A kozmetikumok műanyag összetevőit selyemre cserélné egy cég

Míg a mikrogyöngyöket egyre inkább kitiltják az összetevők listájáról, számos más műanyag típus továbbra is megtalálható a szépítőszerekben.  Ezek helyettesítésére talált jó módszert egy cég.

Bár mikro- és nanoméretű összetevőkről van szó, amelyek elkeverednek a kozmetikumokban és szabad szemmel nem láthatóak úgy, mint a bőrradírokban, fogkrémekben korábban használt mikrogyöngyök, a sok kicsi sokra megy elv mentén haladva bizony a természetre épp úgy károsak. Lebomlási idejük nagyon hosszú, a természetes vizekbe kerülve pedig az állatok szervezetében is összegyűlhetnek. És persze a mi szervezetünknek sincs semmi szüksége rájuk.

Erre a problémára jelenthet (legalább részben) megoldást a módszer, amelyet a Silk Therapeutics cég használ saját kozmetikumaiban, ők ugyanis folyékony selyemmel helyettesítettek egy sor kőolajszármazékot. A selyem felhasználása nem új keletű dolog a szépségiparban, a hidrolizált selyem fehérjét például haj- és bőrkondicionáló összetevőként eddig is használták, de a selyem por is gyakori sűrítőanyag, amely szintén rendelkezik bőr- és hajkondicionáló hatással.

A mostani újításnak a lényege, hogy számos szintetikus stabilizátor és a hasznos összetevők védelmét, tartósságát szolgáló anyag esetén is a selyem folyékony változatát használják, amelynél még a molekulák nagyságát is módosítani tudják.

Miért jó mindez és valójában mit is jelent?

A történet a polimereknél kezdődik, vagyis olyan nagy méretű molekuláknál, amik több, ismétlődő, láncot alkotó kisebb molekulákból állnak. Ezek nem üldözendő dolgok, sokkal inkább létezésünk alapjai: több ezer különböző polimer található a természetben, csak a testünkben is van vagy százezer különböző belőlük – jobbára proteinek, vagyis fehérjék.

Vannak azonban mesterségesen előállított polimerek is, amelyek legtöbbjét leegyszerűsített, összefoglaló néven műanyagoknak nevezik. A szépségiparban sűrűségszabályzóként, emulzióstabilizálóként egyaránt használatosak, különböző típusaiktól a kozmetikumok gélesebbek, krémesebbek, könnyen eloszlathatóbbak lesznek, esetleg simább hatásúvá teszik a bőrt vagy fixálják a frizurát. Probléma velük azonban az, hogy szervezetünknek az ég világon semmi szüksége ezekre a műanyagokra, és bár sokukról megállapították, hogy a kozmetikumokban használt mennyiségeknek nincs káros hatásuk egészségünkre, ezek a kőolajszármazékokból előállított polimerek nem, vagy csak nagyon hosszú idő alatt bomlanak le, így sanszos, hogy minden arc- és hajmosás alkalmával egy pici mennyiséget magunk is juttatunk a lefolyóba belőlük, örökül hagyva őket a következő pár száz évnek.

Visszatérve a méretekre: a nagyobb molekulaméret miatt a szintetikus polimerek nagy része nem jut át a bőr felszínén, ergo a testünkbe, de vannak olyanok is, amik igen, például a Polyethylene Glycol. Erről toxikus hatást még nem mutatott ki egy tanulmány sem, miközben segíti a többi, hasznos összetevőt mélyebben a bőrbe juttatni, ugyanakkor az élővilágnak már azzal sem teszünk jót, ahogy és amiből előállítjuk és azzal sem, ha felhasználjuk. Ugyanerre, vagyis a hatóanyagok bőrfelszín alá juttatására képes a cég által a selyemből előállított változat is, a molekulák méretének befolyásolásával.

Vissza selyemhez

Vagyis itt jön képbe a selyem, mint természetes anyag, amelyből a szükséges polimerek  kinyerhetők. Ilyen egyébként még a gyapjú, a cellulóz vagy a pektin is, amelyekből szintén előállíthatók teljes mértékben lebomló polimerek. Ez a folyamat azonban jóval költségesebb móka, mint szintetikus társaik kikeverése, így ennek megfelelően áruk is magasabb, ami a kész kozmetikumok árcéduláján is meglátszik. Épp ezért szinte prémium összetevőknek számítanak, amíg pedig így van, nem kell csodálkozni, hogy a pénztárcabarát kozmetikumokban inkább csak “nyomokban” fordulnak elő, hiába tudják ellátni ugyanazon funkciókat, mint amikre szintetikus változataikat használják.

A Silk Therapeutics pedig épp erre ment rá és egy sor olyan terméket állított már elő, amelyekben a selyemhernyó gubójából előállított, folyékony állagú összetevővel helyettesít mindent, ami a kész kozmetikum megfelelő állagának, tartósságának előállításához szükséges. A procedúrához ráadásul azok a selyemhernyó gubók is tökéletesen megfelelnek, amelyek a textilipari feldolgozásra alkalmatlanok lennének, és állítólag az állatkák életére sem kell törni amiatt, hogy a megfelelő minőségű gubókat beszerezzék.

A hagyományos eljárás ugyanis a textilekhez felhasznált selyem esetén az, ha a gubókat hernyóstól forró vízbe áztatják, miközben szerencsétlen állatok élve megfőnek, vagy szimplán gázt engednek rájuk, hogy attól pusztuljanak el még a gubó belsejében. Mivel első osztályú gubókra a kozmetikumokhoz nincs szükség, nem kell mindenáron tökéletes módon eltávolítani azokat, így akkor is ráér begyűjteni a “termést”, ha a lepkék már kikeltek.

Kérdés azonban, hogy ha valóban megugrana a kereslet a selyem ilyetén felhasználása iránt, hogyan tudnának lépést tartani vele a jellemzően távol-keleti tenyésztők anélkül, hogy mindenféle, az állatvédő egyesületek által kínzásnak jelölt módszerekkel több és gyakoribb petelerakásra ösztönözzék a lepkéket és minél előbb megszerezzék az értékes gubókat. A kozmetikai cég szerint ugyanis jelenleg csak töredéke érhető el annak a mennyiségnek, amelyre szükség lenne a szintetikus polimerek teljes helyettesítéséhez.

A tökéletes megoldás tehát távol, és nehéz is lesz elérni, hiszen még az állatvédők is úgy tűnik, egyik kezükbe harapnak azért, hogy a másik ne fájjon annyira: a PETA honlapján olvasható javaslat szerint annak érdekében, hogy kevesebb selyemre legyen szükség és így kevesebb selyemhernyó szenvedjen, megfelelő megoldás lehet, ha öltözködésünkben a nylon és poliészter darabokat választjuk a luxust jelentő valódi selyem helyett – ami ugyebár kábé sosem bomlik le és szennyezi a környezetet, károsítja az élővilágot. De való igaz, attól még elkészítésük lehet cruelty-free, mint ahogy számos kozmetikumé is, amelyekhez szintetikus polimereket használnak fel.