nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Shine
Akik a sapkákat művészi szintre emelték – a női kalapkészítők

Akik a sapkákat művészi szintre emelték – a női kalapkészítők

A történelem minden korszaka és népe kitermelte jellegzetes fejfedőit, de igazán csak a 14-15. században kezdett a kalap divatcikké válni Európában, amely viselőjének társadalmi helyzetére, családi állapotára vagy vallására egyaránt utalt.
Benecz Judit
Benecz Judit
f Ajánlom

A történelem minden korszaka és népe kitermelte jellegzetes fejfedőit, de igazán csak a 14-15. században kezdett a kalap divatcikké válni Európában, amely viselőjének társadalmi helyzetére, családi állapotára és vallására egyaránt utalt.

Rose Bertin – aki vitorlást tett Marie Antoinette fejére

A kalapok iránti rajongás elsőként a férfiakat kerítette hatalmába, az ő köreikben kezdett elterjedni a társadalmi státuszhoz és az adott alkalomhoz illő fejfedők viselése. A kifejezetten női kalapokkal foglalkozó mesterség a különböző írások alapján az 1500-as évek közepén alakulhatott ki. Azokat különböztették meg, akik Milánóból importálták divatos szalagjaikat, legjobb minőségű szalmakalapjaikat a kor előkelő hölgyei számára. Már Shakespeare is említést tett a női kalapkészítőkről 1597-es IV. Henrik című művében.

Így készültek a kalapok a 16. századi kalapkészítő műhelyekben (Fotó: Getty Images)

A női kalapok innentől gyorsan az öltözködés meghatározó részévé váltak, népszerűségüknek köszönhetően pedig az azokhoz felhasznált kelmék is egyre változatosabbak lettek. Selymet, bársonyt, taftot, bőrt, nemezt vagy épp prémet egyaránt használtak hozzájuk.

Az első, valódi hírnévre szert tett női kalapkészítő Rose Bertin volt, aki a 18. században még magának, Marie Antoinette-nek is készített díszes fejfedőket. Az extravagáns, tollakkal, sokszor drágakövekkel a túlzásokig díszített kalapok és fejdíszek gyakorta komplett szobroknak néztek ki: vitorlás hajók, olajbogyó fák vagy akár a felkelő nap is az előkelő hölgyek hajkoronájára kerülhetett a jóvoltából. Bár szalonja a Francia Forradalmat túlélte, alkotásai – és azok viselői – már nem voltak ilyen szerencsések, így mi már csak az azokról fennmaradt egykori rajzokban gyönyörködhetünk.

Marie Antoinette vitorláshajót formáló kalapban

A bonnet kalap Madame-jai

A 18. század végén indult hódító útjára a bonnet kalap, amelynek puffos, sokszor halcsonttal merevített formája alkalmas volt rá, hogy a divatos, magasba polcolt frizurákat megvédje a széltől. Népszerűsége a 19. században is töretlen volt, a legnépszerűbb típusok a szalmából, vagy az olcsóbb kartonból, illetve selyemmel bevont, keményített pamutból készült változatok voltak, amiket előszeretettel dekoráltak szalagokkal, virágokkal vagy épp csipkével. Minél díszesebb volt a kalap, annál jómódúbbnak számított viselője.

Festményen a 19. század kedvenc kalapja, a bonnet: A kalaposnál – Edgar Degas, 1882 (Fotó: Getty Images)

A 19. századra a kalapok olyannyira szerves részét képezték a hölgyek megjelenésének, hogy szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy magára valamit is adó nő fejfedő nélkül mutatkozzon idegenek előtt. A női kalapkészítők pedig jóval többek voltak egyszerű kiegészítőt gyártó kisiparosnál. Segítettek a megfelelő alapanyagok, díszítések kiválasztásában, az egyedi forma kialakításában (vagy épp az átalakításban, ugyanis akkoriban sok kalap ért meg két-három reinkarnációt is), hogy azok a legtökéletesebben illeszkedjenek az adott öltözékhez. Akkoriban kezdték a francia kalapkészítő hölgyeket Madame-nak nevezni, a korszak legnépszerűbb francia szalonjait Madame Herbault, Madame Guerin és Madame Victorine vezették.

Az első couture kalapkészítő Caroline Reboux volt, aki párizsi műhelyében még Eugénia francia császárné számára is készített kalapokat 1868-ban. Egyedi munkáira jellemző volt, hogy az anyagokból szó szerint a megrendelő fején szabta ki a megfelelő formájú és méretű darabokat, amelyekből a kész kalap összeállt.

A 20. század változásai a kalapdivaton is végigkövethetők

A Századforduló után óriásit változott a női kalapok formája. Míg az 1900-as évekbe jókora kalaptűkkel rögzítettek, fátyollal vagy épp tüll rátétekkel díszített kalapokkal léptek be az asszonyok, az I. világháború elsöpörte a méretes, dekoratív darabokat. Persze az öltözködés, a divat változásai is hatással voltak a kalapviseletre: a háború után a korábbinál egyszerűbb, kényelmesebb viseletek jöttek divatba, gondoljunk csak Chanelre, de mellette Paul Poiret couturier is óriási hatással volt a kalapdivat formálására.

Az 1920-as évektől kezdett hódítani a cloche, amely kalaptű nélkül is a fejen maradt, köszönhetően annak, hogy ezt a fazont már jobban a fejre lehetett húzni, nem csak a kontyok tetején csücsült mint egy szépen feldíszített fészek.

Carole Lombard színésznő kalapban, 1937-ben (Fotó: Getty Images)

A női kalapkészítők elegáns üzletei Európa és Amerika-szerte is elterjedtek a ’30-as évekre. Elsa Schiaparelli olasz származású couturier is akkoriban alkotta meg számos, szürreális kalapdesignját: újságpapírokat, kagylókat, sőt még madárfészket is felhasznált hozzájuk, ez utóbbiakat kanárimadarastól együtt.

Elsa Schiaparelli cipő formájú kalapja 1937-ből

A kalapviseléssel kapcsolatos etiketteket és hagyományokat azonban a második világégés rendkívül megcincálta, ráadásul a dolgozó nők számára egyre inkább a praktikus, könnyen fel- és levehető, mégis a helyükön maradó változatok váltak keresetté.

A couture műhelyek népszerűségét mindezek a változások ekkor még nem csökkentették, Chanel mellett Christian Dior, Jean Patou vagy Nina Ricci is gondoskodott róla, hogy divatházának külön kalapkészítő részlege is legyen. Ezekben a műhelyekben épp úgy meg volt a szigorú hierarchia, mint az 1800-as évek önálló szalonjaiban. A műhely élén állt a La Premiere, őt követte a La Seconde, akiket megilletett a Madame megszólítás. Az alattuk dolgozó varrónők, kalaposok beceneveket kaptak (például Mimi, Gigi, vagy Flo-Flo), amelyek egyértelműen éreztették alacsonyabb rangjukat.

Modell fotó 1952-ből (Fotó: Getty Images)

A II. világháború utáni években Madame Paulette volt az, akinek párizsi műhelyében készült kalapjait minden magára valamit is adó, tehetős hölgy viselte. Greta Garbo, Marlene Dietrich és Audrey Hepburn is nagy rajongója volt, mint ahogyan az európai arisztokrata családok tagjai is előszeretettel rendeltek tőle. Ő tette divatossá a ’40-es években a turbánok viselését, amelyek formáját az algériai katonák viselete ihlette.

A ready-to-wear népszerűségével visszaszorultak a kalapok

Az ’50-es és ’60-as évek változásai, a készruha, vagyis a ready-to-wear vonal elterjedése lejtmenetre tette az addig virágzó kalapkészítő mesterséget. Egyre csökkent azok száma, akik igényt tartottak a kézzel készült remekekre, már csak amiatt is, mert a frizuradivat változásai is olyan új fazonokat hoztak, amiket egy kalap csak agyonnyomott volna. A bubi frizurás fiatal generáció számára nem hiányoztak a decens kalapok, de a tonnányi hajlakkal rögzített tupírcsodákhoz is kevés fazon volt viselhető. Voltak persze azért ekkor is élharcosok, Jackie Kennedy például trendet teremtett pillbox kalapjaival, amelyekről bebizonyította, gondosan beállított frizurával is lehet hordani.

Jacqueline Kennedy 1961-ben, Roy Halston pillbox kalapban (Fotó: Getty Images)

Az 1980-as évekre jelentősen megcsappant az érdeklődés a couture kalapok iránt, mígnem jött Diana hercegné aki újabb lendületet adott a haldokló üzletágnak. Ő ugyan elsősorban anyósa, II. Erzsébet királynő hatására viselt kalapot, aki tudvalevő, hogy Anglia legnagyobb kalaprajongójának számít. Diana minden alkalommal öltözékéhez tökéletesen illő darabot választott ki, divatikon státusza pedig borítékolta, hogy érdeklődése követőkre talál.

Bár a fellendülés csak időszakos volt, annyi átrendeződés azért köszönhető a hercegnének, hogy a kalapkészítés központja Párizsból Londonba került át, ahol máig élvezi a királyi udvar támogatását és a nyári társasági események által generált keresletet. Az ascoti derbi csak egy a sok közül, amely minden évben kalapbemutatóvá változik, ahol az előkelő résztvevők nem győzik egymást túllicitálni extrém fejdíszeikkel.

A 2017-es ascoti derbi egy résztvevője rózsát formázó kalapban (Fotó: Getty Images)

Kalap helyett sapka

Derbik ide vagy oda, a 21. századra a kalapok viselése leginkább az ünnepek, jeles események alkalmaira szorult vissza, akkor is inkább a felső tízezer öltözködési szokásait gazdagítva. Bár Katalin hercegné stílusa nők millióira van hatással világszerte, kalapjaival még ő sem tud trendet teremteni, hiszen az átlagember hétköznapi öltözékeihez mérve túlságosan is decens, merev viseletnek számítanak.

Így hát maradnak nekünk a nyári szalmakalapok és fedorák, amik mellé sokkal inkább a különféle sapkákból szeretünk betárazni pár darabot: egy sportos beanie-t, esetleg egy sikkesebb mici vagy barett sapkát.

Kalap helyett a sapka a menő: Street style fotó a 2018 tavaszi-nyári Párizsi Haute Couture Divathétről (Fotó: Getty Images)

Megosztás Facebookon