Agy kontra szív

Feladat volt a nevelés

Kiegyensúlyozott, nyugodt és sugárzóan boldog nő ül velem szemben. Wieland Verót (41) a gyerekei ébresztették rá arra, hogy korábban szinte csak a feje után ment, döntéseit a racionális érvek határozták meg. Nagyrészt nekik, tizenhárom éves nevelt fiának, nyolcéves kisfiának és hároméves kislányának köszönheti, hogy most már a szívére is képes hallgatni.
“Amikor a gyerekeim megszülettek, egy multinacionális cégnél dolgoztam trénerként. Nagyon sok feladatom volt, amiket csak úgy tudtam megoldani, ha fejben mindent alaposan megterveztem, lépésekre bontottam, sorrendet állítottam fel. Ez a munkámban hasznos volt, de otthon ugyanezt csináltam, a gyereknevelésre is megoldandó feladatként tekintettem. Beírtam a naptáramba mindent, és mint egy jó vezető, irányítottam: a párom menjen el szülőire, a nagyi jöjjön segíteni, ha beteg a gyerek. De azért magamra is osztottam feladatokat.”
Fia születése után Veró másfél évig volt otthon. De közben folyamatosan azon agyalt és aggodalmaskodott, hogy mikor tud visszatérni a munkába, és miként egyezteti majd össze a karrierjét és a családi életét.
“A kisfiamnak egyszer csak asztmás rohama lett, kórházba került. Amikor elkezdtem dolgozni, ez megismétlődött. Miután harmadszor is megtörtént, összeállt a kép, hogy valószínűleg ennek én vagyok az okozója. A félelmeim, az aggodalmaim negatív energiákat generáltak, és a kisfiam ezt testi tünetekkel reagálta le.” Veró ettől kezdve gőzerővel hajtott egész nap, hogy öt órakor felállhasson, és hazamehessen a családjához.

“Ezzel csak az volt a gond, hogy leültem a gyerekkel legózni például, de öt perc után elaludtam a fáradtságtól. Hiába szántam rá az időmet, energiában és szívben nem voltam jelen, a gondolataim egész máshol jártak. A kicsi persze ezt is pontosan érezte.”
Veró szép lassan megtanulta, hogy nem akkor van egyensúlyban, ha egyszerre mindenre odafigyel, mindenhol helytáll, hanem akkor, ha maximálisan jelen van abban, amit épp csinál. “Azóta sokkal könnyedebb, nyitottabb, befogadóbb vagyok, jobban rá tudok hangolódni a gyerekeimre, és rácsodálkozni, micsoda nagyszerű kis lények. Kisfiam asztmás rohamai is megszűntek. A kapcsolatunk is teljesen megváltozott. A két nagyfiúról régen azt gondoltam, nem igénylik a babusgatást. Érdekes módon, amikor érzelemorientáltabban kezdtem működni a családban, elkezdtek ők is bújósabbak lenni, így már nemcsak a kislányunk fekszik be az ágyunkba lefekvéskor, hanem ők is. Amikor valami probléma van az iskolában, el merik mondani, és olyan komoly beszélgetéseink vannak, amilyenek előtte nem voltak. A nevelésükhöz is máshogy állok hozzá. Sokkal jobban koncentrálok arra, hogy ők milyenek, mi az erősségük, milyen a tempójuk, és mire van éppen igényük.”
Kislánya születése után Veró még visszament a munkahelyére, de eldöntötte, hogy három gyerek mellett nem akarja a korábbi, munkamániás életét folytatni. Ezért vállalkozást alapított, ahol szintén sokat dolgozik, de az idejével most már ő gazdálkodik.
“Amikor dolgozom, akkor kizárólag a munkahelyi feladataimra koncentrálok, ha pedig a gyerekekkel vagyok, akkor szőröstül-bőröstül nekik adom át magam. Azáltal, hogy megszűnt az önostorozás és a lelkifurdalás, flow-élményem lett a munkában és a családban is, és ezt nagyon élvezem.”

Szerelem célokkal

Közel tíz éve, hogy Matarits Réka (37) és Bognár Balázs (34) egymásba szerettek. Mindketten rögtön tudták, hogy megtalálták az igazit, az esküvő mégis sokat váratott magára. “Elvált anyukaként egyedül neveltem a kisfiamat, Marcit. Stabil egzisztenciám volt. Balázs három évvel fiatalabb volt nálam, a szüleinél lakott, és egy családi vállalkozásban dolgozott” – meséli Réka. Eleinte nagyon másképp gondolkodtak a kapcsolatukról. Réka stabilitásra, házasságra, gyerekekre vágyott, Balázs pedig egyszerűen élvezte az életet, a szerelmüket, és nem foglalkoztatták a kapcsolat távlati céljai. “Pont arra vágytam, ami éppen volt. Minek változtassunk azon, ami jól működik?” – gondolta akkoriban. Hosszú évekig jellemezték kapcsolatukat az ellentmondások. Réka volt a felelősségteljes, racionális felnőtt, Balázs pedig lavírozott. Ez persze okozott köztük konfliktusokat. “Egyszer elmentünk síelni a fiammal, és mire hazaértünk, Balázs vett egy autót. Igaz, akkor még külön kasszán voltunk, mégis úgy gondoltam, egy beszélgetést azért megért volna a vásárlás. Azt is egyik napról a másikra jelentette be, hogy a munkája miatt felköltözik Budapestre, emiatt két évig távkapcsolatban éltünk. Nem kérte ki a véleményemet, egyszerűen eldöntötte, hogy megy – mondja Réka, aki viszont szereti átgondolni, megtervezni a dolgokat, ezért kisebb sokként érték párja érzelmi alapú döntései. A szerelme viszont erősebb volt annál, hogy a különbségek miatt szakítson. “Úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb csak megjön az esze” – nevet Réka. Nagyjából hét év telt el így, óriási, töretlen érzelmekkel, de közös jövőkép nélkül. Réka időközben elengedte minden elvárását: nem ragaszkodott görcsösen ahhoz, hogy összeházasodjanak és gyerekeik legyenek, aminek egy családi ebéd közben hangot is adott. Balázs szülei előtt váratlanul bejelentette, hogy nem fognak összeházasodni, ami hideg zuhanyként érte nemcsak a szülőket, hanem a párját is.

“Akkor hirtelen egy csettintésre megváltozott bennem minden – emlékszik vissza Balázs. – Elkezdtem azon gondolkodni, hogy van-e értelme ragaszkodnom valamihez, ami igazából nem is a meggyőződésem. Miért is várok? Elkezdtek potyogni a könnyeim, és egyszer csak azt éreztem, hogy minden más lett körülöttem, más a célom. Mindez pár óra alatt zajlott le bennem.” Innentől kezdve hangolódtak össze teljesen, és nemcsak érzelmi síkon, hanem a távlati céljaikban is. Réka nagy bejelentése után pontosan kilenc hónappal megszületett a kisfiuk, Hunor, majd újabb másfél évre rá kislányuk, Emma. A családdá válás még jobban elmélyítette a kapcsolatukat, és boldogabbak, mint valaha.
“Balázs mintaapa és mintaférj lett, meseszerű az életünk” – mosolyog Réka. “Áldom a sorsot, hogy Réka ilyen sokáig és ekkora türelemmel kitartott mellettem – mondja Balázs. – Valójában nem ő változtatott meg, viszont a kitartásával hozzájárult, hogy ez megtörténhessen. Most is vannak nézeteltéréseink, de elfogadjuk, hogy a másik máshogy gondolkodik, sőt előnyt kovácsolunk belőle. Ha én lelkesedem valamiért, akkor jön Réka, a racionalitás szimbóluma, hogy ez nem egészen így van, számoljunk. De ez fordítva is működik. Mindig ösztönösen a másik oldalt képviseljük, és ez nagyon konstruktív tud lenni.”

Munka szenvedéllyel

Goócz Géza (32) TRX-edzőként dolgozik, de volt már szakács és pénzügyi tanácsadó is. Azért voltak ilyen éles váltások a karrierjében, mert mindig azzal foglalkozik, amit igazán szívből, szenvedéllyel tud csinálni. Nem érdekli az sem, ha a nulláról kell újrakezdenie. Nem mérlegeli a racionális érveket – például hogy miből fog megélni, sikeres lesz-e az új munkában –, egyszerűen arra megy, amerre a szíve diktálja. “Szakácsként egy menő állás várt rám az egyik síparadicsomban, amikor úgy döntöttem, átnyergelek az üzleti világba.
Szerettem a munkámat, de úgy éreztem, ennél több van bennem” – meséli. Egy pénzügyi tanácsadó cégnél kezdett el dolgozni, ahol a hálózatépítés volt a cél.
Mivel jókor lépett be, és sok embert beszervezett, két év múlva már nagyon sokat keresett. De nem csak a pénz motiválta. Élvezte is a munkáját, sikert sikerre halmozott: többször is bekerült a cég legjobb dolgozói közé, méghozzá európai szinten. Egy idő után azonban kiégett.
“Ez egy torz világ, ami csak a látszatokról, az érdekről szól, és már nem tudtam szenvedéllyel csinálni, mert már nem hittem benne. Az utolsó másfél év alatt eljutottam oda, hogy utáltam az egészet.”
A TRX-szel, azaz a felfüggesztett heveder segítségével végezhető mozgásformával egy vállsérülés kapcsán ismerkedett meg. Gyógytornára járt, ahol ez az eszköz is a terápia része volt. “A gyógytornászom nagyon pozitív személyiség, jó barátok lettünk, és miatta szerettem meg ezt a sportágat” – emlékszik vissza Géza. Egyik napról a másikra új életet kezdett. A Duna-parton bérelt lakásából egy 15 négyzetméteres kis garzonba költözött, és mindenét eladta, hogy beiratkozhasson a fitneszedzői suliba, és beruházhasson TRX-ekbe. Eleinte egyszerre hat helyen is dolgozott, és mivel mindenhol ő volt az első, aki ilyen órákat tartott, ezért a nulláról kellett elkezdenie a vendégkör kiépítését. Másfél évig nagyon nehézkesen ment neki, de végig hitt a sikerben.
“Amikor csak egy embernek tartottam edzést, azt vizionáltam, hogy tele van a terem. Tudtam, ennek működnie kell. Sokan mondogatták, hogy nem fogok megélni belőle, mert telített a piac. Erre azt válaszoltam, hogy a legjobbnak kell lenni, és akkor nem számít, mennyi konkurenciád van, úgyis hozzád mennek az emberek.”
Igaza lett: mostanra rengeteg emberrel megszerettette ezt a sportot. Nagyon lelkes, tele van kreatív ötletekkel: szabadtéri órákat, táborokat, versenyeket szervez. Most épp azt találta ki, hogy ősztől főzőiskolát nyit – ha már az eredeti szakmája szakács –, így az edzések mellett az egészséges ételek elkészítését is megtaníthatja. És természetesen egy percig sem kételkedik abban, hogy sikeres lesz.

Bővebben a témában:

• Buda László: Mit üzen a tested? Gyógyító kommunikáció
  belső világoddal (Kulcslyuk)
• Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig
  (Kulcslyuk)
• www.budalaszlo.hu

Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.

Szeptember 10-től kapható a magazin legfrissebb száma!
A tartalomból:

• Különóra dr. Vekerdy Tamással – Szülőknek gyerekekről
• “Az állatok szelídítik az embert” – Beszélgetés Baktay Zelkával és Baktay Miklóssal
• Az önimádat határai – Dr. Szondy Máté írása
• Amikor megáll a világ – Paulo Coelho írása
• Küldetés teljesítve – Szerkesztőségünk a szabadulószobában
• Vigyázat, kísértenek az exek!

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!