A “clean beauty”, vagyis a tiszta szépítőszerek divatja

Rég elmúlt már az az idő, amikor szimplán egy gusztusos csomagolással el lehetett adni a szépségápolási termékeket. A látvány persze továbbra is fontos, az első wow-hatást követően azonban gyorsan a flakonok hátoldalára terelődik a figyelem a kényes, apró betűs részhez.

Mint a rossz hitelajánlatok olyanok az INCI-k, amik tömött sorokban, érthetetlen nyelven, pirinyó betűkkel ismertetik, mit is tartalmaz az adott szépítőszer. A vásárlók egyre nagyobb részét azonban mindez nem állítja meg: kíváncsisággal és bizalmatlansággal övezett erősödő fogyasztói tudatosságuk minden követ megmozgat, hogy rájöjjön, nem káros-e az egészségre az adott beauty termék.

A gyártók első reakciója minderre az “organikus” jelző bevezetése volt, majd jött a “zöld”, a “bio”, vagy épp az “öko” varázsszavak szabályozatlan zűrzavara, végül a natúr kozmetikum jelöléssel igyekezték felcímkézni “mindenmentes” termékeiket. A gond ezzel csak az, hogy a termékek zöme távolról sem mentes száz százalékban a mesterséges összetevőktől, igaz a minősítő szervezetek logói azért nyújthatnak némi támpontot, mely márkák veszik valóban komolyan az összetevők megválogatását.

Gwyneth és a többiek

Az utóbbi időben újabb jelző vált népszerűvé a kozmetikumok területén, ez pedig a “tiszta”, ami a maga ingoványosságával együtt is trendteremtővé vált. Köszönhető ez részben Gwyneth Paltrow-nak és életmód birodalmának, a Goop-nak, ami a “clean beauty” saját maguk által meghatározott jelentése alapján válogatja meg a forgalmazott márkákat és termékeket, sőt, maga is próbálkozik betörni a beauty iparba. Ha pedig valamire Paltrow kisasszony rábólint, biztosra vehetjük, hogy villámgyorsan terjedni fog az amerikai felső-középosztály tagjai között, innen pedig már csak egy ugrás, hogy szélesebb körben is népszerű legyen a kifejezés.

Persze nem ő az egyetlen szószólója a trendnek, Amerikában számos, szépségápolási termékekre szakosodott kereskedő, mint a Follain vagy a Credo is igyekszik megválogatni, milyen termékeket értékesít. Az USA-ban ugyanis jóval lazábbak az összetevőkre vonatkozó szabályozások mint az EU-ban, így kis túlzással valóban minden vackot piacra lehet dobni gond nélkül.

Ingoványos definíció

A tiszta kozmetikumok alapvetően azok, amelyeknek összetevői nem károsak az egészségre, legyenek azok természetes hozzávalók vagy mesterségesen előállított kemikáliák. A legfőbb összetevők, amelyek kizárják, hogy egy termék tiszta legyen, a parabének, a phtalátok, egyes kémiai fényvédők, mint az avobenzone (ami azért érdekes, mert léteznek nála veszélyesebb kémiai fényvédők is, igaz ennél sem mindegy, milyen összetevőkkel párosítják), a vélt vagy bizonyítottan rákkeltő anyagok és végül az illatanyagok.

A tiszta kozmetikumok hirdetői szerint attól, hogy egy összetevő természetes, még nem jelenti azt, hogy nem lehet ártalmas a bőrünkre, egészségünkre, gondoljunk csak az arzénre, de ide sorolhatóak a különböző illóolajak is, amelyek szintén sokaknál válthatnak ki bőrirritációit, allergiás reakciót. Az állítás pedig fordítva is megállja a helyét: butaság lenne egyenlőségjelet tenni a mesterséges és a káros szavak közé, ennél jóval árnyaltabb a kép.

A meghatározást azonban pontosabban nem szabályozza semmi, nincsenek hivatalosan elfogadott kritériumok, így valójában mindenkinek mást jelenthet, mit ért tiszta kozmetikum alatt, ami hozzáad némi bizonytalanságot a dologhoz.

Mégis, akkor miért egyre népszerűbb?

A megjelölés jelen esetben nem több egy ajánlásnál, ami azonban ha a vásárló számára megbízható helyről érkezik, nagy mértékben képes előmozdítani a vásárlást, alkalmazása így profitábilis lehet. Ehhez persze valóban kritikusnak kell lenni a termékekkel, hiszen tudatos vásárlóik azonnal kiszúrják, ha az INCI valamilyen nem megengedett összetevőt is tartalmaz és akkor annyi a szavahihetőségnek.

Ezzel persze tisztában vannak, sőt a tiszta kozmetikumok célközönsége egyenesen azok a fogyasztók, akik tudatosan, körültekintő módon választják ki mit fognak a bőrükre kenni és mérlegelik az esetleges kockázatok mértékét, belőlük pedig egyre több és több van. Ehhez szerencsére ma már számos weblexikon és közösségi média felület áll rendelkezésre, amelyek segítségével részletesebb képet kaphatnak az összetevőkről és más vásárlók véleményeit is elolvashatják. Itthon ilyen a Krémmánia, külföldi oldalak közül a Beautypedia, de vannak célirányosak is, mint a parfümöket komponenseire szedő Fragrantica.

Kérdés, mi lesz azokkal, akik nem válnak elég “műveltté” egy tiszta arckrém kiválasztásához? Akiknek nincs idejük hogy összetevőlistákat elemezzenek és/vagy pénzük, hogy meg is vegyék a tudatos kencéket. Vajon egészségünk, szépségünk megőrzése már az arckrémek szintjén is luxusnak számít vagy egyszerűen csak egyéni felelősség kérdése, ki mekkora figyelmet szentel arra, mivel kenegeti a bőrét nap mint nap?

Mentés

Mentés