Otthon

“Mióta anya vagyok, azóta szárnyalok igazán”

Ruhatervezést tanult, de inkább lakástextileket és rugdalózókat tervez a <a href="http://www.meska.hu/Shop/index/8530" target="_blank">28 éves Vigvári Judit</a>, akit a barátai arra figyelmeztettek, hogy a kisfia mellett nem lesz ideje az alkotásra. Ehhez képest most kezd igazán felfutni a saját vállalkozása. A Meska alkotóját arról is kérdezgettük, hogyan egyezteti össze a munkát a magánélettel.
Virág Judit
Vigvári Judit

– Mi az üzenete annak, hogy régi magyar népi motívumok modernizált formáival foglalkozol?

– A célom nagyon egyszerű: szeretnék az emberek otthonába kedves, szívet melengető tárgyakat csempészni, melyek teljes mértékig képviselik a népi magyar kultúrát. Ez az egész dolog, amit én a munkáimmal képviselek, legelőször a lelkemben fogalmazódik meg. Nekem nagyon fontosak a gyökereink, a kultúránk. A technika, amivel dolgozom, a szitanyomás, és ez egy nagyon jó eszköz ezeknek a gyönyörű mintáknak a kiemelésére, részletgazdagságuk megmutatására.

– Miért pont a párna lett a specialitásod?

– Nem nevezném specialitásnak. Inkább azt mondanám, hogy a lakástextilekre építem a kollekcióim. Azt tudni kell, hogy a szitázásnál az adott minta méretei nem változtathatóak, ezért a tervezésnél figyelembe kell vennem, hogy a minta több terméken is jól mutasson. A párnákkal kezdtem, és azokhoz terveztem további otthon használatos textileket, asztali futót, konyharuhát. Ezeket az ember vagy saját magának veszi meg, mert mindennapi, funkcionális textilekről van szó, vagy ajándékba adja.

Majd kibővült a termékpaletta babáknak szánt rugdalózókkal és más, kicsiknek való apróságokkal. Ezt az irányvonalat főként a kisfiam születése indította el. Fontosnak tartom, hogy már az apróságok és kisgyermekek is találkozzanak ezekkel a motívumokkal, mert ez sokban befolyásolhatja a magyar népművészethez, a magyar kultúrához való hozzáállásukat a későbbiekben.

– Ruhatervezést tanultál, abból diplomáztál. Hogyhogy nem a tervezői vonalon indultál el?

– Erre nagyon egyszerű a válasz. Nem szerettem volna belekerülni a ruhatervezésben diktált állandó forgatagba. Számomra az egy felszínes világ, bár még mindig nagyon szeretem a ruhákat, jobban érzem magam így, kívülállóként. Nagy indulótőkére van szükség, ott teljes mértékig csapatmunkában kell dolgozni, hiszen nem tudsz egyszerre tervezni, modellezni, varrni és még intézni a marketingfeladatokat is. És ha érvényesülni szeretnél, az sem másodlagos, hogy a telephelye a belvárosban legyen az embernek.

Én családot szerettem volna és olyan hivatást, ami számomra kedves, amiben kiélhetem magam és nincsenek ilyesféle elvárások. Persze itt is vannak kihívások, és ugyanúgy kell dolgozni, mégis más. Nagyon sok örömet okoz, amit csinálok. Aki ilyen szakmában végez, a kreativitása révén sok területen tud alkotni.

Kattints a képre a többi fotóért!
Kattints a képre a többi fotóért!

– Gyerek mellett mennyi időd jut a tervezésre, varrásra?

– Mióta Vitéz megszületett, én azóta szárnyalok csak igazán. Mindig mondták, hogy higgyem el, erre nem lesz időm mellette. És sikerült rácáfolnom! Rengeteget foglalkozom vele, sokat nevetünk, végtelenül jó kisfiú, és érzem, hogy támogat. De mindig az ő érdekei a legfontosabbak számomra. Egy dologra viszont tényleg nem marad idő, a főzésre. De ebben szerencsére van segítségem.

– Hol alkotsz? Ahogy így elmondod, ez nem az a fajta munka, amit egy nappali egyik sarkában el tudok képzelni.

– Van saját műhelyem a 19. kerületben. Másképp szerintem nem is lenne megoldható; nem otthoni munkának találták ki, hacsak valaki nem sajnálja, hogy csupa festék lesz a fürdőkádja. Épp kezdem kinőni a műhelyt, aki járt már nálam, az láthatta, hogy nagyon sok anyag, szita és gépek állnak mindenfelé. De szerencsére én még a káoszban is megtalálok mindent.

– Kalocsai, kalotaszegi ihletésű, de saját tervezésű motívumokkal dolgozol, és most megjelent egy szarvas is a minták között. Ez hogyan jött?

– A szarvas motívum egy jelkép, magyar ihletésű, de szerettem volna egy kis északi hangulatot is a kész munkákba. Mégis ha jól megnézi az ember a mintákat, ezek is nagyon részletgazdagok. Ez egy téli kollekció, és a rénszarvasokról általában mindenki a téli időszakra asszociál. Négyféle szarvasfejet terveztem, két párt. Egyszerre bolondosak, kajlák és ugyanakkor elegánsak is egy olyan miliőbe helyezve.

Katt a képre a többi fotóért!
Katt a képre a többi fotóért!

– Neked mit jelent magyarnak lenni?

– Nem igazán tudom ezt szavakba önteni. Szeretek Magyarországon élni, még ha nehezebb is bizonyos szempontokat figyelembe véve. De ha tehetség és rengeteg kitartás, munka áll mögötte, akkor hiszem, hogy itthon is lehet érvényesülni.

Egyébként Gerézdpuszta és Fonyód jelenti a gyermekkoromat. Mindig is Budapesten éltünk, de rengeteg időt töltöttem Gerézden az unokatestvéreimmel és a nagyszüleinkkel. Sokat nyaraltattak ott minket. Találkoztam a vidéki élet szépségeivel, az állattenyésztéssel és azzal a szabadsággal, szárnyalással, ami a városi őrületben elveszik. De még mindig emlékszem rá, és szerencsére sokszor át is élem. Fonyód most a másik otthonom. Ott van nyaralónk, rengeteg időt töltünk el a Balaton mellett. És most, hogy kis család lettünk, igyekszem mindezt megadni a kisfiamnak is.

– Mik a terveid? Lesznek bébi szarvasok is?

– Jelenleg az új kollekció darabjait gyártom, és a megrendeléseket teljesítem folyamatosan. Januárban egy kicsit szusszanok és készülök előre a nyárra és a tavaszi időszakra. Lesznek új minták és a szarvaskollekció nyári színvilágban. A szarvasok pedig pihenni mennek majd, amíg el nem jön megint a hideg.

– Meg lehet ebből élni ma? Mi a titok?

– Egy új vállalkozás indítása az első években sosem arról szól, hogy abból megéljen az ember. Két éve kezdtem el felépíteni a Judit Vigvári Designt, és az elmúlt fél évben kezdem igazán érezni, hogy elindult még jobban a fejlődés útján, és keresik, szeretik a munkáim. Tudom, hogy ez az én utam, és nagyon szeretem a hivatásom. Nincs titok. Elszántság kell, kemény munka, tehetség és alázat. Hinni abban, amit megálmodtam és elképzeltem. Szerintem ez a siker kulcsa.


Mit jelent a szitázás?

Maga a szita úgy néz ki, hogy készül egy fa- vagy alumíniumkeret, amire aztán ráfeszítik a szita szövetét, majd erre a szövetre világítják le a tervezett mintát. A szitázással Judit először az egyéves Németországi tanulmányai alatt találkozott. Ott teljesen bele is szeretett. A technika „egyetlen hátulütője, hogy rengeteg vizet elhasználok a szita elmosásához, és hogy eléggé maszatolós” – mondja.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top