Otthon
Szponzorált tartalom

Minimalista terek – trükkök és titkok

A Bauhaus már a 20-as, 30-as években megmutatta, hogy mit jelent az, amikor a díszítés és a bájos kiegészítők helyett szigorúan a funkcióra és a tér maximális kiterjesztésére fókuszálnak az építészek. Hosszú csend után az évezred utolsó évtizedében éledt újjá ez a törekvés Olaszországban, ahonnan el is indult hódító útjára minimalista stílus néven.

Látszólag nagyon egyszerű megoldásokat használ ez a stílus, és a felületes szemlélődő azt hihetné, hogy igen könnyű megvalósítani, hiszen nincsenek benne váratlan elemek, hanem mindent a tiszta, sík felületek, a homogén színek és a szögletes vonalvezetés dominál. A valóság azonban az, hogy ha harmonikus, ízléses és otthonos teret szeretnénk alkotni ebben a stílusban, akkor nagyon is oda kell figyelnünk a részletekre és az arányokra, ami bizony nagyobb kihívást jelent, mint ha egy provence-i modorban berendezett, levendulás, rusztikus, antik csecsebecsékkel és cukiságokkal bőségesen megrakott enteriőrt terveznénk. Lássuk, mik is az azok az alapvető szabályok, amiket a minimalista stílus használatakor mindenképpen érdemes betartanunk!

forrás: Zalakerámia

Látszólag egyszerű a stílus, de nem könnyű tökéletesen megvalósítani

forrás: Zalakerámia

Nagy, tiszta felületek

A minimalizmus egyik legfőbb jellegzetessége a visszafogott, nemes elegancia. Kerüljük ezért a harsogó mintákat akár bútorokról, akár burkolatokról van szó, és igyekezzünk homogén felületeket kialakítani. Ennek a dísztelenségnek megvan az az előnye is, hogy tágítja a teret, hiszen ha például a falra gazdagon mintázott tapéta vagy festés kerül, azzal egyúttal éles, szembeszökő határokat is kijelölünk a szemnek, és ez a szűkösség és behatároltság érzetét kelti. Ellenben a teljesen egységes burkolat, amelynek legfeljebb a saját struktúrája ad mintát (például a márvány vagy a fa erezete), tágasságot ad a térnek. A minimalista stílusra kifejezetten jellemzőek a világos színek, elsősorban a fehér, amely nemcsak a falon, hanem a padlón is megjelenik, és ettől még bőségesebbnek érezzük a teret. A padló általában egyöntetű (például nagyméretű kőlapokat, járólapokat vagy márványlapokat használnak burkolatként, amelyek közé igen vékony, diszkrét fugázás kerül, de az is gyakori, hogy csiszolt betonpadlót alkalmaznak, amelyen még fugák sem törik meg a homogenitást). Nem ritkán az egész lakásban ugyanolyan anyagból rakják ki a padlót, ami szintén az akadálytalanság, a tér szabadságának érzetét növeli.

A szépsége a részletek teljes harmóniájában rejlik

forrás: Zalakerámia

Egy szín, több árnyalat

A színek harmóniájában találjuk meg a minimalista stílus másik titkát. De hiszen nem is használ színeket ez a trend! – mondhatnák sokan, és igazuk is lenne, mert valóban nem esik túlzásokba a minimalista tér ebben a kérdésben. Jellemzően egy vagy legfeljebb két szín dominál, viszont ezeknek többféle árnyalata is megjelenik, és ez az, amitől nem lesz komor, unalmas és egyhangú a tér. A színek úgy működnek, hogy észre sem vesszük őket! Ez a nemes diszkréció, amely kerüli a harsogást, szívesen használ olyan visszafogott színeket, mint a barna és különféle árnyalatai, a fehér, a fekete, valamint a fémes ezüst és arany.

Tiszta, fényes anyagok

Ahogy a színekből, úgy az anyagokból sem szeret sokfélét felhasználni ez a stílus. Akkor működik igazán jól, ha a térben legfeljebb két vagy három különféle anyag jelenik meg: például krómos felület, fa és üveg. Ezeket az anyagokat is próbáljuk meg a lehető legletisztultabb formájában használni, tehát ne fessük őket le, és ne adjunk nekik a saját anyagukon túl még extra mintákat. A fát ugyanakkor magas fényű lakkal borítsuk be – ez a csillogás kifejezetten jól áll a minimalista stílusnak.

Csak a legszükségesebb bútorok és kiegészítők

Aki a függönyöket, szőnyegeket, szép, puha és otthonosságot adó kárpitokat szereti, inkább ne próbálkozzon a minimalista irányzattal. Ebben ugyanis nincsen helye ilyen kiegészítőknek. Nem kerül buja mintájú perzsa a padlóra, súlyos, rojtos szélű vörös bársonysötétítő az ablakok elé, de még a nagymama gondosan varrott és csipkézett vasárnapi terítője és díszpárnahuzatai sem jöhetnek szóba. A falak szintén tiszták és dísztelenek: csak egy-egy nagyobb méretű, keret nélküli kép bontja meg a felület egységét, és ezek is nagyon kényesen igazodnak árnyalatukban a lakás többi részéhez. Az igazi minimalista még a polcokat és szekrényeket is kerüli, helyette inkább gardróbot és falba süllyesztett szekrényt építtet, és abban tart mindent a könyvektől a ruhákig.

Semmi felesleges és minden a helyén – ez a minimalista stílus

forrás: Zalakerámia

Méret és elhelyezés tökéletes arányban

A bútorok mérete és helye igen fontos szempont: kevés és csak a legszükségesebb van belőlük a minimalista térben, olyan gondosan elhelyezve, mint egy japán díszkert kövei és növényei: mind ott van, ahol lennie kell, és mind éppen akkora, amennyit a harmónia megkövetel. Jellegzetes minimalista módszer, hogy egy-egy terjedelmesebb bútordarab uralja a teret: egy nagy kanapé, egy hatalmas, nagyon egyszerű ebédlőasztal vagy egy méretes fotel, amelyhez a csak a legelemibb kiegészítő – például egy lámpa – párosul.

Szponzorált tartalom

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top