Ettõl igazi nõ a nõ!

Bunda, finom cipő, kesztyű, prém és kalap. Régen egyik sem hiányozhatott a női szekrényből, ma pedig jó, ha egy-egy szebb darabot fellelhetünk az orkándzsekik, kordnadrágok, csizmák társaságában. Hol vannak már a régi kalapdobozok a polcok tetején, a belvárosi kalapszalonok, a téli séták az Andrássy úton, méricskélve a többi nő fejfedőjét! Pedig csak rajtunk múlik, hogy mindez végleg a múlté lesz, vagy átmentünk legalább egy kicsit a századelő hangulatából a mába. Ha csak ritkán is, de hátat fordítunk a rohanó számítógép-gyorsbüfé világnak, és egy csinos kis kalapkában indulunk vasárnapi sétára, színházba, randevúra.

Már az ókori görögök is…

A kalap szimbólum. A társadalmi rang, anyagi háttér, családi állapot jelképe, de kifejezheti a vallási vagy politikai hovatartozást is. Lehet az egyéniség tükre, a hóbortos divat önkifejezése.
A történelem első kalapja egy thébai síremléken látható, de sajnos, többet nem tudunk róla. Egyiptomban az áspiskígyós sisak a korlátlan hatalommal együtt járt, az ókori Rómában viszont már egyre többen viseltek fejfedőt. A felszabadított rabszolgák szabadságuk jelvényeként egy-egy egyszerűbb süveget kaptak felszabadítójuktól, viszont a felsőbb osztályok tagjai Augustus császár rendelete szerint ki se léphettek az utcára fejfedő nélkül.
A középkorban a kalap igazi luxuscikk lett, olyannyira, hogy a szerzetesek nem átallották prédikációikban a bűn fertőjének tekinteni a gazdagok gyémánttal, tollal, prémmel díszített kalapjait. E divathóbort egészen a XVIII. század végéig a férfiak sajátja volt, innentől kezdve viszont a nők vették át az uralmat. A fátylakba, főkötőkbe rejtőzés után megnyíltak az első női kalapszalonok, és jöttek sorra a korszakalkotó kalapkülönlegességek: az ernyős kalap, a perzsa turbán, a nagy karimájú Rubens-kalap, virágdíszes madárfészkek… majd az ötvenes évek frizurái vetettek véget a kalap világuralmának, és helyette a szabadon viselt haj válik szimbolikussá.

Elegánsat vagy lezsert?

Ha már eljutottunk a döntésig, hogy feldobjuk ruhatárunkat egy kalappal, gondosan válogassunk. Vegyük számba a kabátjainkat, sáljainkat, stólánkat, cipőnket, táskánkat, egy egész színskála legyen a fejünkben, míg a fejfedők közül válogatunk. Ami valljuk be, nem is olyan egyszerű dolog. Míg Párizsban, a Lafayette áruházban egy egész emeletnyi kalap várja a hölgyeket, addig itthon hiába rójuk a plázákat, piacokat, egy-két polcon szomorkodó fejfedőn kívül nem találunk választékot. Egyedüli esélyünk, hogy felleljük a város még néhány működő kalapszalonját, és onnan válogatunk.
Estélyre, színházba a klasszikusan elegáns modellek dukálnak, melyek lehetnek keskenyebb vagy szélesebb karimájúak, merevek vagy puhák. Nagy divat újra a negyvenes éveket idéző, kis méretű pogácsakalap, amit féloldalra helyezve kell viselni. Az idei kalapszezonra a színek, anyagok, minták kavalkádja a jellemző. Készülhet a fejfedő nyúl- és lószőrből, bársonyból, szövetből, velúrból, filcből. Az egyszínűek mellett a legexrémebb minták is divatosak.

Hétköznapokra inkább a puha szövetből vagy bőrből, akár farmerből készített változatok valók, melyek nem ütnek el a rohanós ruhatárunktól.
A kifutók modelljeit, mondjuk az Eiffel tornyot formázó kalapcsodát, vagy a sátorra emlékeztető furcsaságokat tekintsük inkább divathóbortnak, mi pedig maradjunk az egyszerűbb fazonoknál.

Egyedi tervezésű kalapok Az egyedi tervezésű kalapok kalapkészítő műhelyekben készülnek, így ma már bárkinek lehetősége van arra, hogy a megrendelővel közösen alakítson ki az arcformájának, frizurájának, egyéniségének, életvitelének, és az alkalomnak leginkább megfelelő kalapot. Ezek az egyedi kalapkészítő szalonok nemcsak a tervezést és készítést vállalják magukra, hanem új frizura esetén szűkítenek vagy tágítanak a kalapokon, vagy díszcserével varázsolják újjá a már régi, kicsit unalmassá váló darabokat. Ugyanitt lehet tisztíttatni is a több ezer forintért megvásárolt kalapokat, amit otthon bizony elég körülményes volna.   • Pázmányi Kalapszalon» • Kalap az áruházból» • Kalapmúzeum»  • Kalapok a kifutón»

Arcformának megfelelő kalap

Ha túl hosszú…
Ne válasszunk magas kalapot, mert az tovább nyújtaná az arcot, inkább alacsonyabb, kerek karimájú kalap mellett döntsünk.
Ha túl széles…
Ne húzzuk a homlokba a kalapot, inkább viseljük hátravetve, hogy ezzel is hosszítsuk és vékonyítsuk az összhatást.
Ha túl kerek…
Olyan kalapra van szükségünk, amely szélesebb, mint az arcforma, hogy ezzel optikailag is vékonyítsuk a vonalak kerekségét. Ajánlott a díszítés a kalapon, hogy a figyelmet odavonzza.
Ha túl szögletes…
Viseljük a fejfedőt ferdén, aszimmetrikusan, így elvonhatjuk a figyelmet a kiugró arccsontról.

Alapszabály még, hogy egy nagyon magas nőnek nem lehet egy pici “kupakot” a fejére tenni, egy alacsonynak pedig nem való a nagy karimájú kalap. Aki bizonytalan, hagyatkozzon a szalon dolgozóinak tanácsára, akik segítenek az arcformánknak, testalkatunknak megfelelő darabot megtalálni. Azt azonban ne feledjük, saját egyéniségünket egyedül mi ismerjük. Mert lehet, hogy remekül mutat a modellen a tyúklábmintás kiskalap, ha nem tudjuk viselni, tönkreteszi megjelenésünket. Ugyanígy járhatunk a túl extrém, túl szürke, túl trendi darabokkal is. Ha viszont a ruhatárunknak, ízlésünknek, személyiségünknek megfelelő kalapot találunk, koronája lesz öltözékünknek.

Ez már művészet A kalapkészítést a szobrászathoz hasonlítják, elengedhetetlen ugyanis hozzá a háromdimenziós látásmód. A századforduló belvárosi műhelyeinek kalapkészítői emlékezetes nevek: 1875-től Boschán Teréz, a XX. század fordulójától Brüll Irma, Brett Sarolta, majd Karsay Feri, Fürst Irén határozták meg a divatot. Még 1947-ben is számos kalapos működött, csak a Váci és a Régiposta utca kereszteződésében tizenhárom bolt várta vásárlóit. Csináltatott is minden nagyobb lóversenyre új kalapot a legtöbb asszony.