Ráérünk arra még! cikkek

Te is szeretsz halogatni? Valószínűleg ezért csinálod!

„Ej, ráérünk arra még”, mondja a vers, és ezt sokan szinte életvezetési tanácsként kezelik. Pedig a halogatás igazán meg tudja keseríteni az életünket, még akkor is, ha rövidtávon jó ötletnek tűnik a szőnyeg alá söpörni a teendőket. Az alábbiakban bemutatunk 8 gyakori okot, amit, ha felismerünk, talán könnyebben felülkerekedhetünk lustábbik énünkön.

Szinte mindenki hajlamos halogatni a nehéz, kellemetlen vagy épp fárasztó feladatokat. Kiváló példa a mosás, hiszen amíg akár egyetlen tiszta ruha is van a szekrényben, addig ráérünk a szennyes válogatásának vagy épp a teregetésnek, vasalásnak. Lássuk, miből táplálkozik ez az alattomos, tespedő szörnyeteg, amelyik ilyenkor azt suttogja a fülünkbe: „majd inkább holnap”.

1. Mindent irányítani akarunk

Ha valamibe nem vágunk bele, nem vallunk kudarcot. A halogatással így tulajdonképpen uralni akarjuk az előttünk álló feladatokat, még akkor is, ha ez csak annyit jelent, hogy eldöntjük: most NEM fogjuk megcsinálni. Természetesen ez ugyanakkor azzal is jár, hogy majd később kell szembenéznünk a teendővel. Ha ezt képesek vagyunk belátni, ez erőt adhat, hogy inkább mégis hozzálássunk.

2. Túl nagy falatnak gondoljuk az adott feladatot

Megideologizáljuk, hogy túl sok idő és energia kell hozzá, ami épp pont most nem áll a rendelkezésünkre, ezért inkább úgy döntünk, hogy ha kipihentebbek leszünk, megcsináljuk. A legjobb trükk, amit ilyenkor bevethetünk, hogy a teendőnket több kisebb részfeladatra bontjuk le. A mosás példájánál maradva, mondjuk szétválogatjuk a mosandó ruhákat. Vagy betöltjük a mosógépet. Így máris lecsökkentettük az előttünk sziklafalként tornyosuló feladat méretét, így pedig sokkal könnyebb lehet megugrani az akadályt. 

3. A tökéletességet hajszoljuk

Fura dolog a tökéletesség és a halogatás említése egy mondatban, pedig ez is eredményezheti, hogy elodázzuk, amit meg kellene csinálnunk. Ilyenkor az munkál bennünk, hogy inkább bele se kezdjünk most, mert nem tudnánk annyira hibátlanul megcsinálni, ahogyan szeretnénk. Ilyenkor érdemes erőt venni magunkon és belegondolni, hogy egy elvégzett feladat, még ha nem is tökéletes, sokkal jobb, mint a világ legtökéletesebben, ám csak fejben elvégzett munkája. 

4. Rettegünk a kudarctól

Ez a pont közeli rokonságban áll az elsővel: azért nem csinálunk meg valamit, mert attól félünk, hogy nem fog sikerülni. Ez azonban több szempontból sem helyes hozzáállás: egyrészt nem leszünk meg a munkával, másrészt, a félelmeink legyőzésének legjobb módszere, ha szembenézünk rettegésünk tárgyával. Mi a legrosszabb, ami történhet? Kiderül, hogy az adott dolog nem a legnagyobb erősségünk, viszont így már tudjuk, hogy miben kell még fejlődnünk és legközelebb már nem okoz majd problémát ugyanaz a teendő. 

5. Pocsék az önuralmunk

Aki hajlamos rá, hogy szem elől tévessze a prioritásokat, könnyen válhat a halogatás áldozatává. Sajnos ezzel a legnehezebb megküzdeni, ilyenkor ugyanis tényleg csak annyit lehet tenni, hogy összeszorított fogakkal azt mondjuk magunknak: na, ebből elég! Ami segíthet, ha egy ismerősünket megkérjük, hogy noszogasson egy kicsit és ne hagyjon élni, amíg a „nemszeretem” feladatot meg nem csináltuk. 

6. Nem írunk listákat

A halogatás időnként abból adódik, hogy valamit egyszerűen elfelejtünk. Ha erre hajlamosak vagyunk, érdemes pontokba szedett listát írni arról, hogy mit kell egy nap elvégeznünk (erre egyébként remek okostelefonos applikációk is léteznek, amelyek ráadásul figyelmeztetnek is, ha elúsznánk a teendőkkel). Ráadásul, ezt a módszert akár össze is köthetjük a 2-es pontban leírt részfeladatokkal, így két legyet üthetünk egy csapásra. Ha kipróbáljuk, rögtön megértjük, mennyire kielégítő tud lenni, ha azt látjuk, minden egyes tennivalót kihúztunk a listánkról.

7. Rosszul kezeljük az időnket

Nincs rosszabb annál, ha valamire szánunk mondjuk két napot, aztán rájövünk, hogy ennek legalább a duplájára lett volna szükség. Ha ezt gyakran tapasztaljuk, gyanakodhatunk, hogy bizony a munka közben be-becsúszik egy kis halogatás. Ha azt gondoljuk, elég időnk van, nagyon könnyen elcsábulhatunk, amikor meg rájövünk, hogy késésben vagyunk, a nagy kapkodásban könnyebben követünk el hibákat és kimerültebbek is leszünk a végén. A fenti listázást ki lehet egészíteni azzal is, hogy az egyes feladatokhoz odaírjuk, körülbelül mennyi idő alatt tudjuk elvégezni reálisan. Persze előfordulhat, hogy ezt utólag korrigálni kell, de ez is csak egy tanulási folyamat, legközelebb már pontosabban fogjuk tudni megbecsülni, hogy mennyi időre lesz szükség.

8. Lusták vagyunk

A legkézenfekvőbb indok: ha a fentiek közül egyikre sem tudtunk egyetértően bólogatni, lehet, hogy szimplán csak lusták voltunk nekiülni. Nincs azzal baj, ha időnként engedélyezünk magunknak egy kis henyélést, de nem szabad hagyni, hogy ez irányítsa az életünket. Szoros lehet a kapcsolat az 5-ös pontban részletezett önuralommal, ezért, ha hajlamosak vagyunk lustulni, érdemes egy barát vagy ismerős segítségét kérni, aki kíméletlenül számon kér. Az emiatt érzett nyomás már kellő motivációt jelenthet, hogy vegyünk egy nagy levegőt és belevágjunk a feladat elvégzésébe. 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top