Andrew Cope: Mosómedvék akcióban

Döme egyfolytában aggodalmaskodott.

‑ Be…be… ripityára tört az ablak – hebegte, és az üvegszilánkokra mutatott. – Mi van, ha az öregúr meghall minket?

Ekkor Sebesmancs feje bukkant elő egy kekszes doboz mélyéről. A mosómedve letörölte a bajuszára ragadt morzsákat, hátsó lábaira állt, leporolta a bundáját, és megeresztett egy öblös büfit.

‑ Majd rendet rittyentünk, mielőtt elhagyjuk a helyszínt – szólalt meg. – Öreg Totó észre sem fogja venni, hogy megdézsmáltuk a készleteit.

Ezután végigtekert az egyik polc mentén, és egy konzerves dobozt kezdett tanulmányozni. Az olvasás nem ment valami jól neki, de kapásból kiszúrta a lazacot egy címkén.

‑ Jupijé! – visított fel. – Srácok, hisz ez a kedvencem!

Sunny Boy felpillantott a vacsorájából; a pofája ragadt a macskakajától.

‑ Szuper! Remek találat, főnök! – jegyezte meg nyammogva.

Lufi annyi almát falt már fel, hogy a bendője majd szétdurrant. Épp az egyik felső polcon járőrözött, hátha rábukkan arra, amitől mindig jobban érezte magát: finom muffinokra.

‑ És…És… de mi lesz Totó bával? – szuszogott riadtan Döme. – Nem szabadna itt lennünk… meg átkutatnunk a boltot az éjszaka közepén. Neki még fegyvere is van, hisz tudjátok!

‑ Ne cidrizz már annyira! – torkollta le Lufi a magasból. – Totó húzza a lóbőrt. Észre se fog venni semmit, amíg szép csend…

De ekkor a kis mosómedve nekiütközött egy befőttes üvegnek, az üveg meg inogni kezdett. Lufi egy nagyot nyelt. Jó magasan voltak mindketten. És ez volt nem jó jel! Kinyúlt, hogy a helyére igazítsa az üveget, de ezzel csak rontott a helyzeten. Lufi a szeme elé kapta a mancsát, az üveg megbillent, zuhanni kezdett, majd nagy durranással széttört a betonpadlón. A Bélelt Bunda Banda mind a négy tagja egyszeriben sóbálvánnyá vált. Lufi kikukucskált a mancsa mögül:

‑ Bocsika, srácok! – suttogta remegve. – Talán Totó bá olyan mormota típus… és mélyen alszik.

Ekkor azonban fény szűrődött be az ajtó résein. Minden szempár Sebesmancsra szegeződött.

‑ Mo… mo… akkor most mi legyen? – kérdezte fogát vacogtatva Döme. – Én megmondtam, hogy ebből baj lesz!

‑ Fedezékbe! – adta ki a gyorsparancsot Sebesmancs, és jó példával elöljárva, egyenest fejest ugrott egy zabpelyhes dobozba.

Rejtőző ösztönétől vezérelve, a másik három mosómedve is azon nyomban búvóhely után nézett.

Lufi beszuszakolta magát egy üveg savanyú uborka mögé a legfelső polcon, Sunny Boy letörölte a macskakaját a pofájáról és belepattant egy gumicsizmába, Döme meg… Ő rémülten tekingetett körbe-körbe. Minden valamire való búvóhely foglalt volt, Totó bá pedig döngő léptekkel közeledett lefelé a lépcsőn!

Az öregúr magában morgolódott:

‑ Vagy betörő motoz odalent, vagy azok a fránya mosómedvék!

Aztán Döme még ezt is hallotta:

‑ Akárki is az, na, most aztán adok neki!

Döme majd’ sóbálvánnyá vált rémületében, amikor meghallotta, hogy öreg Totó az előszobai szekrényben kotorászik. Ott vannak a vadászpuskák!

Döme emlékezetében felsejlett valami egy korábbi rajtaütésből.

Volt ott valami, amit Totó pénztárgépnek hívott, és a kis mosómedve még emlékezett rá, hogy az öregúr megnyomott ezen a valamin egy gombot, mire előugrott egy kis fiók. És pont egy mosómedvényi hely volt benne, ha minden igaz.

Totó keze már a kilincsen volt, amikor Döme megnyomta azt a bizonyos gombot, a pénztárgép szája kinyílt, ő pedig bepattant a fiókba. A gép becsukódott, és a helyiségben egyszeriben néma csend lett.

Totó bá feje tompán koccant az ajtófélfán, de aztán egy mozdulattal felkattintotta a villanykapcsolót. Hajnali három volt, alig látott az álmosságtól, és a frizurája is elég zilált volt. A puska csöve a helyiséget pásztázta, öreg Totó agya pedig lázasan próbálta összerakni a részleteket.

Hogy miként lóg meg a Bélelt Bunda Banda és mit csinálnak a nagyvárosban, tehát az izgalmas folytatást elolvashatod az Otthon, édes otthon című könyvben.

_{Megjelent a Manó könyvek gondozásában 2013.}

További mesékért KLIKK IDE

Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!