Láthatatlan monokli kiemelt cikkek

Te tűröd, hogy leribancozzanak?

A társadalom a családon belüli erőszakkal kapcsolatban pontosan úgy viselkedik, mint a rendőrség, vagyis csak akkor lép, ha vér folyik, így nem számít, hogy a szívet támadó láthatatlan monoklik szépen lassan roppantják össze a nőket.

Évek óta írok, könnyedebb és fajsúlyosabb anyagokat egyaránt, már nem nagyon várok ihletre, megírom, ha valamit meg kell. Ezzel a cikkel most mégis hetek óta küzdök, pedig annak idején pont ez volt a diplomamunkám témája. A családon belüli erőszakkal kapcsolatban jó pár könyvet és tanulmányt elolvastam, ha pedig az ember fejből fúj adatokat és elméleteket, akkor egy erőszakellenes kampányról szóló anyagot kisujjból kellene kiráznia. De nem így van, és ilyenkor csak az jut eszembe, hogy ha nekem ilyen nehezen jönnek a szavak, akkor mit tehet az, akinek mindennapi élete része a szóbeli vagy lelki erőszak. Hogyan várjuk el egy olyan nőtől, akit naponta vernek szavakkal, hogy a fájdalmairól beszéljen? Egyszer mégis el kell kezdeni beszélgetni, ráadásul minél hangosabban, hogy egyszer az is megpróbáljon kiállni saját magáért, akivel korábban elhitették, hogy egy hülye picsa, szar anya… Hogy ez miért fontos? A magyar nők 49 százalékát érte már szóbeli erőszak élete során, és ha az arány ilyen magas, akkor a társadalom hajlamos azt gondolni, hogy ez így van jól. Pedig dehogy…  

Te tűröd, hogy leribancozzanak?

Miért beszéljünk róla?

A lányom másfél éves, pont olyan, mint bármelyik kisgyerek. Önfeledten játszik a babáival, altatja, ringatja őket, puszit ad nekik, úgy ahogy tőlem látta. Számára én vagyok a minta, ő még nem tudja, hogy milyen szerencséje van, hiszen egy olyan családban nő fel, ahol ismerik a szeretet nyelvét, ahol a felek tisztelik, nem bántják egymást, sem ököllel, sem szóval. Megtanulja szeretni magát, tudni fogja, hogy mennyit ér. Ő így indul neki a nagybetűs életnek. De milyen minta egy olyan anya, aki maga is retteg?  Aki nem tud örülni, nevetni, bízni és bátorítani, mindent, ami valaha jó volt benne, kiölték belőle. Nem ököllel, hanem szavakkal, és a csontokkal ellentétben a szív sebei nem gyógyulnak. Elhitették vele, hogy nem ér semmit, hogy nem elég okos, nem elég jó anya, nem elég szép. Mindezt gyávaságból. Először megdöbbent, azt hitte, hogy csak egy rossz nap miatt vágják a fejéhez ezeket a képtelenségeket, aztán szépen lassan megszokott lesz, a végére pedig elhiszi, hogy nem lehet más, csak egy buta, semmirekellő picsa.

Most először

Az elmúlt években egyre több erőszakellenes kampánnyal találkozhattunk, kétségtelen, hogy az irány jó. Viszont a legtöbb ilyenben szinte kizárólag a fizikai bántalmazás került a középpontba, a szóbeli bántalmazás csak egy kis adalék volt. Az NLCafé úgy döntött, hogy a Láthatatlan Monokli kampányban a lelki terrorra helyezzük a hangsúlyt. Egy országos tesztből szeretnénk kideríteni, hogy a magyar nők hány százalékának kell napi szinten szembenéznie a szóbeli bántalmazás valamilyen formájával. A következő hetekben beszélnek még nőjogi szakértők, szexuálpszichológus és áldozatok is megszólalnak. A cél pedig az lenne, hogy a nők ne fogadják el, ha leribancozzák őket. Ennyire egyszerű, vagy mégsem?

Nem a férfiakat, az erőszakot ítéljük el!

Ne legyünk álszentek, ugyanúgy, ahogy léteznek erőszakos férfiak, erőszakos nők is akadnak. Bár a számuk elenyésző a férfiakéhoz képest, mégsem mondhatjuk azt, hogy a családon belüli erőszak csak a nőket érinti. A férfiak legtöbbje a verbális vagy lelki erőszak áldozata, és nőként ugyanúgy elítéljük erőszakos nőtársainkat, mint a férfiakat.

 

 CSATLAKOZZ TE IS A KAMPÁNYHOZ, ÉS TÖLTSD KI A TESZTÜNKET!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top