Aktív nyár 2017

S. O. S.! Gyere értem a táborba, anya!

A gyerekünk életében először van táborban, és egyik nap szomorúan telefonál, hogy haza akar jönni – ugye, ismerős a helyzet? De vajon mit tesz ilyenkor egy szülő? Hanyatt-homlok rohan a porontyáért, vagy következetesen hárít, mondván: az életben sem hagyjuk félbe, amibe belekezdtünk.

 

S.O.S.! Gyere értem a táborba, anya!“Egyetlen egzakt recept nincsen erre a szituációra, azonban többirányú, ügyes puhatolózással kideríthetjük, mi nyomja a gyerekünk lelkét – mondja dr. Piczkó Katalin pszichológus. – Meg kell próbálnunk őszinteségre bírni, hogy vajon miből táplálkoznak a rossz érzései. Honvágya van? Konfliktusba keveredett valakivel? Történt valami a kiránduláson vagy a szálláson, ami elszomorította? Előfordulhat, hogy már a beszélgetés elég ahhoz, hogy megnyugodjon, hogy érezze, számíthat ránk, és ha nem is vagyunk a közelben, azért vigyázunk rá. Könnyen lehet, hogy csak elesett a strandon, ezért ma rossz napja van, de másnapra elfelejti az egészet, és elég, ha telefonon vigasztaljuk. Ha sikerül őt megnyitnunk annyira, hogy elmondja, mi bántja, mérlegeljünk: elég súlyos-e a helyzet ahhoz, hogy érte siessünk? A távolság gyakran nem segít a kommunikáción, különösen akkor, ha egy kisiskolásról van szó, aki dacosan ismételgeti a telefonba: haza akarok menni, haza akarok menni, de nem árul el semmi mást. Ilyenkor legjobb, ha felhívjuk a táborvezető pedagógust, majd ha úgy érezzük, a helyzet indokolja, akkor látogassuk meg a kétségbeesett kisiskolást. Egyáltalán nem biztos, hogy ennek az alkalomnak hazajövetel lesz a vége.”

Dr. Piczkó Katalin szerint a gyerekeknek olykor már a tudat is elég, hogy számíthatnak a szülőre, hogy az mentőangyalként bármikor ott terem, ha szükség van rá. Ettől feloldódnak, biztonságérzetet kapnak, és sokkal jobban el tudják engedni a honvágy érzését, a rossz gondolatokat, hogy élvezhessék a tábor hangulatát, a felhőtlen vakációt. “Azonban ha a helyzet indokolja, ha látszik a kicsin, hogy nem tudja elengedni a szorongásait, akkor igenis haza kell vinni – véli szakértőnk. – Ne érezzük a dolgot kudarcnak, ez nem azt jelenti, hogy a mi gyerekünk bármiben is kevesebb a többinél, csak lehet, hogy a lelke ilyen fokú önállóságra még nem érett, és ezt, amikor a család a táborozás mellett döntött, még nem volt képes felmérni. Ne haragudjunk rá emiatt! Érdemes egy-két év múlva ismét megpróbálni az bentlakásos gyerektábort. Nagyon fontos az is, hogy biztosítsuk a gyereket: nem vallott kudarcot, csupán nőnie kell még egy kicsit.”

 

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top