Neki tetszik, nekünk is tetszik

Sándor Szandra nem csak tervezi, hordja is ruháit.

– Nanushka, honnan van a név?

– Kiskoromban nem tudtam kimondani a nevemet, hogy Szandi, hanem Nanit mondtam, és rám is ragadt, családom és régi barátaim így hívnak. Apukám becézte tovább a Nanit Nanushkának. Amikor a kollekciónak nevet kellett választani, azt gondoltuk, ez jó lesz, mert nagyon autentikus, és később külföldön is szeretném árulni.

– Gyerekkorod óta ruhákat szerettél volna tervezni?

– Dehogy. Én abszolút nem mondhatom el magamról, hogy már kiskoromban is divattervező szerettem volna lenni, és ruhákat varrogattam. Csupán annyi volt, hogy nagyon szerettem öltözködni, szerettem a ruhákat. Sokat utaztunk, és korán láttam, külföldön milyen ruhákat lehet kapni, mi a divat. Harmadikos



voltam a középiskolában, amikor eldöntöttem, ruhákat szeretnék tervezni. Beírtam az Internetes keresőbe, a Google-ba, hogy London+College+Fashion, és a találat a London College of Fashion volt. Anyukámmal és a bátyámmal kimentünk megnézni, volt egy interjú, és felvettek. Akkor még nem tudtam rajzolni, így nulladik évfolyamban kezdtem. Összesen négy évet voltam kint.

– Milyen volt kint az élet, mennyiben volt más Magyarország után?

– A barátom kijött velem, és ez nagy könnyebbség volt, mert nem egyedül voltam egy idegen városban. Tavaly végeztem, és az első kollekciómra London volt a legnagyobb hatással. Ott forrott ki a mostani stílusom. Nemcsak az iskola segítette ezt, hanem a kinti élet is. Sokszínűek az emberek, és a világ minden tájáról rengeteg ruhamárka megtalálható. Ezenkívül fontos volt, hogy Londonban, mint minden nagyvárosban, nagyon gyors az élet, éppen ezért a kényelem és a funkció lett az elsőszámú szempont a kollekciómban. És a tradíció. A könyvtárban évtizedekre visszamenőleg megvolt a Vogue összes száma, sokat nézegettem, akárcsak a szakkönyveket. Visszanyúltam a gyökerekhez: a „betyárnadrágokat” régen a balkán, illetve az arab területeken viselték. Nekem nagyon tetszik az egyszerűség és a játékosság. Rengeteg ruha, például egy szoknya, ami multifunkcionális: hordhatod



szoknyának, de poncsónak is. Fazonokban nem különböztetem meg az elegánst és a hétköznapit. Anyagok használatától lesz elegáns. Ilyen például a thai átlapolós nadrág, hétköznapra jogging anyagból készül, de megcsináltuk selyemből is, és úgy borzasztó elegáns.

– Nem lehet színesnek nevezni a kollekciódat.

– Valóban, a fekete és a szürke a domináns, és nem tudom pontosan elmondani, miért ezeket a színek használom. Ezek tetszenek. Régebben utáltam a lilát, most viszont találtam egy olyan árnyalatot, ami nagyon tetszik, úgyhogy a földszínek mellé az is bekerül.

– Most is saját tervezésű ruhád van rajtad.

Névjegy Név: Sándor Szandra Születési idő: 1982. március 29. Csillagjegye: Kos Aszcendens: Ikrek Foglalkozása: Ruhatervező Kollekciója: nanushka Web: nanushka Hobbija: mozi és a filmek Párja: Vigh Dávid (ArtMafia)

– Általában olyan ruhákat tervezek, amelyeket szívesen hordok, vagy hordanék.

– Volt olyan ruhád, ami nagyon jó ötletnek indult, de végül a ruha használhatatlannak bizonyult?

– Persze. Rengeteg. Volt egy nadrág, mélyülepű betyárnadrág, de nem használtam hozzá semmilyen szabásmintát. Kíváncsi voltam, mi történik, ha mindenféle szerkesztés nélkül szabadkézzel rajzolom meg a nadrágot. Az eredmény borzasztó lett, viszont szétnyitottam alul, és ebből lett a legjobb szoknya. Viszont nagyon sok, ennél igencsak rosszabb kimenetelű próbálkozás is volt.





– Milyen a frissen kapott ismertség?

– Nem vágyom nagy hírnévre. A legnagyobb örömmel az tölt el, hogy bejönnek emberek, új stílusnak érzik a ruháimat, és tetszik nekik. Nagyon szeretném a nanushkát undergroundnak tudni, éppen ezért nem szeretném, ha rengeteg butikban árulnák.

– Egy ruhából hány darab készül?

– Itthon három boltban lesz nanushka, és most küldtünk ki egy-egy mintakollekciót az USA-ba és Londonba, emiatt nehéz most számokat mondani. Itthon kb. 10 db-ot gyártunk egy méretből.

– Melyik korosztály hordhatja a ruháidat?

– A nanushka kortalan. Idősebbek is viselik. Egy 60 éves hölgy jogging garnitúrát vett, ami jogging anyagból zakó és hozzá nadrág. Két együttest vitt. Aki bevállalja és megtalálja a saját egyéniségéhez, stílusához és alakjához valót, hordhatja. A ruháimra nemcsak a kényelem, hanem a nőiesség is jellemző. De nem az úgymond kitárulkozó nőiesség, hanem a rejtőzködő.

– Magyarországon nemrégen volt az első divatbemutatód. Melyik városban lenne álmaid bemutatója?





– Londonban nagyon szeretnék egy bemutatót, de most indultunk, most kezdem megtapasztalni, tökéletesíteni a folyamatokat. Például vannak nagy anyagvásárok, ahol óriási területen, több ezer anyagos a világ minden pontjáról kínálja portékáját. Általában innen rendelek. Ki kell választanom a megfelelő minőségű anyagot, megnézni az árat, és azt sem hagyhatom figyelmen kívül, milyen minimum mennyiségben lehet rendelni. Még nagyon sok tapasztalatra szeretnék szert tenni, várni néhány évig, fejlődni, és utána akár jöhet egy londoni bemutató is.

– Honnan ez a nagy tudatosság?

– Lehet, a véremben van, anyukám nagyon jó üzletasszony. Én nem érzem, hogy nagyon tudatos lennék, eladni szeretek. A maximalizmusom pedig azt jelenti, hogy nekem tetsszen, és ebbe néha belefér az is, hogy néhány ruhának csak vágott a széle, nem dolgozzuk el. Az a lényeg, hogy egy hét, vagy egy hónap múlva is ugyanúgy tetsszen az a ruha.