nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Nők lendületben
Egy nő – egy ügy: te miért küzdesz?

Egy nő – egy ügy: te miért küzdesz?

Nők. Sikeresek. Szeretik a szakmájukat. Különféle területeken dolgoznak, de mindannyiuk hivatása ugyanaz: más nők életét megkönnyíteni.
Dreissiger Ágnes
Dreissiger Ágnes
f Ajánlom

A személy: Spiller Mariann

Az ügy: A Micimackó Bébiszitter és Idősgondozó Szolgálat

Egy nő – egy ügy: te miért küzdesz?

évente több száz nőnek segít a munka világába visszatalálni. Bébiszitter, idősgondozó, házvezetőnő, valamint pszichológiai tartalmú képzéseket tartanak itt.
Miért ezt?
Jókor voltam jó helyen. Tizenkilenc évvel ezelőtt jelentkeztem a “Micimackóhoz”, ahol kaptam egy oktatói állást csecsemőgondozó- és ápolónőként. Boldogan vállaltam a feladatot: megéreztem a lehetőséget, amiért érdemes dolgozni-tanulni.  Az első perctől kolléganőm, tizenkét éve üzlettársam Szarvas Krisztina.
Miért értük?
Nincs annál felemelőbb, mikor az ember munkája egyben a hobbija is. Szeretek beszélni, szeretek tanítani, szeretem a sikert, és olyan nevelést kaptam, amelyben fontos volt az egymásra figyelés. Intézményünk segítség a hosszasan háztartásbeliként élő nők számára, akik olykor tíz-tizenöt évi “kimaradás” után harmincöt-ötven évesen térnek vissza a munka világába. Márpedig aki ennyi ideig háztartásbeli, az arra emlékszik, hogy mi volt mondjuk a kilencvenes években a “trendi”. Mi éppúgy segítséget nyújtunk a gyesen lévő vagy onnan visszatérő nőknek, akik néhány órás kiegészítő jövedelemre vágynak, mint a frissnyugdíjas kolléganőknek, akik más területen dolgoztak, és most pótmamaként szeretnének végzettséghez és nyugdíj-kiegészítéshez jutni.
Min változtatna?
Szerencsére már megtörtént ez a változás. A háztartási típusú munkák sokáig feketemunkának számítottak, de a 2010-es törvény óta végre nem kell bújva, magukat bűnösnek érezve dolgozniuk a bébiszittereknek, pótmamáknak.
Mi is az a siker?
Amikor olyan munkát végezhetek, ahol minden résztvevő jól érzi magát. Sokan hálásak az új ismeretekért és a munkalehetőségért, az igénylők pedig a leinformált, képzett munkaerőért. És hálás vagyok én is, hogy mindez részben nekem köszönhető. Jó érzés látni, hogy akik először a mi iskolánkban kaptak ízelítőt gyermeknevelésből, vagy a pszichológiai képzéseinket látogatták, azok mára diplomás pedagógusokká, pszichológusokká fejlődtek. Én még tizenöt évesen határoztam el, hogy nekem olyan iskolám lesz, amilyen másnak nincs. Boldog vagyok, hogy ezt az álmomat megvalósíthattam.
Volt-e nehéz helyzet?
Már hét éve vezettem az oktatást, amikor kiderült, hogy a főnökünk fel akarja számolni ezt a részleget. Megijedtünk, hogy munka nélkül maradunk, és féltettük a bennünk bízó kollégákat is. Ekkor kaptuk a lehetőséget, hogy megvegyük a jogokat és saját kft.-t alakítsunk.
És akkor jött a kihívás…
Láttuk, hogy a teljes részleg nonprofit alapú, vagyis szélesítenünk kell képzési repertoárunkat annak érdekében, hogy fenn tudjuk tartani a bébiszitterrészleget.
Az egyik legszebb élmény?
Megterveztem a pszichológiaiasszisztens-képzést, ami olyan sikeres lett, hogy többé nem okozott gondot a fenntarthatóság.
És a motiváció?
Számunkra nem értek véget az iskolásévek. Mindazt, amit tanáraimtól, mentoraimtól kaptam, napi szinten adhatom vissza a képzéseinken résztvevőknek. 

A személy:  Kánya Kata

Az ügy: Kata saját társközvetítő irodáját vezeti

Közel húsz éve foglalkozik az emberek magánéleti problémáival.

Egy nő - egy ügy: te miért küzdesz?

Miért ezt?
Először a Kalandorok, kíméljenek! című tévéműsoromban foglalkoztam emberi kapcsolatokkal, ezzel párhuzamosan elindult a Juventus rádióban a Cupido című társkereső műsorom. Hat-hét éve ment már az adás, amikor úgy gondoltam, van elég hitelem ahhoz, hogy megnyissam saját társkereső-irodámat. Közben elvégeztem a párterapeuta-képzőt, rengeteg tanfolyamot, előadást hallgattam. Évek óta életvezetési tanácsadással is foglalkozom. Bizonytalan a világ, egyre többen jönnek és teszik fel a kérdést: Most mit csináljak? Hogyan tovább?
Miért értük?
Egyformán segítek nőknek, férfiaknak. Persze ha egy férfit alkalmas állapotba hozok a társtalálásra, azzal a nőknek segítek, és viszont. Mindkét nem nagyon nehéz helyzetben van e téren. Mi, nők dolgozunk, gyereket nevelünk, ellátjuk a háztartást, elvisszük az autót a szerelőhöz, felvisszük az ásványvizet a negyedikre, feltesszük a képet a falra, keressük a szupermacsót… de ha mindent megoldunk egyedül, akkor egy férfi hogy legyen férfi egy kapcsolatban?
Min változtatna?
Azt látom, hogy a nők – tisztelet a kivételnek – versenyhelyzetnek fogják fel a kapcsolatokat. Meg akarják mutatni, hogy ők is meg tudnak csinálni bármit, adott esetben jobban, pénzt is tudnak keresni, adott esetben többet, karriert is, szárnyalóbbat… közben pedig nincs olyan nő, aki ne azt a férfit keresné, akire fel tud nézni. Meg kellene tanulnunk, hogyan kommunikáljuk jól ezeket a különbségeket.
Mi is az a siker?
Természetesen a legnagyobb siker, ha egy pár összeházasodik. Szerencsére sok esküvői meghívót kapok. De azt is sikernek tartom, ha eljön hozzám valaki, akinek az élete eddig a munkahelye és a lakása között zajlott, aztán elkezd randevúzni, van miért várnia az eddig unalmas és érdektelen hétvégéket, megmozdul az élete.
Volt-e nehéz helyzet?
Egyszer eljött egy nő, aki harmincéves házasság után válni akart, mert félrelépett a férje.
Nehéz volt vele megértetnem, hogy nem új társat kéne keresni, hanem helyreállítani a házasságát. Harminc évet nem dobunk ki az ablakon, mert a párunk egyszer, egy helyzetben rosszul döntött. Hónapokig tartó munka volt.
Az egyik legszebb élmény?
Amikor beállított a férjével és egy nagy csokor virággal…
És a motiváció?
Izgalmas, de nagy felelősséggel járó munka ez. Soha nem szabad elfelejtenem, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, és azért ül velem szemben, mert engem tisztelt meg a bizalmával. Ezért mindenkihez tisztelettel, empátiával, szeretettel kell fordulnom. Másképpen nem lehet, nem érdemes csinálni.

A személy:  Kálmán Edina

Az ügy: A Munka kisgyermekkel program

Egy nő - egy ügy: te miért küzdesz?

azoknak a nőknek segít visszatalálni a munkába, akik gyerekszülés után ezzel bajban vannak.
Miért ezt?
Korábban is projektek menedzselésével és pályázatok írásával foglalkoztam, kisgyermekesként pedig határozott elképzelésem volt arról, hogy hogyan lehetne a leginkább versenyképes módon támogatni e célcsoport munkaerő-piaci visszatérését.
Miért értük?
A nők valóban hátrányos helyzetbe kerülnek a gyermekvállalással. Sajnos nem mindenki mellett áll nagymama vagy férj, így a kicsi érkezésével egy nőnek sokkal több feladattal és teherrel kell szembenéznie, mint előtte. Társadalmi berendezkedésünkből és a még mindig élő sztereotípiákból adódóan a munka és a család összeegyeztetése itthon javarészt a nő feladata, a munkáltatói környezet pedig csak kisebbségben támogató. Ezért a kisgyermekes nők visszatérését igenis segíteni kell, a munkáltatóknál pedig kampányolni amellett, hogy ha rugalmasan engedik őket dolgozni, teljesítményükkel ezerszer meghálálják a megelőlegezett bizalmat.
Min változtatna?
Minden érintett fél hozzáállásán. A kisgyermekeseknek azért, mert nem lehetetlen összehangolni a munkát és a családot, csak elhivatottság, sok-sok szervezés és kitartás kell hozzá, a munkáltatóknak azért, mert egyáltalán nem ráfizetéses kisgyermekeseket alkalmazni, csak megfelelő munkaszervezés és empátia szükségeltetik, a társadalom többi tagjának pedig azért, mert ideje felvállalni, hogy a gyermekkel kapcsolatos feladatok végzése nem csupán a nő dolga egy családban.
Mi is az a siker?
Minél több elégedett és kiegyensúlyozott kisgyermekes szülő munkavállalása, és minél több kisgyermekeseket versenyképes módon alkalmazni tudó vállalat vagy szervezet jelenléte.
Volt-e nehéz helyzet?
Sok kisgyermekes nő és hazai középvállalkozás igen nehéz anyagi helyzetben van, és bár segítségre szorulnának a foglalkoztatás terén, ingyenesen már nem tudjuk biztosítani ezt nekik. Ugyanakkor még így is számos szülő és cég fizet a szolgáltatásokért, hiszen hamar világos lesz, hogy minden befektetett forint százszorosan megtérül mind szülői, mind munkáltatói oldalon.
És akkor jött a kihívás…
Rá kellett ébresztenünk a kisgyermekes nőket, hogy attól, hogy lett egy, kettő, vagy akár öt gyermekük, a kapacitásaik és a szakmai tudásuk nemhogy kevesebb lett, de inkább gyarapodott a gyermekek érkezésével. Ezt azonban másoknak is meg kell tudni mutatni.
Az egyik legszebb élmény?
Az egyik anyuka felhívott azzal, hogy középvezetői pozícióban helyezkedett el, és köszöni a velünk fenntartott kapcsolatot, amely rávilágított, hogy az ő tapasztalatával hol a helye a munkaerő-piacon. A mentorált családok harmadánál egy következő csemete érkezik a családba, mert a családi krízis elmélyülése helyett inkább újabb gyermek vállalására adták a fejüket.
És a motiváció?
Kisgyermekesek munkába állításával foglalkozó program soha ilyen magas számú foglalkoztatottat nem vállalt. A programot – most már fizetős alapon – továbbra is számos szülő keresi fel, akiknek sokszor egy egy-két órás beszélgetéssel sokat tudunk lendíteni az életén. A munkáltatókkal ugyanez a helyzet: elégedett vállalatvezetőktől és üzletágvezetőktől búcsúzunk el pár hónap múltán.

A személy: Gát Anna és Réz Anna

Az ügy: Üvegplafon társadalmi beszélgetéssorozat

Egy nő – egy ügy: te miért küzdesz?

a feminizmust, az egyenjogúságot helyezi a középpontba.
Miért ezt?
Réz Anna: Számtalan helyzetben sem a nők, sem a férfiak nem veszik észre, hogy máshogy bánnak velük – vagy épp ők bánnak máshogy másokkal –, mint ahogyan azt egy ellenkező neművel tennék. Márpedig végső soron a számtalan apró kudarc és megerősítés határozza meg, hogy milyen egyetemi szakra jelentkezünk, hogy megpályázunk-e egy vonzó állást, hogy hogyan bánunk a gyerekeinkkel, hogy mit tűrünk el a partnerünktől – a sort a végtelenségig folytathatnám. Minél többet beszélünk, beszélek ezekről az összefüggésekről, annál többen tudják felismerni őket a saját életükben, és tenni azért, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, sikeresebb életet élhessenek.

Gát Anna: Az Üvegplafon egy éve indult a Bálint Házban Réz Anna házigazdai vezetésével, és nagyon boldog vagyok, hogy most már websorozatunk és workshopjaink is lesznek. Büszke vagyok a munkánkra! De nem tudom a biztos receptet – az elmúlt tizenkét évem legtöbb kalandja csak azért volt lehetséges, mert egyrészt támogató családi háttérrel rendelkezem, másrészt csodálatos kollégákkal vagyok megáldva, nagy tehetségekkel, akik mindig felfelé húznak.
Miért értük?
Gát Anna: Egy idő után elkezdett zavarni, hogy ha Magyarországon szót emelek egy megfigyelt – vagy sokszor saját bőrömön megtapasztalt – genderalapú diszkrimináció ellen, akkor általában négy választ kapok:
– Magyarország teljesen egyenjogú, minden tök rendben van, férfiak is járhatnak intimtornára, nők is lehetnek rendőrök.
– A nőknek több joguk is van, mint a férfiaknak, például ha süllyed a hajó, akkor ugye őket kell először kimenteni.
– A nők ezt a dolgot ingadozó hormonháztartásuk miatt nem tudják higgadtan megítélni, meg egyébként is, Zsanett magának kereste a bajt.
– Minden férfi egy rohadék, aki egész nap csak pornósite-okon lóg, úgyhogy úgyis tök mindegy, ne borotváljuk a lábunkat.
Mivel úgy éreztem, az igazságnak valahol mégiscsak odaát kell lennie, és talán van ötödik válasz is, elkezdtem erről beszélgetni saját korombeli nőkkel-férfiakkal. Arra jutottunk, hogy mi igenis szeretnénk higgadtan és előítélet-mentesen beszélgetni a feminizmusról mint 21. századi társadalmi kulcsfogalomról, mert nemhogy túlbeszélve és “elrendezve” nincs ez a kérdés Magyarországon, valójában nagy nyilvánosság előtt, pártpolitikától mentesen még senki bele sem fogott a megtárgyalásába.
Min változtatna?
Gát Anna: Legyen nyílt párbeszéd, sok szemszögű megvitatás, és ne vegyünk készpénznek valójában teljesen ingatag társadalmi konvenciókat, ne tekintsünk megoldottnak olyan problémákat, melyekről egyszer valaki tíz éve mondott valami alá nem támasztható sületlenséget. 

Réz Anna: Ha az emberek Magyarországon elfogadnák: sokfélék vagyunk, sokféleképpen éljük az életünket, más dolgokat tartunk fontosnak – és ez így van rendjén. Az, hogy milyen nemű vagyok, semmit nem mond el arról, hogy mire vágyom, hogyan érzek, mitől félek, és miben reménykedem. Kisgyerekes anyaként a bőrömön érzem, milyen pokoli nehéz figyelmen kívül hagyni a rámzúduló társadalmi elvárásokat, és megtalálni a magam útját.
Mi is az a siker?
Gát Anna: A másokkal megosztott “flow”-pillanat. Szeretek elveszni a feladatban, és mégis önazonosnak maradni. Örömet okoz, ha mások számára hasznos, inspiráló, támogató a munkám – ezen dolgozom.

Réz Anna: Amikor már sokadszorra látom ugyanazt az arcot a közönség soraiban. Őrülten büszke vagyok rá, hogy az elmúlt egy évben az Üvegplafonból közösség kovácsolódott, offline és online egyaránt.
Volt-e nehéz helyzet?
Gát Anna: Amikor hibázom és ezt fel kell vállalnom, illetve helyre kell hoznom. Ezeket az eseteket – legyenek magánéletiek vagy szakmaiak – mindig megjegyzem, és mondjuk, hogy felnőtté válásom fejezetcímeinek tekintem őket.

Réz Anna: Amikor a szexualitás és a nemi szerepek kapcsolatáról vezettem beszélgetést. A nagyterem dugig megtelt, én pedig ráébredtem: ez a kérdés pont azért foglalkoztat ilyen sok embert, mert hiányzik a közös nyelv, a közös nevező ahhoz, hogy tartalmasan tudjunk róla beszélgetni. De lehet, hogy csak én voltam túl prűd hozzá…
És akkor jött a kihívás…
Gát Anna: Soha semmi nem úgy és akkor történik, ahogy és amikor az ember eltervezi. A londoni lakótársam falán egy bibliai ál-idézet van: “Boldogok a rugalmasak, mert ők nem fognak megtörni.”
Az egyik legszebb élmény?
Gát Anna: Réz Anna előásott egy 1988-as fotót, ahol égnek áll a hajam, ő pedig úgy néz ki, mintha Susan Sontag castingolna épp a Girlsbe. Születésem óta ismerem, és mindig meghat, hogy most együtt dolgozunk egy ennyire jó projekten.

Réz Anna: Amikor a HVG konferenciáján tartottam előadást az üvegplafon-jelenségről. Velem szemben 150-200 ember, és éreztem, hogy az üzenet átment. Akkor vált világossá számomra, hogy nem csak szükség, igény is van arra, amit csinálunk.
És a motiváció?
Gát Anna: Minden nappal egyre több a tanulni- és tennivaló. Nagyon fontos számunkra, hogy az Üvegplafon látómezeje ne a saját generációnk, társadalmi közegünk és létélményeink által lehatárolt legyen, hanem tényleg tudjunk platformot biztosítani minden olyan a genderegyenlőség szempontjából releváns csoportnak, melyet eddig esetleg méltatlanul hanyagolt a közbeszéd. A feminizmus egy szerteágazó, olykor paradox, nagyon rétegzett dolog, és pontos vetületeit csak akkor fogjuk megismerni, ha mind vitáink, mind egyetértéseink széles körűek. Mi abban hiszünk, hogy az ember egyenjogúságban és szabadságban szeret élni, és a magunk szerény módján szeretnénk őt ebben segíteni.

Réz Anna: Az elmúlt egy évben több helyes, felkészült, tettre kész emberrel találkoztam, mint az előtte lévő ötben együttvéve. Van kihívás és vannak szövetségeseim, méghozzá olyanok, akikre maradéktalanul büszke vagyok.

Megosztás Facebookon