2005. November 22.

Banánhéj abroncsok

Napjainkban a vizuális kommunikáció természete változik, átalakul. Miért is ne lehetne a hagyományos színházat, a pörgõs divatbemutatót és a filmet összegyúrni és egy teljesen új mûfajt teremteni?

nlc

Nagy Fruzsina jelmeztervező-maszkmester, Pater Sparrow filmrendező és Turán Eszter kreatív producer együttműködésének célja, hogy a színház- és film találkozása egy újabb műfajt – a divatfilmszínházat – teremtsen.

Nagy Fruzsina korábbi divatszínházai (Átváltozások, Álmok a szekrényből) folytatásaként 2005. november 25-én és 26-án egy szeméttelepen játszódó showt mutat be a Trafóban. A bemutató szerves részét képezi, a hol kísérő, hol önálló elemként is megjelenő epizódokra bontott film Pater Sparrow rendezésében.

Bővebbet Nagy Fruzsináról »

Bővebbet a programról »

A produkcióban résztvevő többi művész is intenzív kölcsönhatásba került egymás területével, így a végeredmény egy igazi összművészeti alkotás lesz.
A koreográfus Molnár Éva, a fénytervező Bányai Tamás, a díszlettervező Juristovszky Sosa, a zenei rendező Vajdai Vilmos, zeneszerző Schrank Doma.

A produkció összekötő fogalma a recycle , azaz újrahasznosítható. Ez a téma jelenik meg az előadás dramaturgiájában, a vetített filmekben, a ruhákban és látvány-elemekben, mind egyfajta szabad asszociációs teret képezve. A szereplők és a táncosok a vásznon és a színpadon egyaránt jelen vannak, hol összetartozva, hol eltávolodva egymástól.

Bár a recycle eredeti jelentése, a hulladék újrahasznosítása, a ruhák többsége mégsem szemétből készül. A recycle mint asszociációs fogalom jelenik meg, több oldalról is körbejárva. Pl: recycle mint újrahasznosítás, reinkarnáció(újjászületés), remix, átalakulás, újratervezés, szervátültetésstb.

A történet fő gerincét, egy szemeteszsákba kötözött, amnéziás chanel-kosztümös nő ráeszmélése a világra és önmagára adja. A körülötte folyó történések talán valósak, talán csak hallucinációk, de mindenesetre újraértelmezik az egész lényét és létének értelmét.

A ruhakollekció

Napjainkban egyre fontosabbá válik a környezetvédelem. A fogyasztói társadalom pazarlása rohamosan nő. Nagy Fruzsina, kollekcióijával ilyen problémákra is szeretné felhívni a nézők figyelmét.

A színpadon izgalmas, extrém ruhaköltemények fognak végigvonulni.

A ruhák többsége nem szemétből készült, a szemetet mint témát, több oldalról körüljárva dolgozza fel a tervező. Így a ruhák egy része összegyűjtött, kidobott dolgokból komponált, másik része viszont ezt ellensúlyozva, különleges és exkluzív anyagokból, modern technikákkal készült (szitázás, tintasugaras textilnyomás, műhímzés stb.).

Az egyik kollekció ruháira modern nyomdai tintasugaras technikával nyomatatta rá fotóminőségben a szemétdomb inspirálta motívumokat.

A második hagyományos kézi és műhímzéssel készült, mintegy ellensúlyozva a szemét durvaságát ezzel a finom, aprólékos technikával.

A hímzett motívumok hulladék kompozíciókat jelenítenek meg, melyek más applikációkkal hangsúlyozva (gyöngyök, kövek, kristályok stb.) kerülnek majd a nézők figyelmének középpontjába.

A harmadik kollekció, bomló, rothadó zöldségek, gyümölcsök (főképp banánhéj) megmintázásával készül. Ezek a különleges ruhák gumiöntéses technikával készülnek textilből és gumitejből.