Ékszerek mamutcsontból – ez lenne az etikus alternatíva?

Na jó, tudom, ez most kicsit vadul hangzik: még hogy mamutcsont! Hát nem múzeumban lenne ennek a helye? Végül is egy kihalt állatról van szó.

A helyzet azonban az, hogy a mamut egyáltalán nem ritka állat, még akkor sem, ha már 4000 éve kihalt. Szibériában a becslések szerint 150 millió mamuttetem található, és a globális felmelegedés miatt egyre könnyebb ezekhez a maradványokhoz hozzájutni. Ami korábban egész évben a hó alatt volt, az most felszínre került, ezért minden évben a rövid, pár hónapos nyár alatt több ezer “mamutvadász” indul útnak, hogy ezzel is hozzájáruljon a családi kasszához. Oroszországból jelenleg évente 60 tonna mamutcsontot juttatnak el Kínába, amely a világ legnagyobb mamutcsont-feldolgozója. Főleg ékszereket, gyöngyöket, apró szobrokat (netsuke, okimono) készítenek belőle.

Teljesen ugyanolyan!

A legjobb az egészben, hogy a mamutcsont megtévesztésig olyan, mint az elefántoké. Nagyító alatt nézve kicsit más a szerkezete, és ha UV lámpával nézik, akkor kékesebb fényű, de ezt csak az igazán “vájt szemű” szakértők veszik észre. A laikusok számára pont ugyanolyan mindkettő.

Van azonban egy óriási különbség: míg az elefántok szigorúan védett állatok, a mamut érdekeit nem védi senki, ami érthető is, hiszen egy kihalt állatról beszélünk, tehát a kereskedelmük teljesen szabályos.

Elefántcsontékszer? Kinek kell?

Évezredeken át Európában is óriási népszerűsége volt az elefántcsontnak, rengeteg ékszert, apró faragványt készítettek belőle – de míg nálunk a kereskedelme már évtizedek óta tilos, vagy erősen korlátozott, Kínában a mai napig szabadon lehet árusítani. Elsősorban azért, mert arrafelé az elefántcsontot nemes, tartós alapanyagnak tartják, és drágábban lehet eladni, mint az aranyékszereket. Több ezer elefántcsont-faragó dolgozik ma is Kínában – akik mostanság kezdenek áttérni a mamutcsont megmunkálására.

Hogyan lehet etikus egy ékszer?

A mamutcsont annyira divatos lett, hogy nemrégiben még Michelle Obama is beszerzett magának egy karkötőt és egy láncot az amerikai etikus ékszerek nagyasszonyától Monique Péantól, aki kézi munkával készít egyedi ékszereket.

Ő egyébként arról híres, hogy ékszereihez csak újrahasznosított aranyat használ és legális, ausztráliai gyémántot, amihez egy csepp vér sem tapad, és ha mindez nem lenne elég korrekt, a bevétele 20 százalékát jótékonyságra fordítja. Persze ezek a nagyon környezetbarát ékszerek egyáltalán nem olcsók – egy karkötő 4000 dollár, tehát 1,2 millió forint.

Nem múzeumban lenne a helye?

A mamutcsontok tömeges begyűjtése persze felháborítja az őskori élet kutatóit, akik azt mondják, mivel a csontok ugyanúgy őrzik az információt, mint a fa évgyűrűi, minden egyes mamuttetemből rengeteg információt lehet kinyerni az állat életkörülményeiről, étrendjéről, szokásairól. Míg ha ékszer készül belőle, akkor örökre elvész a múltunk egy fontos darabja, amiből tanulhatnánk.

Mások viszont azzal érvelnek, hogy a múzeumok raktárai már így is zsúfolásig tele vannak, és a különböző expedíciók által begyűjtött mintákat évtizedek óta nem dolgozták fel. Egyszerűen sem hely, sem mód, sem idő nincs arra, hogy a még Szibéria földjében nyugvó 15 millió mamuttetemet megvizsgálják, és eltárolják. Tehát azzal, hogy ezeket másként használják fel, semmi baj nincs. Fellendíti a helyi ipart, ételt ad az ott élő családoknak, és ráadásul segít megvédeni az elefántokat.

Tényleg jó az elefántoknak?

Na, ez az ami igazán nehéz kérdés. Persze ha a világ áttér a mamutcsontra, akkor valóban nincs szükség arra, hogy elefántokat öljenek az agyarukért. De sokan attól félnek, hogy ha divatossá válik a mamutcsont, akkor az növelheti az igényt az elefántcsont iránt is, tehát valójában ez a folyamat hosszú távon csak az elefántok ártalmára lesz. Főleg mert pár évtized múlva szinte bizonyosan kiürül a szibériai “mamutraktár”.

Szerintük inkább a “növényi elefántcsont” felhasználását kellene elérni. Létezik ugyanis egy tagus nevű növény az Amazonas mentén, amelynek a magvai megtévesztésig ugyanolyanok, mint az elefántcsont. Igaz, ha ennek beindul a tömegtermelése, akkor az együtt jár az esőerdők újabb irtásával, ami megint csak kárt okoz a természetnek. Annál pedig a rég elpusztult mamutok rothadó csontjainak értelmes felhasználása talán mégiscsak jobb ötlet.