nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Otthon
Üvegfestészet

Üvegfestészet

Az üvegfestés alapvetõ technikáit természetesen már az ókori Egyiptom embere is ismerte. Számára azonban nem azt az átlátszó, leginkább ablakként funkcionáló ipari anyagot jelentette az üveg, mint amit a mai embernek.
Garami Gréta
f Ajánlom




Az egyiptomiak az átlátszó üveget még nem ismerték, mivel a megolvasztott homok alapvetően színes. A különböző színű üvegeket ásványok, fémoxidok hozzáadásával érték el. Az üveg első felhasználási módja a cseréphez volt hasonló: főleg balzsamtartó edényeket készítettek belőle. A későantik kor jellemző dísztárgya volt az aranyfóliás üvegamulett.





Két áttetsző üveglap közé egy vékony aranylapocskát helyeznek, ami már önmagában ábrázol valamit: az egyik legismertebb darab pl. egy római arisztokrata család tagjait. Ez a tárgy az üvegfestés egyik legegyszerűbb technikáját alkalmazza, ami valójában nem is jár együtt az üveg megfestésével.

Egy-két századdal később, azonban, a bizánci falmozaikokon az üveg felhasználásának igen bonyolult és monumentális alkalmazásával találkozunk.





A bizánci építészet célja nem a templom külsejének hangsúlyos megformálása, hanem egy magasztos atmoszférát, felemelő érzést kiváltó belső tér kialakítása volt. Az apró üvegdarabkák pedig -amiből egy egész festmény áll össze- visszaverik a fényt, csillognak, különösen ha még arany vagy ezüst zománcréteggel is bevonják. Még gazdagabb, természetfeletti hatást értek el azzal, hogy a kis kockákat különböző szögekben ragasztották a falra, így azok a fényt változatosan tükrözték vissza.





A gótikus katedrálisok üvegablakait a XIII. században készítették. A festmény tervrajzát egy festő készítette el, majd egy üvegfestő műhelyben létrehozták a megfelelő színű és alakú üveglapokat. De mivel a színes üveg elég nehéz, és sok színt még nem tudtak ezen a módon létrehozni, egy zománccal megfestett üveglapot tettek több áttetsző lap közé.

A színes üveglapok átengedik és megszínezik a fényt, így az a templomot különleges módon világítja meg. Ezek a színes, leggyakrabban szenteket ábrázoló üvegfestmények tehát tulajdonképpen ugyanazt a célt szolgálták, mint a bizánci mozaikok.

A XIX. század végén és a századfordulón a szecessziós iparművészeti tárgyak és festett ablakok soha nem volt virágkort hoznak az üvegművesség életébe. A XX. században a mű értékét egyrészt a technikai bravúr adja, másrészt a művészi elképzelés határozza meg, így a műfaj iparművészetből újra képzőművészetté válik.
Megosztás Facebookon