Lépjünk be!

Ritkán nézzük egy idegen szemével otthonunkat, pedig igencsak tanulságos lehet. Ahogyan bennünk mély nyomot hagy (sokszor akár tudat alatt) a látvány, miközben a bejárati ajtó előtt ácsorgunk, s aztán kíváncsian belépünk egy másik ember lakásába, úgy nyilván mindenki hasonló élményeket szerez a mi otthonunkkal kapcsolatban. Persze akár legyinthetnénk is: ha meghívtunk valakit, az úgyis az asztalnál köt ki, és végső soron arról (már a vendéglátásról) alkot véleményt, a hívatlan vendég pedig – aki nem jut tovább az előszobánál –, az vessen magára!

Ám a dolog korántsem ilyen egyszerű. A jószerencse is hívatlan, de kellemes vendég, akit marasztalni kell. Nem véletlen, hogy a feng shui az „emberi kapcsolatok lakhelyének” az előszobát vagy a fogadóhelyiséget tartja. Mindenki, aki felénk közelít, az első benyomása szerint alakítja velünk kapcsolatát, és hogy végre előjöjjünk a farbával, a rólunk alkotott első kép tökéletes tükre: az előszobánk.

Aki már ránézésre szétszórt, figyelmetlen embernek tűnik, annak az előszobájában cipőhalmokba, táska- és esernyőkupacokba botlunk, és biztosan nem fér rá a kabátunk a fogasra. A körülményes embereknél a tárolóbútorok labirintusán kell keresztülverekednünk magunkat, a zárkózottaknál az ajtón belépve szemközt rögtön falba ütközünk, az örökké nyüzsgő embereknél pedig egyből egy zsúfolt nappaliban találjuk magunkat… Ilyen módon sokat elárul az is, ha mindjárt az étkezőbe lépünk, ha az ajtóból éppen a franciaágyra látunk, vagy ha az előszoba tele van székekkel (innen általában csak hosszas ücsörgés után jutunk beljebb!).

A legfontosabb – még ha túl profánul hangzik is –, hogy tartsunk mindig rendet. A fogadóhelyiségnek számos funkciót kell betöltenie: levetjük a kabátunkat, a cipőnket, letesszük a táskánkat, felakasztjuk a kalapunkat, a kulcsainkat, és egyben „átrendezzük” magunkat aszerint, hogy távozunk vagy most érkeztünk meg. Az előszobai holmiknak legyen egyértelműen helyük, ha lehet, egy zárt, de mutatós szekrényben, és a kabátokat is próbáljuk lehetőség szerint elpakolni, különben a belépő egy ruhatárban érezheti magát. Kényelmes, ha van egy (és nem több!) szék a cipőcseréhez, szép és praktikus egy jól megvilágított tükör, egy keskeny asztal vagy konzol, amire (átmenetileg!) letehetjük, ami éppen a kezünkben van.

Mivel a feng shui szerint a bejárat tradicionálisan északra kerül, ezért a fogadóhelyiségnek nem kell feltétlenül fényárban úsznia. Legyen inkább hűvös és megnyugtató, ezért elsősorban a víz elem által képviselteket alkalmazzuk, és kerüljük a „tüzes” dolgokat. Nevezetesen: használjunk hűvös pasztellszíneket, tükröződő és üvegfelületeket, melyek megszűrik és visszaverik a fényt. Az általában kicsi és keskeny előszobákba eleve jobban illenek a légies, kecses bútorok: a kovácsoltvas székek és konzolok, az üvegasztalok vagy a karcsú nádfogasok. Kerüljük viszont az élénk, nyugtalanító színeket, a nehéz, tömör bútorokat, a túlságosan meleg falburkolatokat vagy a bolyhos szőnyegeket (az utóbbit ráadásul bosszantóan sokat takaríthatjuk).

Ha kellően világos a fogadóhelyiség, feltétlenül helyezzünk el néhány cserép virágot, de ügyeljünk arra, hogy ne legyenek útban. Nem szerencsés – bármennyire is szép –, ha az előszobát túlzsúfoljuk virágokkal. Egy télikerthez hasonlatos helyiség inkább üldögélésre, elmélyülésre csábít – cipőlevétel helyett. Tartsunk tehát mértéket, de néhány szép, élő színfolt életet lehel az amúgy igencsak funkcionális helyiségbe. Hasonlóan járjunk el a falra kitett képekkel. A falfelület mértékében megválasztott és az előszoba hangulatához illő képek barátságosak és otthonosak. Kerüljük azonban a családi fotókat és festményeket: meglehetősen mellbevágó, ha a belépő egy tekintélyes ősünk zordon ábrázatával találja szemben magát – helyettünk.

A fentiek némileg módosulnak, ha előszoba helyett egy hallba vagy egy étkezőbe lépünk, mert ha megrajzoltuk bágua-térképünket, láthatjuk, hogy az „emberi kapcsolatok cikkelye” csak egy részét foglalja el a helyiségnek. Ilyenkor a fogadószoba – mind praktikus, mind elméleti szempontból – több funkciót is ellát, és igyekeznünk kell a sugarak által határolt területeket saját funkciójuk szerint berendezni és használni. Hogy hogyan, arra sorozatunk következő részében részletesen kitérünk, és egyben megismerkedünk a szomszédos élettér, a „tanulás és önfejlesztés” birodalmával.