Öltözködjünk

XXXL-ben boldogan

Ropilányból van elég! Különbözni, és nem beleolvadni! Ez legyen a jelszó! Ja igen, és érezd magad jól a bõrödben, mert egyszeri vagy és megismételhetetlen! Mégha XXXL-ben létezel, akkor is!





Tiszta skizó, úgy értem, tudathasadás! Egy jó darabig kettévált az, amit magamról gondoltam, és ami a valóság volt. A saját emlékeimben egy kicsit vastagabb voltam a nagy átlagnál, de úgy egészében csinoska. Aztán egyszer szembejöttem magammal valami bevásárlóközpont furfangos talpig tükrében. És nem hittem el, amit látok. Mert egy kövér nőt láttam. Kimondom, egy nagydarab csajszi jött szembe, akinek már nem elég, hogy néhány jól magára aggatott slankító darabbal próbálja leplezni a tömeget, amit képvisel.

A legmélyebb depit apró jutalomcsokikkal és habos kávékkal igyekeztem leküzdeni, végül úgy döntöttem, amit láttam, az csak valami rémlátomás lehetett. Rémlátomás, ami nagyon távoli köszönőviszonyban sincsen a valósággal. Igaz, megszeppentem, amikor végül is fürdőruhát kellett húzni, reggelente pedig egy pillanatra elgondolkodtam a bugyis fiók előtt, hogy aznapra vajon kényelmes legyen inkább, vagy egy csöppet divatos, hogy ne mondjam, szexis. Aztán utóbbiról egy pont után le is mondtam. Bugyi legyen, és kész!


Lehajtott fejjel, beburkolózva nagy sálakba, hosszú slafrokokban átvészeltem a telet, és végül tavaszra vettem egy egész alakos tükröt. Odaálltam elé, és azt mondtam: tessék, itt vagyok, ez vagyok, én vagyok. És azt is hozzátettem, hogy szerethető is vagyok. Azzal keltem fel egy reggel, hogy belevágok a nagy kalandba, megnézem, mire megyünk önmagunkkal én és én.






Na jó, akkor valami új darabot, hogy ünnepeljem magam, valami színeset, vidámat, talán bolondosat! Aztán a diszkrimináció, ami 44-es méret felett sújtja a nőket, persze pillanatok alatt utolért. A legjobb cuccok 38-asban villogtak a vállfákon, a 46-osok műszálas kosztümjei dermesztően arról szóltak, hogy “tessék, egy nyomorult kövér nő, aki megvett magának egy új darabot!” Nagyon elkeserítő volt! Az új életem hajnalán lehangoló élményektől megsemmisülve láttam magam lelki szemeimmel hatalmas “pum” gatyákban, szomorú, bazi nagy zakókban, és örökké testszínű harisnyában. Vagy mégsem?

A végső bánat besodort “a” harisnyaboltba. Abba! A trendibe! Óvatosan érdeklődtem, hogy talán színesben, valami nagy méretű. És volt! Ha nem is a szivárvány összes, de volt! Bűnbánó lila és harsány zöld, kellemes mély bordó és igen, őrjítő narancssárga!


És nem kamu. A harisnyanadrág egyszerűen pazar. Vastag lábaimon narancssárgán azt harsogja, hogy éljenek a csajok, akik jóban vannak önmagukkal! 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top