Olimpia 2016

A 19 éves Szilágyi Liliána: “Boldogan, felszabadultan akarok úszni az olimpián”

A londoni úszó Európa-bajnokságon a 200 méteres pillangóúszásban ezüstérmes Szilágyi Liliána hónapok óta Rióra készül. Élete második olimpiáján elsősorban önmagáért úszik, de boldogságot akar adni a szurkolóknak, akik lelkesedésükkel, biztatásukkal őt is boldoggá teszik.

Mennyit számít egy élsportolónak az a környezet, ami körül veszi, az emberek, akikkel nap mint nap találkozik?

Nagyon sokat, és számomra ez az utóbbi néhány hónapban vált különösen fontossá. Edzőimmel, barátaimmal, rokonaimmal olyan kapcsolatom alakult ki, amely nagyon sokat ad, és én is igyekszem adni nekik. Boldogságot adunk egymásnak, egy-egy elejtett mondat, egy kedves szó nagyon sokat jelent, óriási támogatás a felkészülésben, az eredményekben.

19 éves vagy, ez éppen az a kor, amikor az ember megismeri önmagát, amikor végérvényesen kialakul az önálló személyisége. Mennyiben alakítja ezt a te esetedben az úszás, a versenysport?

Pontosan így van, túl a serdülőkoron én is mostanra találtam meg, hogy ki vagyok, és ki akarok lenni. Az úszás nagyon jó sport, olyan közeget teremt, amely később is sokat adhat. Tele van kiélezett helyzetekkel, állandóan le kell dönteni a saját korlátainkat. Újra beleszerettem a sportba, mert most már érzem, hogy magamért csinálom, nem másoknak akarok megfelelni vele.

A 19 éves Szilágyi Liliána:

Korábbi interjúid alapján úgy tűnik, hogy számodra az úti célnál fontosabb az út maga.

Igen, az én célom embernek lenni, értékes kapcsolatokat kialakítani, megismerni a világot és képessé válni tovább vinni az életben mindazt, amit a sport, az úszás adott, és ad nap mint nap.

Várhatóan számos siker áll még előtted. Mégis gondolatban már az úszás utáni időkre is készülsz?

Igen. Tudom, hogy az úszás után is van élet. Most viszont nagyon élvezem a sportot, nem csak tudom, érzem is, hogy jó dolog, én akarom csinálni, és élvezem az életemet, amelynek fontos része az úszás. De hát nem az a legjobb, ha élvezzük az életünket?

Mi történik egy világversenyen a medencében? A teljes koncentráció mellett is kavarognak gondolatok a fejedben?

Baj lenne, ha így lenne. Nagyon nehéz szavakkal kifejezni, hogy mi történik verseny közben az emberrel. Ilyenkor teljesen átadom magam a víznek, szinte eggyé válok vele. Persze érzem, hogy ott vannak velem azok, akik segítettek, akik mellettem vannak, mégis egyedül vagyok, illetve ketten: én és a víz. Miközben őrült tempóban megyek, mégis minden valahogy lelassul körülöttem, szinte megáll az idő. Egyfajta teljesség érzés kerít magába: egyszerre ott van minden és semmi. De persze nagyon fontos, hogy jó legyen a végeredmény is.

És a versenytársaid? Rájuk nem kell figyelni a verseny alatt?

De igen, bár nem jó szó a figyelés. Mi nyolcan olyankor a víz alatt érezzük egymás rezdüléseit, hullámait.

Érzékeled a sok biztatást, a szurkolók hangját úszás közben is?

Igen, persze, és nagyon jó érzés a verseny közben is, de a legjobb akkor, amikor beérkezem a célba, felnézek, és látni az emberek lelkesedését, örömét, ahogy felállnak a lelátón, ahogy teli torokból üvöltenek. Leírhatatlan érzés.

A szurkolók immár a Telekom Szurkolói Szív segítségével is kifejezhetik, hogy mennyire szorítanak kedvenceikért. Nálad is dobog egy ilyen szív…

Bizony, és meg kell hogy mondjam, nagyon sokat ad. Az ágyam mellett van a helye, és mindig szívesen nézek rá, ha szükségem van biztatásra. Szurkoló és sportoló viszonya különleges, hiszen arról szól, hogy egymásnak szerzünk örömöt, boldogságot. Kölcsönös viszony, amelyben egyszerre adunk és kapunk.

Nem kérdezem, hogy milyen eredményt vársz, de azt igen, hogy milyen hangulatban, milyen érzésekkel szeretnél hazatérni Rióból.

Boldogan, felszabadultan.

Minden hír Szilágyi Liliánáról!

Olvass még az olimpiáról!

fotós: Fegyverneky Sándor

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top