A hegedû ura

Edvin Marton már régen meghódította nemcsak a magyar közönség szívét, de a külföldi zeneszerető embereket is. Olyannyira, hogy nemrégiben – első magyarként – Emmy-díjat kapott.


– Szeptember 8-án új albumod jelent meg. Milyen lett?

– Másfél évig készítettem a Stradivariust, amely tizennyolc országban jelenik  meg. Vannak rajta olyan zenék, amelyek olimpiai aranyat hoztak műkorcsolyázóknak, feldolgozások, és persze saját dalok is. Például az a szám is felkerült a lemezre, amelyet a monte-carlói tűzijátékra írtam. Hallható rajta egy extra felvétel, amelyet Lou Begával készítettem, és természetesen a világ sokszínű arcát is igyekeztem megjeleníteni, tehát country, hastánc és romantikus szólamok is megszólalnak. Az egyik legszebb szerelmes dal a Love in Venice, azaz a Szerelem Velencében, amelyet az olasz városban írtam.

Stradivarius lemezbemutató koncert Időpont: 2006. október 13., 20.30. Helyszín: Népstadionkert, Szoborpark, Jégszínház, Budapest, Istvánmezei út 3–5.

– Egy valós szerelem az alapja?

– Nem, csak olyan sok szerelmespár ül a gondolákban, hogy nem tudott hidegen hagyni az a hangulat. Velence gyönyörű város, amely ihletet adott.

– Egy időben azt beszélték, hogy New Yorkba költözöl.
 
– Ez csak pletyka. Nem tudnám máshol elképzelni az életemet, csak Magyarországon. Természetesen a fellépések miatt sokat vagyok külföldön, de a bázis, a háttér itt van.





– Más érzés, amikor Magyarországon lépsz fel?

– Itt a családom, a barátaim, a lelkem. Minden fellépésemre úgy készülök, hogy kicsit jobb legyen, mint az előző, akkor is, ha hárman, akkor is, ha harmincezren, és akkor is, háromszázmillióan látják. 

– Háromszázmillióan?

– Igen, a téli olimpiát – amelyen Evgeny Plushenkóval felléptem – ennyien látták. Magyar művészt még nem hallotta ennyi ember egyszerre, és hogy értékelték, bizonyítja az Emmy-díj. 

– Azt mondod, akár három ember előtt is fellépsz. De mitől függ az, hogy három hallgató kedvéért hegedűt ragadsz-e? Csak az anyagiak dominálnak?

– Nem feltétlenül. Persze nem tagadom, én is pénzből élek, nekem is be kell fizetni a számlákat, de nem ez az egyetlen motiváló tényező. Fontos a hangulat, és az, hogy kiknek játszom.

Névjegy

Név: Edvin Marton Született: 1976 Tanulmányok: moszkvai Csajkovszkij Zeneiskola, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, New York-i Juilliard Zeneiskola és a bécsi zeneakadémia Család: szülei hegedűművészek, húga zongoraművész Lemezek: Strings and Beats, Virtuoso, Stradivarius Érdekesség: a Vízöntő jegyében született zenész hisz az asztrológiában

Nincs biztosítva

– Volt valaha lámpalázad?

– Már óvodáskoromban sem. A színpadon teljesen átadom magam a zenének, és semmi másra nem gondolok. Valószínűleg ezért tudtam a versenyeken nyerni, például Montrealban, ahol több mint 350 indulóból lettem az első. 

– Mi hajt még előre?

– Hát a zene! A zene mindig új és mindig más. Az élet, a buli…

– Köztudottan szeretsz mulatni…

– De nem vagyok ott azért minden partin! Valójában ezeken tudok találkozni a haverokkal, ezért fontos, hogy ott legyek. 

– A világsztárok többsége biztosítást köt arra a testrészére, ami a védjegye, és elengedhetetlen munkaeszköze. Nem gondoltál még rá, hogy biztosítást köss a kezedre?

– Nem gondolom, hogy biztosítást kellene kötnöm. Én ugyanolyan életet élek, mint bárki más. Télen síelek, focizok a haverokkal, semmivel jobban nem védem a kezem, mint egy civil ember. Szabadidőmben sportolok, strandröplabdázom, imádom a természetet. A Tiszánál nőttem fel, szeretem a vízi sportokat, de a hegyeket, a kirándulást is. 

– A magánéletedről ritkán nyilatkozol. Tabutéma?

– Nem, csak a szerelem kérdése érzékenyen érint, és az életemnek ezt a részét szeretném magamnak megőrizni.