A Europe a Pecsába ment

Sokan egyslágeres hajbandának tartották azt a svéd formációt, melyet a többség a ‘86-ban napvilágott látott “The Final Countdown” című – azóta már világslágerré érett – nóta kapcsán ismert meg. Akkor a klasszikus hard rock zenei fellállású (ének, gitár, basszus, billentyű, dob) csapat több nagyszabású popzenei eseményen a sztárok között lépett fel, s talán az elsők voltak Európában, akik sikeresen ötvözték a rock és a pop elemeket (mint pl. Amerikában a Bon Jovi). A banda akkori megjelenése tökéletesen tükrözte a műfaj sajátosságait: kígyóbőr westerncsizmák, szűk, oldalfűzött bőrnadrágok, szagatott farmerek, diszkréten szegecselt bőrövek, kitűrt, sötét árnyalatú, de színes ingek (fekete apró vörös rózsákkal díszítve!), és hölgyek számára is irigylésre méltó hajkoronák, megspékelve az elmaradhatatlan ékszerarzenállal (karkötők, gyűrűk, nyakláncok).

Mi az a Europe?

Joey Tempest a Europe frontembere ‘79-ben kezdett zenélni. Ekkor alapította első bandáját “Force“” néven, s már akkor is társa volt bizonyos John Norum nevű személy… Egy demót dobtak össze, majd ‘80-ban csatlakozott egy későbbi oszlopos tag, John Leven. ‘82-ben megjelent a már Europe-ra keresztelt zenekar első LP-je, azonos néven. Japán már ekkor felfedezte magának a bandát, itt ‘83-ban már nagy csarnokokban játszottak, s kiadták a Wings of Tomorrow című második albumukat. Ekkor csatlakozott az együtteshez a későbbi dobos, Ian Haugland. A következő évek turnézással ill. a nagy alkotás készítésével teltek, bár azt egyikük sem hitte volna, hogy a Final Countdown ekkora áttörést hoz majd a zenekar életében. ‘88-ban jöttek ki az “Out of This World” névre keresztelt albummal, amely eladási szempontból elmaradt a “Final…” albumtól, de már egy sokkal érettebb zenekart mutatott, akik megfelelően ötvözték a lírikus és a beindulósabb témákat. Az album slágereihez pedig gyönyörű színvilágú, a nóták hangulatával maximálisan összhangban lévő videoclipek készültek (pl. Cherokee), ami abban az időben még ritka volt. Újabb hosszabb turné, melynek keretében Budapestre is ellátogattak, ahol ‘89-ben a BS-ben 15.000-en szorongtak, nézőcsúcsot állítván fel. ‘91-ben a banda még drasztikusabban visszavett a könnyen emészthető slágertémákból, s megjelentette a Prisoners in Paradise című 5. Europe albumot. Ez már inkább tekinthető egyfajta konceptalbumnak, melyet min. 10-szer fejhallgatóval érdemes meghallgatni, s utána még minden újabb meghallgatásnál tartogat meglepetéseket. Kétségtelen: zeneieleg ez a Europe zenekar mestermunkája, elsősorban “vájtfülűeknek” ajánlott, akiknek a mindennapi rádióadók szolgáltatják a napi zenei betevőt, jobb ha nem is próbálkoznak vele…

Sziasztok, Budapest!

E rövid bevezető után lássuk, milyen volt a koncert, és hogyan változott a szépnevű zenekar hangzásvilága és megjelenése. A koncertnek az eső miatt a csordultig telt Pecsa belső terme adott megfelelő színteret. A csapat a hajdani csillogó-villogó színpadképet elhagyván, most egy sötét háttérben égszínkékes-halványlilás “Europe” fénylogó előtt pattant deszkákra, rögtön egy korai slágerrel (Seven doors hotel), melyet kitörő lelkesedéssel és lelkes csápolással fogadott a publikum. “Sziasztok, Budapest! Jó látni benneteket!” – kiáltotta üdvözlésként a Europe énekese, Joey Tempest, majd a zenekar belecsapott a húrokba. A banda mindegyik tagja feketében lépett színpadra, s a hajak félhosszúra voltak levágva. Ez alól kivételt csak a dobos jelentett, aki momentán tar kopasz… A fénycucc sem volt túllihegve, s egyéb díszítő elem (pl. konfetti, tűzeső, lufik, füst) sem volt, csak egy érett banda, érett zenével, profi hangtechnikával, nemcsak a nagy slágerekkel, de a régi vehemenciával! Az ismert slágerek mellett egy új dal is elhangzott az ősszel megjelenő Start from the Dark című nagylemezről. A várakozásoknak megfelelően messze nem volt több hölgy mint férfi látogató: az átlagéletkor 25-35 között volt, bár feldeztünk egy-két családos apukát, anyukát is.

Sajnos a fiúk 1 óra 20 perc után eltűntek, majd még egy negyedórára visszajöttek a ráadásblokkal (Cherokee, Ready or Not, The Final Countdawn) mely utóbbit viszont falrepesztő ovációval fogadta a közönség! Olyannyira, hogy a zenekar percekig tartó vastaps közepett tudta csak elhagyni a színpadot.

A koncerten több neves rockzenész is tiszteletét tette, közülük a Hooligans együttes gitárosa, Tóth Tibor vállalkozott egy rövid értékelésre: “Nagyon régen láttam már ennyire profi kiállású bulit Magyarországon, pedig voltam nemrég a Judas Priesten is. Bár meg kell, hogy mondjam veszélyesek az ilyen visszatérések, hiszen talán 1,5-2 éve láttam az E-klubban a Dokken zenekart, ahol akkoriban a Europe gitáros John Norum pengetett, s egyáltalán nem győztek meg. Ahhoz képest a mai buli maximumon pörgött! Le a kalappal a zenészek előtt!”