Pucér pillanatok

Amikor körbekérdeztem a témában az ismerőseim között, szinte mindenki más véleményen volt. A 42 éves, háromgyerekes házaspárnál praktikus okok miatt alakult úgy, hogy az egész család egyszerre van a fürdőszobában. Náluk a reggeli kapkodásban nem megy másként. Míg egyikük zuhanyozik, a másik fogat mos, a harmadik a haját zselézi. A meztelenség náluk nem is lehetne tabu. Az a 35 éves édesanya, akinek ovis kisfia van, így vélekedett: “Több anyukától is hallottam, hogy beült a kisbabája mellé a kádba. Sokszor az apuka is csatlakozott hozzájuk, mert ez bensőséges élményt jelentett számukra. Ők az iskoláskorú gyerekeikkel is együtt zuhanyoznak. Nálam ez teljesen elképzelhetetlen. A baba-mama ülőfürdőzést nem tartom higiénikusnak, és azt sem értem, miért kell egy kisiskolás lánynak közösen fürdenie a szüleivel.”
De olyan apukával is beszéltem, aki a 16 éves lánya fenekére paskol kedvességből, amikor az kijön a fürdőszobából egy szál bugyiban.
“Mindig a gyerekem marad, akkor is, ha már megnőtt. Ezzel a gesztussal a szeretetemet fejezem ki” – véli az apuka. Szóval ahány ház, annyi szokás. De azért egy ponton minden szülő felteszi magának a kérdést: Vajon jól csinálom? Nem ártok a gyereknek? Ami nekem természetes, az neki is az?

Tessék kopogni!

“Nincs konkrét aranyszabály arra, hogy a meztelenkedésnek hol a határa a családban. Nem elítélendő, ha otthon ruha nélkül mutatkozunk egymás előtt, de az sem baj, ha magunkra csukjuk az ajtót, amikor öltözködünk. A legfontosabb, hogy a szülő úgy alakítsa a szokásokat, ahogy neki és a gyerekének kényelmes, természetes – mondja Lisznyai-Mindák Cecília pszichológus. – A kicsik szavakkal, gesztusokkal, tettekkel mindig jelzik felénk, ha egy szituációban kellemetlenül érzik magukat vagy szégyent éreznek miatta. Hagyjuk, hogy ők szabhassák meg saját határaikat. Például ha kisiskolás fiunk kiküld minket a szobájából, mert szeretne átöltözni, tartsuk tiszteletben. Ezzel párhuzamosan mi is őszintén jelezzük, ha valami zavar minket. Amikor kamasz gyerekünk kopogás nélkül nyit ránk a fürdőszobában, és ez kellemetlen számunkra, nyugodtan megkérhetjük, hogy jöjjön vissza később. Még akkor is, ha ő nem érti, miért nem láthatja meztelenül az anyját.” A családban felállított szabályok egyébként testvérenként is teljesen eltérőek lehetnek. Vagyis ami már működik a nagyobbnál, az nem biztos, hogy a kistestvérénél is beválik: előfordulhat, hogy ő szégyenlősebb, vagy épp kíváncsibb, ezért másként kell hozzáállni.

Ahol a nem nem tabu

Bernáth Evelin (34) lánya, Lili nyolcéves. Az anyuka és az apuka más-más példát hozott otthonról a meztelenséggel kapcsolatban, és mivel nem szerettek volna Lili előtt titkolózni, így a kislány bátran kérdezhet tőlük bármit, természetesen kezelik a témát a családban.
“Amikor Lili még baba volt, előfordult, hogy a nagy kádban fürdettük, és mi is beültünk mellé. Jókat mókáztunk pancsizás közben – meséli Evelin. – A nemi különbségekkel az óvodában kezdett el foglalkozni, és felfedezni, hogy a papának más a teste, mint neki és nekem. Mivel kislány, főként engem kérdezett erről. A fürdésben az iskola jelentette az igazi váltást, amikor már nagyobb önállóságra volt utalva. Azóta Lili egyedül fürdik, nem nagyon megyek be hozzá, csak ha kifejezetten kéri. Ha mi öltözködünk, bármikor bejöhet hozzánk, de direkt módon sosem meztelenkedünk előtte. Mostanában kezd kicsit szégyenlősködni, szól, hogy a fiúk inkább ne lássák meztelenül az uszodában, ha átöltözik. De engem még nem küld ki a fürdőből, ha be kell szaladnom valamiért. Nem gondolom, hogy valaha eljutna odáig, hogy bezárkózzon előlem, mert tudja, nincs mit takargatnunk egymás előtt. De természetesen el fogom fogadni azt is, ha tágabb magánszférát kér.”

Csak őszintén!

A pszichológus szerint az lenne az ideális, ha a szülők könnyedebben kezelnék a meztelenséget. Ám ha ez mégsem megy, akkor ne erőltessék magukra a lazaságot, mert az még rosszabb! “Fontos, hogy önazonosan viselkedjünk, és csak azért, mert valamiről azt gondolják mások, hogy úgy helyes, még nem kell eltérni a szokásainktól – javasolja Lisznyai-Mindák Cecília. – A gyerekek számára a hitelesség a lényeg, ők olyan finom rezdüléseket is ki tudnak olvasni belőlünk, amiket mi észre sem veszünk.
Átlátnak a szitán, ha az ösztöneink ellen cselekszünk. Jó volna, ha az esetleges rossz tapasztalatainkból eredő félelmeinket nem adnánk át a gyereknek. Ha van bármilyen traumánk a meztelenkedéssel kapcsolatban, akkor azt érdemes szakember segítségével feldolgozni, hogy a gyerek ne lássa kárát, és nehogy megszégyenítsük, amiért ő sokkal lazábban áll a meztelenséghez, mint mi.”

Mögöttes gondolatok

Sok szülő aggodalma, hogy az egymás előtti meztelenkedés miként hat ki a későbbiekben a gyerek szexuális életére. A pszichológus szerint semmiképpen nem a meztelenség vagy annak teljes elrejtése, illetve a meztelen test érintése árthat, hanem a mögötte meghúzódó gondolatok, a motiváció. “Szülőként legyünk tisztában azzal, mit miért teszünk, vagyis mit közvetítünk a gyerek felé a meztelenkedéssel, a teste érintésével. A lánya fenekére csapó apa például tudatosan vagy tudattalanul üzenheti azt a gyereknek, hogy »nekem van a legcsinosabb lányom«, vagy azt, »számomra még gyerek vagy, ezért azt teszem, amit kétéves korodban is«, de akár azt is, hogy »az enyém vagy, akkor és ott érek hozzád, ahol nekem tetszik«. Utóbbi esetben ha szavakkal ezt nem is fejezi ki az apuka, viselkedésével olyan problémákat idézhet elő a majdan felnőtt lányánál, mint hogy kié az ő teste, és mennyire lehet kontrollja fölötte.”

Természetes gyermeki érdeklődés

“A három év körüli gyerek meglehetősen sokat tartózkodik a tükör előtt: nézegeti magát, grimaszokat vág, különböző groteszk mozdulatokat tesz, és nagyon élvezi, hogy a test az
»én« birtoka, mely hűségesen engedelmeskedik frissen felfedezett énje utasításának. Ezzel párhuzamosan felébred benne az összehasonlítás vágya, vagyis kíváncsivá válik mások testére is. Azonosságokat és különbségeket keres (…), komoly igyekezettel figyeli ellenkező nemű kortársai nemi szervét, és megpróbál információkat is gyűjteni róla. Komoly hibának tartom, ha ilyenkor a gyermeki érdeklődés a felnőtt álszentségének falába ütközik. (…)
Hasonló a helyzet a szülői meztelenséggel is: a szülő – saját és gyermeke nemétől függetlenül – ne rejtegesse magát hisztérikus, feltűnő gondossággal gyermeke elől; ez ugyanolyan hiba, mint amikor minden szeméremérzést félretéve, szándékosan ruhátlanul jelenik meg gyereke előtt. A szülői viselkedésből ezen a téren is hiányozzék a titokzatosság, a nyugtalanító homály: az emberek elfedik egymás elől alsótestüket, miért viselkednének otthon másképpen? De ha a gyerek véletlenül ránk nyit a fürdőszobában: istenem, emberek vagyunk, nők és férfiak – akárcsak gyerekeink; nem történt semmi különös.” (Részlet Ranschburg Jenő Szülők lesznek című könyvéből)

Cikkünk Nők Lapja Psziché legutóbbi számában jelent meg.

A tartalomból:

• Robotként élünk? – Beszélgetés Belső Nórával és Kamarás Ivánnal
• Agy kontra szív
• Kipróbáltuk a rajzmeditációt
• Mosollyal az elfogadásért
• Pszichológusból filmsztár – Natalie Portman
• Orgazmuslabor a padláson
• Miért lódítanak a tinédzserek?
• Békésen világra jönni

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!