindennap! De lehetetlen egy új nyelvet megtanulni ilyen nehéz pontok nélkül. Ezért boldogsággal hibázom, ha magyarul beszélek. És így mindig tanulok.

– Tapasztalataim szerint a külföldi férfiak kétféle okból tanulnak magyarul: vagy magyarok a felmenők, vagy magyar barátnőjük van.

– Igen, a magyar emberek nagyon addiktívak. Először nagyon érdekelt a nyelv és a kultúra. Csak később találtam egy új módszer tanulni… és nem arra gondolok, hogy magyar szülők adoptáltak.

– Mit tudtál Magyarországról, mielőtt ideutaztál?

– Hmm… 2007-ben volt először, amikor odamentem. Nem túl sokat tudtam. Csak azt, hogy ez egy kellemes európai ország, és nagyon vendégszeretőek az emberek.

– Mi az, ami inspirál ebben az országban?

– Teljesen más, mint Ausztrália. Ez itt egy csendes-óceáni sziget, Magyarország meg egy történelmi hely tele kultúrával, szép épületekkel és ezeréves történelemmel. Nagyon szimpatikus. Hiányzik is!

– Egész Európa ilyen hely, ráadásul a franciával még többre is mennél – mondják sokan.

– Franciaország is gyönyörű, de ott más a kultúra. Mint egy képeslap, amit már láttam ezerszer. Magyarországon van sok felfedeznivaló, Budapest igazi rejtett kincsesbánya.

– Emlékszel, hogyan jött az ötlet, hogy videókat készíts?

– Elkezdtem tanulni magyarul, és amikor visszajöttem Ausztráliába, akartam folytatni. Ezért kezdtem el videókat csinálni, hogy kapcsolatban maradjak a nyelvvel és a magyarokkal.

– Leültél, és elkezdtél gondolkozni, hogy mi legyen a filmekben, vagy csak spontán lementél a strandra a kamerával?

– Mindkettő. Általában van egy téma az eszemben és néhány színes szólásmondásom… és a kamera előtt beszélgetek Magyarországgal.

– Az az érdekes, hogy a filmjeid egyrészt nagyon amatőrnek hatnak, másrészt mintha mégiscsak lenne mögöttük konkrét koncepció, rákészülés.

– Pontosan! Amatőr, mert nincs nagy felszerelésem (csak egy kétéves fényképezőgép, amit a születésnapomra kaptam). De van koncepció a fejemben. A Brit Tom/Amerikai Tom epizódban például filmeztem körülbelül másfél óra anyagot, és összevágtam két percben. Én így szórakozom.

– Arra az epizódra gondolok például, amikor Brit Tom megkérdezi tőled, hogy „jólesett?”. Te pedig gondolkodsz, és közben vizualizálod, mit jelent, hogy „jól esik”: elesel a lépcsőn, az alma leesik a fáról, esik az eső…

– Hahaha… igen, ez az epizód a kedvencem valójában. Két napig tartott a filmezés. Az első nap azt gondoltam: na ne! Nagyon vicces lenne, hogyha képben mutatnám meg az (igazi) hibáimat, és a következő nap lefilmeztem ezeket az eseményeket.

– Talán éppen ez a sikered titka? Hogy humorosan beszélsz képekben a nyelvről, átgondoltan, de mégis amatőr hatással?

– Szerintem igazad van. „Hús-vér” ember vagyok (hahaha, hús-vér… meat blood… nagyon vicces). És szerintem ez „refreshing”, mert nem vagyok egy marketingkoncepció. Csak egy fiú a föld másik oldaláról, aki tanul a nyelveden.

– Segít az is, hogy média szakon tanulsz?

– Hmm… a főszakom valójában „publishing”. Ez a specialitásom. De érdekel a média többi része is.

– A publishing a nyomtatott média vagy a könyvkiadás?

– Mindkettő. Képzeld, kiadták kettő könyvemet is Ausztráliában.

– Igen, éppen kérdezni akartam, hogy ki Cindy-Ella?

– Az ausztrál Cinderella. Hogy mondjuk „Cinderella” magyarul?

– Hamupipőke. Szeretném hallani, ahogy kimondod!

– Nagyon jó! Talán a következő részben. Lenne egy jó állat neve.

– És miben különbözik az ausztrál Cindy-Ella Hamupipőkétől?

– Bál helyett birkanyíró estre megy, paripa helyett kenguruval utazik, strandpapucsot veszít el, és ausztrál szlenget beszél.

– De a végén összejön a herceggel?

– Összejön, de nem herceggel, hanem a legjobb birkanyíróval a faluban.

– Miről szól a második könyved?

– Az a címe: „The Tall Man and the 12 Babies”. A magas ember és a tizenkét csecsemő. Októberben jön ki.

– Ez is mesekönyv?

– Igen. Vicces, remélem, hogy a gyerekek is ezt gondolják majd.

– Nálatok az írás családi tradíció. Milyen volt felnőni egy olyan házban, ahol még a fürdőszobában is könyvek vannak?

– Hmmm… nem tudom. Természetes volt nekem. Amikor mentem a barátaimhoz, azt kérdeztem, hogy „hol vannak a könyvek???”. De visszapillantva, mindig könnyű volt tanulni valami újat.

– Lehet, hogy nem is állnak messze a YouTube-videóid a meseírás hagyományától?

– Ez egy jó kérdés. Mindkettő történetmesélés, de más-más közönségnek.

– Milyen a YouTube-os közönséged?

– Magyar emberek, akiket érdekel az ausztrál kultúra… és akiknek jó a humora. Hehehe, csak viccelek.

– Amikor feltetted az első videót, milyen reakcióra számítottál?

– Azt hittem, senki nem nézi majd meg. Azt hittem, hogy lenne csak egy ember… nem tudom, hol… Békéscsabából… aki véletlenül megtalálja. De annyira kellemes volt a YouTube-os fogadtatás.

– Milyen érzés, hogy rajongói klubod van a Facebookon?

– Furcsa, de megtiszteltetés. Egy ausztrál barátom, aki nem tudta, hogy Ausztrál Tom vagyok, látta a klubot, és le volt nyűgözve. Azt hiszi, hogy van egy titkos életem mint magyar celeb.

– Kaptál már valamilyen jó munkaajánlatot a magyar médiától?

– Az RTL-től és a TV2-től.

– Gondolkodsz valamelyiken?

– Igen, nagyon szeretnék Magyarországon dolgozni! De mindkettő ajánlat részmunka, és még tanulok az egyetemen. Utána? Talán.

– Nagyon kíváncsi vagyok a könyvedre. Talán egyszer magyarul is megjelenik.

– Ez az álmom!

– De te fordítod le!

– Milyen királyság lenne. Hahaha! My „life mission”.