Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Psziché

Versengés szeretetben

Elkerülhetetlen versenyhelyzetet teremt, ha a család tagjai azonos szakmában vagy sportágban tehetségesek. Gokartosok, kozmetikusok és ügyvédek mesélnek, miként élik meg, hogy ugyanannak a területnek a legjobbjai.

Száguldó testvérpár

Válint Tibor (44), Válint Bea (36), Válint Bence (9), Válint Balázs (7)
A Válint fiúk szinte hamarabb gokartoztak, mint ahogyan járni kezdtek. Korosztályukban ma már az ország legjobbjai között vannak, és egymás ellen is imádnak versenyezni – persze nem minden csetepaté nélkül.

Számos hazai és nemzetközi versenyen vettek részt eredményesen, a szobájuk polcai tele vannak serlegekkel. Bence, korából adódóan, kicsit hamarabb kezdte a gokartot a Hargitai Racing Klubban, mint öccse, Balázs, és többnyire ő nyeri meg a kettejük tét nélküli futamait. Ám a kicsi is egyre ügyesebb, és mostanában olykor fordul a kocka: ő nyer, amit bátyja igen nehezen visel, hiszen hozzászokott a győzelemhez.
“Ha az edzésen Balázs nyer, Bence egy napig dúl-fúl, nem érti, hogyan történhetett ez – nevet édesapjuk, Tibor. – Balázst, amellett, hogy inspirálja, kevésbé viseli meg, amikor bátyja bizonyul gyorsabbnak. Bár nem titkolja, olykor szeretne a helyében lenni.”

Versengés szeretetben

“Nagyon szeretünk a szabadedzéseken egymás ellen versenyezni – veszi át a szót Balázs. – Így gyakorolunk, fejlődünk, elleshetjük egymástól a trükköket. A gyorsaság a legjobb a gokartban.” Édesapjuk helyesel, édesanyjuk, Bea nem annyira. Mint mondja, az ő szíve végig őrült tempóban ver, amikor a még mindig babaarcú kisfiai száztízzel hasítanak az aszfalton.
“Én nem tudok elmenni minden versenyre, mert a másik két gyerekünkre vigyázok itthon, ezért általában az apukájuk kíséri el a fiúkat – meséli Bea. – Féltem őket, de nem tudok mit tenni, ha már ez a szenvedélyük. Furdalna a lelkiismeret, ha az én tiltásom miatt nem teljesedhetnének ki abban a sportban, amit ennyire szeretnek. Természetesen az iskola az első, de a hétvégéik többnyire a gyakorlásról és a megmérettetésekről szólnak.
Szülőként tudjuk, nem feltétlenül szerencsés, hogy egymás ellen is versengenek, de teszünk azért, hogy egészségesen éljék meg ezt a helyzetet. Mindig hangsúlyozzuk, hogy egyéni célokat kell kijelölni, így mindenki önmagához, és nem a testvéréhez képest érhet el egyre jobb eredményt. Arra biztatjuk őket, hogy az életben és a pályán is segítsék, bátorítsák egymást, hiszen a tisztességes verseny nemcsak a sportban, hanem a való életben is nagyon fontos.”
“Ráadásul a versenysport állhatatosságra, kitartásra, küzdésre neveli őket – teszi hozzá Tibor. – Felnőttként mindebből akkor is csak profitálhatnak, ha végül nem lesznek autóversenyzők. Az én gyerekkori álmomat a töretlen lelkesedésükkel és a gyönyörű eredményeikkel már így is valóra váltották.”
A fiúk büszkén mutatják szobájukban a csillogó serleggyűjteményt. “Fogalmam sincs, melyiket szeretem a legjobban, mert az összeset – mondja lelkesen Bence. – Mindegyikhez sok-sok szép emlék köt. Nagyon jó, hogy a tesómmal mindketten gokartozunk, mert sosem érezzük magunkat elveszettnek a versenypályán, még a legélesebb kanyarokban sem.”

Ne alakuljon ki megfelelési kényszer!
“Versenyhelyzetben a gyerekek őszintébbek, náluk hamarabb megmutatkoznak a negatív érzelmek, mint a felnőtteknél. Testvérek esetében pedig még markánsabban előtörnek – magyarázza Gyimesi Andrea pszichológus. – Beáék helyesen teszik, amikor azt erősítik gyerekeikben, hogy magukhoz mérten, és nem másokhoz viszonyítva tekintsenek a sikereikre. Fontos arra is figyelni, hogy a kicsi a saját vagy a szülei örömére versenyez-e. Ha észrevesszük, hogy megfelelési kényszerből csinál valamit, tudatosítsuk benne, hogy a hobbiját illetően nincsenek elvárásaink vele szemben, azt tegye, amihez kedve van.”

Bevált a mama szépségreceptje

Papp Ágnes (61) és Harangvölgyi Anna (31)
Anya és lánya mindketten elismert kozmetikusok, nagyon sokan járnak hozzájuk, és hol Anna, hol Ági talál ki valami forradalmi szépségipari újítást. A versenyhelyzetből közös sikert kovácsoltak.

Anna már kislányként imádott édesanyja körül sürgölődni a kozmetikai szalonban. Míg a mamája dolgozott, ő csendben figyelt, és masszírozta a vendégek kezét.
Tizenéves korában megtalálta a konyhaszekrényben az anyukája és a nagymamája krémreceptjeit, és eldöntötte, ő bizony egy nap ezekből fog meggazdagodni. Mindent megtanult a szakmáról, amit csak lehetett, emellett elvégezte a közgazdász szakot is. Rengeteg praktikát, trükköt lesett el az édesanyjától a krémek összetételétől kezdve a bőrtípusokon át a vendégekkel való bánásmódig.
“A lányom alig húszévesen nyitotta meg a saját üzletét, és hamar tudatosult bennem, hogy Anna legalább olyan jó kozmetikus, mint én, ha nem jobb – mondja Ági. – Nagyon ért a szakmájához, ráadásul az üzleti érzéke is kiváló, és számomra hajmeresztően kockázatvállaló. Nem konkurenciát láttam benne, hanem egy nagy lehetőséget az új nemzedék számára, és természetesen végtelenül büszke vagyok rá. Szerintem az egészséges versengés segít abban, hogy egyre jobbak legyünk.”

Versengés szeretetben

“Úgy hozta az élet – meséli Anna –, hogy míg anyát az aknés arcbőr rendbetétele foglalkoztatja, addig engem az anti-aging érdekel. Így aztán másfelé szakosodtunk, és gyakran megesik, hogy egymáshoz küldözgetjük a vendégeket. A legtöbbet szerettük volna kihozni a tudásunkból, ezért közös céget indítottunk. Bár külön szalonban, de szorosan együtt dolgozunk. Ma már saját krémmárkánk is van, ezeket anya receptjei és nagymama tapasztalatai alapján fejlesztettem tovább és gyártattam le. Nagy örömünkre már rengetegen használják hidratáló és öregedésgátló készítményeinket itthon és külföldön is. Mi anyával mindezt szívvel-lélekkel, mindent megbeszélve, összedolgozva vittük véghez. Az egymásra való féltékenykedésből, a negatív energiákból még jó nem született, szerintem a tehetséges, ráadásul egymást szerető emberek között ilyesmi nem fordulhat elő. Úgy döntöttünk, nem egymással versengünk, hanem együtt, a vendégeink szépségéért dolgozunk.”
Nemrégiben egy olyan anti-aging készüléket fejlesztettek ki, amely bioenergiával gyógyítja, szépíti a bőrt, anélkül hogy hatóanyagok kerülnének a szervezetbe – már meg is kapták a szabadalmat. “Küldetésünknek érezzük – mondja Ági –, hogy arra biztassuk a magyar családokat, ha valamiben jók, van egy egyedi ötletük, bátran fogjanak össze, ne legyenek kishitűek, merjenek vállalkozni. Így hozzánk hasonlóan garantáltan sikeresek és boldogok lehetnek.”

Konfliktus helyett harmónia
“Anya és lánya esetében a kapcsolat természetéből adódóan nyilvánvaló, hogy csak jó sülhet ki abból, ha a lány még többre viszi, mint az édesanyja – véli pszichológus szakértőnk. – Ráadásul a nők alapvetően kooperatívak, úgy rendezik be az életüket, karrierjüket, hogy abban a harmónia domináljon, ne pedig a konfliktus. Annáék esetében ezt csak segíti, hogy tudatosan más-más területre szakosodtak. Arra azért érdemes odafigyelniük, hogy ne csak a munka legyen a közös témájuk, mert ez árthat a lelki közelségnek.”

Pereskedni otthon tilos!

Bátki Hanna (28), Bátki Pál (37), Bátki Ervin Tibor (2 hónapos)
Hanna és Pál ugyanazt a hivatást választották: ügyvédek. Tudatosan nem nyitnak közös irodát, mert akkor túlságosan beszivárogna a munka a családi életükbe. Így viszont marad a versenyhelyzet.

Pali szerint babájuk egészen biztos, hogy szintén ügyvéd lesz, hiszen nemcsak a szüleinek, de más felmenőinek is ez a foglalkozása. Nem csoda, hogy a babaruhák között már egy minitalár is helyet kapott. Hanna és Pali a jogi egyetemtől teljesen függetlenül, egy internetes társkeresőn találkoztak, és csak később derült ki, hogy mindketten szenvedélyesen szeretik a hivatásukat. Az évek során sok kompromisszumot kötöttek, hogy kettejük versenyhelyzete ne jelentsen problémát a párkapcsolatukban.
“A férjem néhány évvel hamarabb nyitott praxist, mint ahogyan én is ügyvéddé váltam volna, és hamar kiderült, hogy a büntetőjog lesz az ő területe – meséli Hanna. – Ehhez nagyon belevalónak, meggyőzőnek és rafináltnak kell lenni, sokszor csodálattal figyeltem, amikor itthon készült egy-egy védőbeszédére, ilyenkor én voltam a közönsége. Érdekelt ez a terület is, de nem akartam, hogy kiélezett verseny legyen köztünk, ezért inkább az üzleti, gazdasági jogot választottam.”
“Szerintem nem működhet jól egy házasság, ha mindkét tagja egyformán karrierista – veszi át a szót Pali. – Okosan kell lavírozni: egyikünk kicsit háttérbe vonul, míg a másik kiteljesedik, és ez persze megfordulhat, ha úgy hozza a sors. Most, hogy Hanna itthon van a kisbabánkkal, én fordítok nagyobb figyelmet a munkára. De megegyeztünk, ha Ervin nő egy kicsit, boldogan vállalok többet itthon, hogy a feleségem is több időt szentelhessen a hivatására.”

Versengés szeretetben

Hanna azt meséli, a gondolat, hogy neki szakemberként versengenie kell a férjével, sosem fogalmazódott meg benne, inkább folyamatosan tanul a párjától.
“Pali sikerei engem hihetetlenül inspirálnak, és arra sarkallnak, hogy képezzem magam, és egyre jobb legyek a munkámban – mondja. – Várandósan szakvizsgáztam, ezért ami a szakmai kihívásokat illeti, már jó ideje szeretném kamatoztatni mindazt, amit megtanultam. Alighogy bekerültem a munka sűrűjébe, már jött is az anyaság. Az énem egy része nagyon élvezi, míg a másik tettre kész, és alig várja, hogy ismét elmerülhessen a jogban.”
“Ám ezt sem szabad túlzásba vinni – véli Pali. – Náluk íratlan szabály, hogy egy ponton túl már nincs szakmázás a családban. Itthonról még csak hozzá sem férek az ügyeim dokumentumaihoz, nehogy a szabadidőmben munkára ragadtassam magam. Lehet, hogy praktikus volna, mégsem szeretnénk közös praxist, mert a túl sok együttlét, a magánélet átfolyása a munkába és vissza sokat árthat egy kapcsolatnak.”
Egyelőre tehát Pali a sikeresebb ügyvéd, de vajon hogy viseli majd, ha később megfordul a helyzet?
“Biztosan nem leszek féltékeny Hanna sikereire, inkább büszke, amiért dolgos, okos feleségem van. És persze így nekem is lehetőségem nyílik arra, hogy több időt töltsek a kisfiunkkal.”

A negatív érzelmek is természetesek
“Ha a párkapcsolatban a férfi és a nő ugyanazt a hivatást végzi, nagyon fontos, hogy a munkát ne vigyék be a közös élettérbe – véli szakértőnk, Gyimesi Andrea pszichológus. – Ha egyikük valamilyen okból, például a közös gyermekvállalás miatt háttérbe szorul a munkájában, szerencsés, ha az otthoni terepen ő lesz a »főnök«. Így megélheti, hogy éppúgy felelősségteljes feladatot visz, mint a párja, csak most másként. Az esetleges negatív érzelmektől, mint a féltékenység vagy az irigység, sem kell megijedni, ezek ilyen helyzetben teljesen jogosak és természetesek. Ha aggodalmainkat mindig megbeszéljük egymással, elkerülhetjük a feszültségek kialakulását.”

 

Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.

Szerkesztőségünk a szabadulószobában

Már kapható a magazin legfrissebb száma!

A tartalomból:

  • Az légy, aki vagy! – Szily Nóra beszélget Vad Katival és Karafiáth Orsolyával
  • Az önmagunkra találás művészete
  • Body art – Az ellentétek harmóniája
  • A lélekbúvár hercegnő – Marie Bonaparte különös élete
  • A viselkedészavar nem neveletlenség

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!

Ha problémád van, orvost, lelki kapaszkodót keresel, írj nekünk a psziche@centralmediacsoport.hu e-mail címre, segítünk!

Kövess minket a Facebookon is: www.facebook.com/pszichemagazin!

Címlap

top