nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Psziché
A lélek útján járva

A lélek útján járva

Madonnák, mohazöld ciprusok, meredek hegyoldalba kapaszkodó középkori városkák. Toscana és Umbria olyan utazásra csábít, amely az elcsöndesedést és önmagunk megismerését is méltán szolgálhatja.
Avatar
Lénárt Emese
f Ajánlom

Mindenki más miatt választja úti célul Olaszország két vendégmarasztaló régióját. Liv Tyler Bernardo Bertolucci romantikus alkotásában, a Lopott szépségben igazi apját és a szerelmet keresi a toszkán dombok között, Szerb Antal Mihály nevű főhőse az Utas és holdvilágban felnőtt férfiként dönt úgy a nászútján, hogy elszökik felesége mellől, és az olasz kisvárosok sikátoraiban elveszett ifjúsága, önmaga megtalálására indul.
És mit keresek én? – kérdezem, amikor esténként elsétálok a Trasimeno-tó partjára. Nézem a fodrozódó zöldeskék vizet, amely annyi háborúskodásnak volt néma tanúja a századok alatt. Csodálom a naplementét, amely finom ezüst permetet hint a hullámok tetejére. Eszembe jut a tó névadója, Trasimeno, a félisten, aki a víz tükrében megpillantotta a gyönyörű nimfát, Agillát, beleszeretett, majd utánaugrott, de mivel félig halandó volt, a mélyben lelte halálát. A nép azt beszéli errefelé, hogy nyári estéken még mindig hallani a sóhajtozó szépséget, aki azóta is siratja szerelmét. Fülelnék egész nap, hogy a legenda végére járjak, de inkább útra kelek, hogy felfedezzem a vidéket, amely féltve őrzött titkaival ejti rabul az idegent.

A lélek útján járva

Assisi zegzugos utcácskáin

Elképzelem, ahogy a pislákoló gyertya fénye épp csak megvilágította a festményt, amelyen a mester dolgozott. Finom ecsetvonásai nyomán lassan kirajzolódott egy barna csuhás férfi figurája. Évszázadokkal ezelőtt Giotto di Bondone, a híres firenzei festő Assisi Szent Ferenc életét örökítette meg annak a bazilikának a falán, ahol most állok. Percek óta figyelem, ahogy a ferences rend alapítója prédikál a madaraknak. Sok időt tudnék tölteni a pompás freskósorozat képei előtt, de elsétálok a szent sírjához, amely az altemplomban várja a zarándokokat. A tiszteletet parancsoló csöndben felidézem Ferenc legendás cselekedetei közül a kedvencemet: a gubbiói farkas történetét, akitől egy egész város rettegett, míg Ferenc végül megszelídítette – cserébe a lakók megígérték, hogy etetni fogják az állatot.
A misztikus élmény után jólesik a simogató napfény, a szoknyámmal incselkedő mediterrán szélben nekivágok Assisi zegzugos utcácskáinak. A Chiesa Nuova nevű templom Szent Ferenc egykori szülőházának helyén áll. Bepillantok, balra a falban egy mélyedés található, a pletyka szerint ide zárta be Ferenc apja a fiát, hogy tévelygéseiből észre térítse. A következő kis téren egy szürke ruhás apáca mosolyog rám, majd egy csöndes teraszon pihenek meg, ahonnan pompás kilátás nyílik a forró umbriai tájra. Valahol lenn a síkságon áll a Santa Maria degli Angeli, amelynek hatalmas késő reneszánsz kupolája egy apró kápolnát rejt, Ferenc egykori kedvelt tartózkodási helyét. Innen indult szegénységet hirdetni a világba, és itt is halt meg 1226-ban. Szívesen ücsörögnék még a tücsökmuzsikában, de Francesco esete a jámborrá vált farkassal nem hagy nyugodni – másnap felkerekedem, és indulok tovább a méltóságteljes Gubbióba.

A lélek útján járva

Gubbio jóleső csöndjében

Kimerítő vállalkozás a hegyoldalba épült településre feljutni, de csak azért is gyalog vágok neki a meredek utcáknak, hogy közelről lássam a sok száz éves épületeket, gyönyörködjek a hegy alatt szunnyadó tájban, és belenézzek a kapualjakban békésen pöfékelő idős emberek szemébe. A gubbióiak ősi szokás szerint az utcaszinttől egy méterrel feljebb befalazott ajtót építenek házaikba, amely példa nélküli Olaszországban. A köveket csak akkor bontják ki, amikor koporsót visznek ki a házból, az ajtót utána újra befalazzák, hogy a halott ne térhessen vissza. Mire felérek a vidéket uraló konzuli palotához, tudom, hogy ez a rejtélyes olasz kisváros az, ahol valóban el lehet bújni a világ szeme elől egy rövid időre. A jóleső csöndet itt csak a harangzúgás zavarja meg, és évente egyszer a Festa dei Ceri, az egyik legrégebbi olasz fesztivál, amelyet évszázadok óta május 15-én rendeznek meg Gubbio védőszentje, Ubaldo Baldassini püspök emlékére. Lekuporodom az egyik utcakőre, és azon tűnődöm, hány napot tudnék itt eltölteni egyedül, és vajon a hagyományokat ápoló, összetartó közösség befogadna-e.

Arezzo színes forgatagában

Az irányt Arezzo felé veszem, mert részese szeretnék lenni a minden hónap első hétvégéjén megrendezett, messze földön híres régiségpiacnak. A művészetrajongó turisták Piero della Francesca gyönyörű freskósorozata miatt keresik fel a települést, de én most a középkori vásárokat idéző színes forgatagra vágyom. A hegyekkel szabdalt umbriai táj után jó érzés az elegáns toszkán vidék egyik leggazdagabb városában sétálni, és kedvemre válogatni a Piazza Grandétól a duomóig érő árusok portékái között. Nem sietek sehová, itt nem is lehet. A középkori házak ölelésében pufók puttók, a szivárvány színeiben pompázó üvegek, faragott bútorok, címeres ezüstök, monogramos fehér vásznak mesélnek letűnt korokról, emberi sorsokról. Vajon mi lett a nemes úrral, aki a kupából kortyolgatott, ki volt a madonnaarcú nő, aki a finom kelméket a ládájában rejtegette? Választ persze nem kapok a kérdéseimre, ezért beülök egy csésze feketére, hogy tovább szőjem történeteimet, és átadjam magam a város hangulatának.
“La vita è bella” (Az élet szép), villan be Roberto Benigni keserédes humorral fűszerezett, megrázó filmdrámájának címe, amelynek egyes jeleneteit a rendező Arezzóban forgatta. Nem messze egy loggiás házban született a humanista költő, Francesco Petrarca, míg egy tér Guido Monaco szerzetes nevét őrzi, akinek a kotta feltalálását köszönheti az emberiség. Az egyik csöndes mellékutcában van a szülőháza Giorgio Vasari mesternek is, akit építészi és festői kvalitásai mellett a világ első művészettörténészeként tartanak számon. Búcsúzom az etruszkok egykori városától, és Siena felfedezésére indulok.

Siena pezsgő főterén

Ülök a földön Siena kagyló alakú főterén, a Piazza del Campón, tűzforró a kő, de nem bánom. A napba hunyorogva, az elegáns palotákkal szemben szeretném átérezni mindazt, amit a lenyűgöző tér nyújtani tud az utazónak. A galambok nem olyan bolondok, mint én, a placc közepén álló szökőkút márványmedencéjében hűsítik magukat. Itt értem meg igazán, hogy a piazza mit jelent az olaszoknak: a hely, ahol a város pezseg, elkezdődik a nap egy kávé mellett, az emberek találkoznak egymással, pletykálnak, élnek. De ez a féktelen ünneplés színtere is egyben.

A sienai városháza 102 méteres harangtornya
A sienai városháza 102 méteres harangtornya

Sienában több száz év óta évente kétszer itt rendezik meg a paliót, ezt a szertelen vigasságba fulladó színes lóversenyt, amelyen a város tizenhét saját totemállattal rendelkező kerülete mérkőzik meg. A győztes jutalma egy zászló (palio). Kivételesen örülök, hogy az ünnep után járok Sienában, mert így egészen más hangulatban habarodhatok bele. Van ugyanis a sorsában valami megrendítő, amely végigkísér itt-tartózkodásom alatt. Állandó véres viszályban állt Firenzével, és a pestis sem kímélte a lakosságot. A szörnyű járványról a dóm befejezetlen főhajója tanúskodik: se ember, se pénz nem maradt az építkezés végére, pedig a keresztény világ legnagyobb katedrálisának szánták. Elsétálok a kelmefestő házához a via Santa Caterinán, akinek lánya, Szent Katalin huszonnegyedik gyerekként jött a világra, hogy tisztaságával, hittel és ésszel felrázza a válságban lévő egyházat, betegeket ápoljon, és követőivel békét hirdetve járja Itáliát. Tette mindezt olasz nő létére a 14. században, amikor kortársai az utcára is alig tehették ki a lábukat felügyelet nélkül. Nem úgy, mint én, aki órák óta járom a sikátorokat, majszolom a zöldségekkel és fűszerekkel megbolondított pizzát. Elsétálok a Palazzo Pubblicóhoz, melynek termei a sienai festőiskola remekeit őrzik, de még ezek sem tudnak eltántorítani attól, hogy napszálltáig újra a Campón üldögéljek. Elvonulásról itt szó sem lehet, de pont ez az, amit Sienában megtanulhatok: a rengeteg turista mellett önmagamra figyelni.

San Gimignano
San Gimignano

San Gimignano tornyainál

Utazásom utolsó helyszíne felé tartok. San Gimignano hetvenkét vaskos tornyából ma már csak tizenhárom áll, égbe nyúló óriásokként őrködve a vidék felett. A városháza, a Palazzo del Popolo és a 12. századi román templom, a Collegiata gyönyörű freskóikkal ejtik ámulatba az idegent, de én inkább pihenek egy picit a Piazza della Cisternán. Itt található a város legtöbb tornya, némelyikben időnként még ma is árulnak lakásokat. A pénzköltést most kihagyom, tőlem nem messze vidám vándor zenészek muzsikálnak. A sikátorokban a helyi bort, a híres Vernacciát és vaddisznósonkát áruló üzletekbe botlok, ahogy az ékszerészek és a bőrárusok is percek alatt a kedvemre tudnának tenni portékáikkal. Franco Zeffirelli olasz filmrendező nem is választhatott volna szebb helyszínt a Napfivér, Holdnővér és a Tea Mussolinivel című alkotásaihoz, amelyeknek itt vették fel bizonyos jeleneteit. Az egyik sikátoron át lejtős utcácskára tévedek, ami a domb oldalához simulva vezet ki a városból. A fal mentén egyszerű faasztalok és székek sorakoznak, a kocsmáros a lépcsőn üldögélve eregeti az illatos dohányfüstöt. Kacsintása nélkül is letelepednék, mert elvarázsol az alkony színeit magára öltő toszkán vidék játéka.


Ahol még olvashatsz a témában:

REGÉNYEK: • Szerb Antal: Utas és holdvilág (Magvető) • Frances Mayes: Napsütötte Toszkána (Tericum) • Frances Mayes: Édes élet Itáliában (Tericum) • Marlena de Blasi: Ezer nap Toszkánában (Kulinária)
ÚTIKÖNYVEK: • Firenze és Toscana (Panemex) • Toszkána (Corvina) • Zsiga Henrik: Utazik a család – Toszkána (Kalliope)

Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.

Szerkesztőségünk a szabadulószobában

Már kapható a magazin legfrissebb száma!

A tartalomból:

  • Az légy, aki vagy! – Szily Nóra beszélget Vad Katival és Karafiáth Orsolyával
  • Az önmagunkra találás művészete
  • Body art – Az ellentétek harmóniája
  • A lélekbúvár hercegnő – Marie Bonaparte különös élete
  • A viselkedészavar nem neveletlenség

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!

Ha problémád van, orvost, lelki kapaszkodót keresel, írj nekünk a psziche@centralmediacsoport.hu e-mail címre, segítünk!
Kövess minket a Facebookon is: www.facebook.com/pszichemagazin!

Megosztás Facebookon