Rózsametszés

Mindenekelőtt bontsuk ki a földdel felkupacolt vagy más módon fagytól megóvott bokrokat és készítsünk köréjük — a környező talajszintnél kissé mélyebb — tányért, hogy az a csapadék, vagy az öntözés vizét felfogja és a gyökérzethez továbbítsa. Ezután vizsgáljuk át a bokrokat és a száraz ágakat, az idősebb csonkokat, a lisztharmattal fertőzött vesszőrészeket vágjuk le. Csak ezután kerül sor a metszésre.

A bokor alakú tea, floribunda és polianta rózsákat és a magas törzsűeket kell a legnagyobb gondossággal metszeni. Először ritkítsuk meg a bokrot úgy, hogy a keresztben álló, befelé növekvő vesszőket távolítsuk el. Ezután az erős, tőből kihajtó, ún. sima vesszőket 6—8, a gyengébbeket 2—3 rügyre vágjuk vissza, ügyelve arra, hogy a vesszők legfelső rügyei kifelé álljanak, mert a hajtások csak így tudnak akadálytalanul növekedni és virágozni.





A futórózsákat, a rózsalugasokat is szabadítsuk meg a száraz, elöregedett karoktól, a megmaradókon pedig hagyjunk 15—20 cm-enként egy rövidre metszett csapot, amiből a virágot viselő hajtás tör majd elő.
A termetes, nagy bokrokat képező parkrózsák nem igényelnek metszést. Ezeket csupán ritkítsuk meg. A rózsakedvelőknek nyáron sok bosszúságot okoznak a vad alanyból hihetetlen energiával előtörő vadhajtások. Ha most, a metszés idején a bokrot kibontjuk és a vadhajtásokat gondosan tőből eltávolítjuk, akkor később ezzel is kevesebbet kell majd vesződnünk.