Nem bírom az erőszakot, mit tegyek? – Válaszol a szakértő

Olvasónk levele: Mindig is empatikus ember voltam, aki a körülötte zajló események, emberi történetek iránt mély együttérzést tanúsított. Ebből fakadóan a filmekbe is teljes mértékben beleéltem magam, sosem voltam képes erőszakos cselekedetekben, agresszív jelenetekben bővelkedő műsorokat nézni. Ám amióta a most másfél éves ikerfiaim megszülettek, csak fokozódott ez a fajta érzékenységem. Ha nemi erőszakról, gyermekbántalmazásról, más embereket ért kegyetlenségről hallok vagy ilyesmit látok, összeszorul a szívem, dühös leszek, és gyakran sírok is. Bár igyekszem kerülni az ilyen információkat, de sajnos nap mint nap találkozom egy-egy esettel. Hogyan lehet ezen a nyomasztó és szorongató érzésen úrrá lenni?

Válaszol: DR. ALMÁSI KITTI klinikai szakpszichológus
A szülővé válást követően az egyik leggyakrabban hallott változás, hogy átalakul az érzékenység az erőszak ábrázolásával, tapasztalásával kapcsolatban. A reakció mögött feltehetően az áll, hogy szembesülünk azzal, mennyire kiszolgáltatottak és ártatlanok a gyermekeink, és természetesen az állatok is, amennyiben a hozzájuk képest erősebb környezettől függnek.
Evolúciós szempontból alapvető érdekünk, hogy minden erőfeszítést m e g t e g y ü n k azért, hogy csemetéinknek a hajaszála se görbüljön. Így biztosítjuk, hogy a génállományunk tovább öröklődjön. Mivel tisztában vagyunk a kicsik törékenységével, tehetetlenséget, valamint ebből fakadó frusztrációt és indulatot érzünk. Lényegében a saját kiszolgáltatottságunk is növekszik azzal, hogy olyan szeretteink vannak, akiket nem tudunk mindig és minden körülmények közt megvédeni.
Nyilvánvaló, hogy sokkal jobb lenne olyan világban élni, ahol nem leselkedik ránk ennyi veszély, betegség, baleset, erőszakos cselekedet. Ezért amikor ilyen esetekről hallunk, legszívesebben befognánk a fülünket, hogy egy pillanatig se kelljen elképzelnünk, ez akár a mi szerettünkkel is megtörténhet. Ennek még a gondolata is elviselhetetlen, ráadásul az is előfordulhat, hogy egy korábbi traumatikus emléket elevenít fel bennünk. Szerencsére felnőttkorban már egészen más eszközök vannak a kezünkben, amelyekkel képesek lehetünk a veszélyeket leküzdeni vagy megelőzni. Vagyis nem feltétlenül az érzést, hanem a ránk és szeretteinkre leselkedő veszélyeket tudjuk hatékonyabban kiküszöbölni.
A szorongást alapvetően az okozza, hogy úgy érezzük, a külső események nemkívánatos helyzetbe sodorhatnak minket. Ezért érdemes tudatosítani azokat a lehetőségeket, melyekkel szülőként a saját kezünkben tarthatjuk a kontrollt, például igyekszünk egészséges életmódot kialakítani, felvilágosítani a gyerekeinket, és figyelmeztetni őket a különböző veszélyes helyzetekre. Ha ennek ellenére továbbra is úgy érzed, hogy nem bírsz megbirkózni ezzel a problémával, ajánlott személyesen is felkeresned egy szakembert, akivel hosszabb terápiára is lehetőség nyílik.

Olvasónk levele és dr. Almási Kitti szakértőnk válasza a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.

A tartalomból:

• Robotként élünk? – Beszélgetés Belső Nórával és Kamarás Ivánnal
• Agy kontra szív
• Kipróbáltuk a rajzmeditációt
• Mosollyal az elfogadásért
• Pszichológusból filmsztár – Natalie Portman
• Orgazmuslabor a padláson
• Miért lódítanak a tinédzserek?
• Békésen világra jönni

Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!