Az Isten a szépség

Érzelmi emlékek

A Kristian Smeds által dramatizált és rendezett darab alapját Paavo Rintala regénye és Vilho Lampi rövid, ám rendkívül intenzív élete mellett a művészi alkotás, teremtés fájdalmas öntörvényűsége képezi.

A liminkai festőművész, Vilho Lampi (1898-1936) dacos vakmerőséggel élt és halt. A Takomo előadása tíz Lampi-képet kelt életre, melyek függetlenítik magukat a színház és dramaturgia gravitációs törvényeitől. Ezek nem keretükből kiszakított élőképek, hanem a tudattalan és az érzelmi emlékezet mélyére merült tájak. Smeds nem Rintalát dramatizálja, és nem Vilho Lampi portréját rajzolja meg, hanem a két történetet a sajátjával szembesíti.

Csapatmunka

Az Isten a szépség egyben szatirikus, komikus önvizsgálat is, bár alapszíne a sötét agresszió és a belső feszültség kisülése. Smeds színházi nyelve a szimbólumok, rövid epizódok és hangulatok elődása, ahol a rendező-író veszi magának a bátorságot, hogy kevés szóval, vászon nélkül fessen. Rauno Ahonen, Tarja Heinula, Taisto Reimaluoto, Timo Tuominen és Katja Kukkola Lampi-alakjai egy és ugyanazon személy öt dimenziója, ráadásul olyan emberláncot alkotnak, amely egyetlen sokszínű, sokrétegű tapasztalati világot hoz létre. Az ensemble-munka oly természetes számukra, mint a pentaton hangsor. S amikor hirtelen megszakad a zene, és csend támad, ők még mindig ott vannak a sötétben, ahonnan felvillan a nézőt kereső fényszóró. A képek nézik nézőjüket, s ők a képeket. Rintala regényének vígasztalan utolsó oldalát nem rajzolják meg, a befejezést a nézőre bízzák. Marad a hit, a remény és a szeretet.

Az előadás kezdése: 19.00 óra