Muri Enikő egészen más munkáról ábrándozott

Pólófonal nyaklánc

„A pólófonalból készült nyaklánc az egyszerűsége miatt fogott meg, utána pedig a végeredmény miatt tetszett. Annyira látványos, hogy a legegyszerűbb ruhámat is feldobja. Ráadásul ilyenkor, télen még egy picit melegít is” – mondja Muri Enikő, énekesnő. „Sokáig az üvegfestés volt a hobbim. A sablont rámásoltam az üvegre, aztán tetszés szerint színeztem. Később kerámiákat is festettem, amiket aztán kiégettem. Édesanyám máig abból a bögréből issza a reggeli kávét, amit én készítettem neki. De sajnos nincs megbízható kezem, könnyen beremeg, ezért nem lettem sebész sem. Azt terveztem, hogy majd nagy mennyiségben gyártom az egyedi kerámiákat és a festett üvegeket, amiket aztán eladok. De nem ez az én utam. Egy-egy tárgyból a harmadik darab elkészítése már nem jelentett sem örömöt, sem kihívást. Így más hobbit kerestem. Először nyomozó szerettem volna lenni, utána énekesnő.”

„A színpadon állni nem csak a fényről, a csillogásról, a szép ruhákról és a sminkekről szól. Nem volt csodaszép, virágszirommal szórt utam, amíg eljutottam a sikerig. De valahogy mindig adódott egy-egy lehetőség, ezért a buktatók valójában leckék voltak. Az éneklés az életemben az egyetlen biztos pont, amelyben megingathatatlanul kitartó vagyok. Általában nincs időm a kézműves kreatívkodásra, a mindennapokban az egyediséget a megjelenésben próbálom tükrözni. Ahogy a legtöbb nő, én sem szeretem, ha a rajtam lévő ruha visszaköszön másokon. Egyszer egy sajtóeseményen bele is futottam egy ilyenbe. Csak hasonló volt a szoknyám mintája, mint az egyik műsorvezetőé, mégis azt írták a lapok, hogy egyforma ruhában jelentünk meg.”

A nyakláncot kék pólófonalból készítette Enikő, különböző hosszúságú szálakat vágott, amiket fel is próbált, hogy ne fedjék egymást. Hármas fonatot is készített, hogy változatosabb legyen a nyaklánc. Díszítőelemekkel és karikákkal is díszítette a láncot, amiket pár öltéssel rögzített a helyükre. A teljes cikket keresd a Praktika magazin januári számában!

Alkotó: Czagány Eszter, Szöveg: Kurdi Gabi, Fotó: Köő Adrien