nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Otthon
Kedves munkások, kedves szomszédok, ne hajnalban fúrjatok, faragjatok!

Kedves munkások, kedves szomszédok, ne hajnalban fúrjatok, faragjatok!

Mindegy, hogy társasházról vagy családi házról van szó, minden lakó szeretne csendet és nyugalmat az otthonában. A szomszédok azonban sok esetben nincsenek tekintettel arra, hogy mások is élnek körülöttük. Építkezés, kutyaugatás, üvöltözés zaja szűrődik át a falakon, miközben a másik lakó szeretne aludni. Mondjuk szombat hajnalban…
Sz.N.
f Ajánlom

Biztosan te is voltál már úgy, hogy kora reggel valamilyen szörnyű zajra ébredtél. Az is valószínű, hogy nem örültél neki. Sőt, esetleg kiakadtál és káromkodtál, esetleg kiüvöltöttél a szomszédnak, vagy az idegen munkásoknak. Utólag az ilyesmire senki nem büszke, mégis sokan megtesszük. Miközben tudjuk, hogy a munkások nem tehetnek róla, van egy főnökük, aki hajtja őket, aki felelős lenne azért, vagy lehetne azért, hogy csendben, rendben menjenek a dolgok. De nem lehetne mindezt hétköznap csinálni, és esetleg nyolc után elkezdeni?

“Egy hároméves intermezzótól eltekintve mindig családi házban laktam. A szabályok mindig ugyanazok voltak: élni és élni hagyni. Ha valamilyen átalakítást csináltunk, akkor előtte szóltunk a szomszédoknak, igyekeztünk csendben és másokat nem zavarva megoldani. Építkezésnél a munkásokkal megbeszéltük, hogy szombaton kezdjenek 9 órakor, és igyekezzenek a csendesebb munkákat hétvégére ütemezni. A fűnyírást sosem vasárnap csináljuk, hadd pihenjenek mások. A közvetlen szomszédaink azonban magasan és nagy ívben tesznek erre, pedig jóban vagyunk, mégsem zavarja őket, hogy rendszeresen hétvégén zajonganak, minket viszont nagyon. Minden nyáron belefognak valamilyen zajos átalakításba, hol tetőt cserélnek, hol betont bontanak, majd hiltivel törnek fel valamit. Lassan megőrülök. És mindezt persze hévégén, hajnaltól késő estig. Tavaly szégyenszemre egyik vasárnap elszakadt nálam a cérna, és átmentem, mert már nem bírtam tovább a zajt, reggeltől estig hiltiztek, a házunkban egymás szavát sem értettük. Mondjuk, legalább abbahagyták, amikor látták, mennyire kivagyok. Kértem, ezentúl hétköznap csinálják, amit kell, és szóljanak előtte, ahogy mi is tesszük. Nyáron ugyanis még elviselhetetlenebb a zaj, mert minden nyitva van a meleg miatt. Szerencsére a szemben lévő kocsma már bezárt – az sem volt semmi, amikor az utcában lakók hajnali egykor üvöltöztek hálóingben és pizsamában a zaj miatt a tulajokkal. És még ezer sztori van, amikor a másik lakó nem gondol a körülötte élőkre…”

Judit szeret abban a lakásban élni, ahol 10 éve lakik, mégis néha annyira kiakad a szomszédai miatt, hogy a költözést fontolgatja.

“Én egy 81 lakásos társasházban lakom 2007 óta, és ritkaságszámban mennek azok a napok, amikor valaki ne építkezne: ha szerencsém van, felváltva követi egymást a flex, a csiszolás, a falbontás, az ütvefúró hangja és rezgése, ha pechem, akkor ezeket egyszerre tolják, annyira, hogy beleremeg a fal.

Nem szent sem a hétvége, sem az esti órák. Ma már ott tartok, hogy füldugóval alszom, és a lakáseladást fontolgatom.

Elegem van a sok taplóból, aki magasról tesz a többi lakóra, a közös képviselő pedig lószart sem csinál. (És akkor még nem mondtam, hogy az egyik mellettem levő lakásban 7 koreai egyetemista lakik, akik pokoli hangerőn tolják a hétköznapokat meg a szexet. A másik szomszédban pedig egy temperamentumos olasz házaspár, akik előszeretettel mennek egymásnak. Elegem van!)”

Dávid nem egy ideges típus, de nagyon szeret aludni, és legalább hétvégén szeretne addig pihenni, amíg neki jólesik. A város közepén azonban mindig akad egy-két építeni való…

“12 éve lakom ott ahol, ezalatt építettek körém 2 társasházat, egy irodaházat és még 3 hasonló építkezés zajlik egy háztömbön belül. Türelmes vagyok a végtelenségig, de amikor szombat reggel hét (!!!) órakor elkezdenek légkalapácsot, markolót, buldózert használni, akkor ölni tudnék.  A másik, amikor hétköznap, szintén

7 óra után pár perccel beindul a légkalapács HÚSZ percre!!! Ennek számtalanszor szem- és fültanúja voltam, tényleg annyit csinálnak, hogy kicsit járatják, ébresztő parasztok, aztán amikor már minden második erkélyen szemtikkelő emberek állnak a kávésbögréjükbe kapaszkodva, akkor abbahagyják, és ők is kávéznak egyet. Miért?

Anett is a belvárosban lakik, nem is tesz szemrehányást azért, mert építkeznek körülötte. Azt viszont ő sem érti, miért akkor csinálják a legzajosabb munkákat, amikor mindenki otthon van, és éppen alszik. Vagyis csak aludna…

Kedves munkások, kedves szomszédok, ne hajnalban fúrjatok, faragjatok, hiltizzetek!

“Én már megszoktam, hogy ahová költözöm, ott építkeznek. Akkor költöztem a Széll Kálmán térre, amikor elkezdték felújítani. A Retek utcában is egész nap hallottam a munkagépeket, főleg a hatalmas darut és iszonyatos mennyiségű por szállt be a lakásba, naponta lehetett porszívózni és ablakot pucolni. Amikor elköltöztem a Fény utcába tavaly nyáron, az építkezéshullám követett. Most egy olyan lakásban lakom, ami a Millenáris Parkra néz, amit folyamatosan felújítanak. Tavaly nyáron már végignéztem, amint kiássák a mélygarázst és ez iszonyatos hangzavarral járt. Pár hete újra elkezdődtek a munkálatok, mert készül a parkosítás. A markológépek bontják fel az egykori parkoló felett a betont, majd rakják be a földet a platós autóba és hordják. Reggel pontban hétkor felzúgnak a gépek és hétvégén sincs megállás. Szombaton is dolgoznak a munkagépek, és hangzavar van. Szívesen pihennék, netán olyan dolgot csinálnék hétköznap is, hogy aludnék fél 8-ig nyitott ablaknál, de ez lehetetlenség… Mivel sokszor otthonról dolgozom, így eléggé zavaró, hogy a saját gondolatomat sem hallom, csak csukott ablakok mellett. Ez 38 fokban eléggé fájó.

A legdurvább élmény ezen a héten volt. Kedden hajnali 4:33-kor arra keltünk fel, hogy felzúgott az egyik munkagép, és elkezdték a munkát. 

Még alig pirkadt, az erkélyről néztük, hogy ki lehet ez az őrült munkamániás, aki ilyenkor kalapál és zúgat. Több szomszéd is kijött, és némi kiabálás is hallatszott, aztán 15 perc után abbamaradt a dolog, hogy aztán reggel hétkor újult erővel készüljön tovább a park. Lehet, hogy egy túlzottan buzgó munkás kezdte előbb a műszakját? Vagy egy illetéktelen szórakozott a munkagéppel? Nem tudjuk, de kísérteties volt az üres park közepén a világító és dolgozó gép a hajnali csendben. Persze a határidőt be kell tartani, de azért szeretnénk aludni is… Főleg hétvégén!”

Ha veletek is történt már hasonló, akkor írjátok meg nekünk!  Ha esetleg a füldugón kívül van jobb ötletetek, akkor az is jöhet!

Megosztás Facebookon