2011. Május 03.

Kisbaba és kutya a lakásban – Mi kell a biztonságos együttéléshez?

Egy kisbaba születése a velünk élő társállat életébe is nyilvánvalóan változásokat hoz. Leendő szülőként és felelős állattartóként előre fel kell készítenünk a házikedvencet is az új családtag érkezésére, elkerülendő egy esetleges későbbi tragédiát.

Megyeri Nikolett

Néhány nappal ezelőtt járta be a sajtót a hajmeresztő történet, miszerint egy nyíregyházi anyuka kidobta a kutyáját első emeleti lakása ablakán, mert az – állítása szerint – megharapta másfél éves gyermekének kezét. Az eset kapcsán Vámosi-Nagy Nóra nevelési szakértőt, a Népszigeti Kutyaiskola bemutatócsoportjának vezetőjét arról kérdeztük, hogyan előzhetők meg az ehhez hasonló szörnyűségek, egyáltalán mi a teendő a már velünk élő állattal olyankor, ha kisbaba érkezik a családba?

Az első, alapvető kérdés: megtartsuk-e az állatot, vagy próbáljunk neki új gazdát keresni? „Vannak, akik inkább elajándékozzák a kutyát, ha gyerekük születik, ez felelőtlen viselkedés az állattal szemben, és így is nagyon sok kidobott állat van menhelyeken, sintértelepeken. De az is legalább olyan felelőtlen, aki vakon megbízik a kutyában és ezzel veszélynek teszi ki a gyereket” – szögezte le a szakember.

Felkészülés

Kisbaba és kutya a lakásban – Mi kell a biztonságos együttéléshez? A későbbi harmonikus és biztonságos együttélés alapja a felkészülés, melyet jó előre, a baba születése előtt el kell kezdenünk. „A legfontosabb lépés, hogy a kutyával a kapcsolatunkat rendezzük. Ez azt jelenti, hogy a kutyának vezetőként, családfőként kell ránk tekintenie, és el kell fogadnia az általunk felállított szabályokat, határokat” – fogalmazott a szakértő. Lényeges, hogy az állattal való viszonyrendezés mindkét leendő szülő részéről, külön-külön is megtörténjen.

Nem ritka, hogy a gyermektelenek a házikedvencre tekintenek „gyermekükként”, éveken át ennek megfelelően ajnározzák, kényeztetik az állatot – egy kisbaba érkezésével aztán a helyzet értelemszerűen gyökeresen megváltozik. „Hajlamosak vagyunk a kutyákat emberi tulajdonságokkal felruházni és a saját fogalmaink szerint illetni az ő dolgaikat, ami nagy hiba” – emelte ki Vámosi-Nagy Nóra, aki az egészséges kapcsolatrendezéshez az úgynevezett tükörmódszert ajánlja: „A módszer alapelve, hogy minden a gazdán múlik, és a kutya tükörként megmutatja, mit ért a mi viselkedésünkből. A hierarchiában nemcsak az a fontos, hogy a kutya előtt legyünk, hanem a távolság is, ami a kutya és köztünk van. Ha a kutyát túl közel engedjük a rangsorban, akkor bizonyos helyzetekben már nem fog szót fogadni, megkérdőjelezheti döntésünket és önálló akciókba kezdhet, ami veszélyes lehet mindkét fél számára.”

A szakember elmondta, hogy a távolság növelésének, a tekintély megszerzésének lényege, hogy a gazdinak élnie kell a dominánsabb egyednek kijáró kiváltságokkal. Ennek három kulcspontja van:

Az első a privát terület határa, azaz jogom van meghatározni, hogy a kutya mikor ne zavarjon, jöjjön be a személyes terembe. Erre érdemes gyakorlatokat is kitalálni, például vacsorázzunk a földön ülve a kutya előtt. Minél kevesebb jelzéssel tudjuk a kutyát elzavarni magunktól ilyenkor, annál nagyobb a tisztelet irányunkba. Később így tudjuk majd távol tartani a kutyát a kisbabától is.

A második kulcsfontosságú kommunikációs pontot úgy hívjuk: ez az enyém. Időnként jelöljünk ki játékokat, élelmet, helyeket (pl. kanapé), amit a sajátunknak hívunk, és onnan tartsuk távol a kutyát, illetve tanítsuk meg rá, hogy csak akkor jöhet oda, ha mi invitáljuk. Ezzel biztosíthatjuk be, hogy a kutya később ne nyúljon a baba játékaihoz, ne feküdjön be az ágyába stb.

A harmadik elem a közös akció irányítása, azaz bármit csinálunk a kutyával közösen, azt mindig mi kezdjük el, mi irányítsuk és mi fejezzük be.

„Ha a kutya együttműködik, javul, akkor azt tükrözi, hogy jól végezzük a dolgunkat. Ha viccesre veszi a dolgot, akkor valószínűleg nem vagyunk hitelesek számára, változtatnunk kell” – fogalmazott Vámosi-Nagy Nóra.

A baba születése után…

Kisbaba és kutya a lakásban – Mi kell a biztonságos együttéléshez? A kisbaba születését követő időszakban, a legjobb szándék mellett is nagyságrendekkel kevesebb időnk lesz a kutyára, amitől persze joggal érezheti úgy, hogy háttérbe szorul. Ilyenkor érdemes családtagok, barátok segítségét kérni, akik időnként el tudják vinni sétálni, lefárasztani a kutyát, illetve jót tesz az állatnak az is, ha játékos kutyatársakkal találkozhat.

Amikor a baba megérkezett, hagyjuk, hogy a kutya megszagolhassa a kezünkben, óvatos érdeklődését ne tiltsuk le riadtan, de mindig legyünk jelen és mi irányítsuk az eseményeket! A legkisebb morgás vagy helytelen reakció esetében nagyon élesen és határozottan reagáljunk, és még nagyobb odafigyeléssel, fokozatossággal, jutalommal megvezetve próbálkozzunk később. Ez az úgynevezett hideg-meleg technika, ahol a kutya jó reakcióit jutalommal, rossz reakcióit büntetéssel kezeljük. Ha aggódunk, legyen két ember jelen, az egyik a babát fogja, a másik a kutyát.

A szakértő tapasztalatai szerint a legtöbb kutya, ha jól van tartva, akkor magától is barátságosan fogadja az új jövevényt, figyelmeztetett ugyanakkor, hogy ennek ellenére sem szabad soha egyedül hagyni a kutyát a babával. A gyerekek hangos, következetlen reakciói ugyanis ijesztőek lehetnek a kutya számára és reagálhat váratlan módon – ez pedig attól függetlenül is veszélyes lehet, hogy kisebb vagy nagyobb termetű állatról van szó.

Egy kis idő után, ahogy a gyerkőc is cseperedik, a gazdi látni fogja a kutya reakcióit, és szép fokozatosan össze tudja szoktatni a kutyát és a gyereket. Nagyon élesen fel kell állítani a kutyának azt a szabályt, hogy a gyerek felé semmilyen előjoga nincs! Mivel a gyerek erre magától nem képes, ez a szülő dolga – emelte ki a szakértő. Akkor kell majd ismét résen lenni, ha a gyerek már mászik és a kutyát az alvóhelyén vagy evés közben zavarja, húzza-tépi. A fülhúzásokra és hasonló kellemetlen mozdulatokra előre készítsük fel a kutyát, fokozatosan erősítve a mozdulatokon, és mindig jutalommal megerősítve azt, ha nyugton tűri. Lényeges persze az is, hogy a gyereket fokozatosan megtanítsuk a helyes bánásmódra.

Elengedhetetlen, hogy a kutya is megkapja a neki járó figyelmet, szakítsunk rá időt, hogy aki eddig foglalkozott a kutyával, az ezután is töltsön vele – és csak vele – némi időt, hogy a kutya ne érezze a gyerek érkezését negatív eseménynek. „Ha ezeket az irányelveket betartjuk, akkor egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatot tudunk létrehozni a családban és gyermekünk legkedvesebb emlékei között lesz a négylábú kedvenc mellett való felnövés” – mondta Vámosi-Nagy Nóra.