Mesedoboz gyűjtőoldal 2.0

A diafilm örök – ezek voltak a kedvenc meséink

Emlékszem, kislány koromban igazi ünnepnek számítottak a hétfő esték, amikor nem volt adás a tévében, és apukám kifeszített egy fehér lepedőt a szobánk falán, és levette a könyvespolcról a diavetítőt. Választottam kettőt a több tucatnyi szalag közül, és már kezdődött is a vetítés.

Sz.A.

Ezeknek az estéknek a hangulata, a mesediafilmek sajátos világa, a vetítő fényében táncoló porszemek és az egyre melegedő gép jellegzetes szaga örök emlék. Ha majd lesz gyerekem, egészen biztos, hogy én is beszerzek egy diavetítőt, hogy ezt az örömöt megoszthassam vele is. Talán a mi generációnk retro iránti vonzalmának köszönhető az, hogy manapság reneszánszát éli a diavetítés.

A vásári történetmeséléstől a propagandáig

A diafilmvetítés műfaji előzményének tekinthetjük a történetmesélő képeket felvonultató vásári képmutogatást és a kézi festésű üvegképek vetítését. Ez ötvöződött a 19–20. század fordulóján a kor technikai vívmányával, a filmmel, s kialakult a diafilm műfaja. A 20. század elején a 35 milliméteres diafilmszalag először az oktatás, majd az ismeretterjesztés és az állami propaganda eszköze lett. Az oktatásban is jelentős szerepet töltöttek be a diafilmek, mivel a kor szegényes képanyaggal kiadott tankönyvei mellett így mód nyílt a tananyagok gazdagabb illusztrálására. Az 1960-as és az 1980-as évek között aztán világszerte elsősorban a gyermekek szórakozásává lettek a mesediafilmek révén.

Magyarországon 1953-ban kezdődött a mesediafilmek gyártása, amelyek az 1960-as–1970-es évekre – a televízió tömeges elterjedése előtti időben – hihetetlen népszerűségre tettek szert. A népmese- és ifjúsági irodalmi feldolgozások mellett sorra adták ki magyar és külföldi rajzfilmek diafilmes adaptációit is, megjelentek a mese- és játékfilmek fotóiból összeállított diaszalagok is.

1977-ben aztán megjelent az első hangosított diafilm is – egy irodalomtörténeti Ady Endre-portré. De félreértés ne essék, ez nem a diafilmtechnika fejlődését jelentette, hanem csupán azt, hogy a filmszalaghoz mellékeltek egy hangkazettát is, amelyen kortárs színművészek adtak elő Ady-verseket.

Az 1980-as évekre aztán a diafilmek népszerűsége egyre csökkent. 1986 után még megpróbálkoztak klasszikus mesediafilmek videokazettán való kiadásával, de a video-, majd DVD-technikával a diafilm nem tudta a lépést tartani.

Máig is működik azonban – immár Diafilmgyártó Kft. néven – a korábban állami diafilmgyártó vállalat, de kiadási profilja ma már csak a mese- és oktatási diafilmeket fedi le. Tavaly, fennállásának 60. évében hirdette meg először a cég a Nagy Dia Napot. A szervezők azt szerették volna, ha minél több gyerek megismerkedik a diavetítés élményével. Országszerte tartottak nyilvános vetítéseket, kiállításokat, melyek hatalmas sikert arattak. Ezen felbuzdulva a szervezők idén már Nagy Dia (hó)Napot tartanak novemberben. A rendezvénysorozat legközelebbi budapesti vetítése a Barabás Villában lesz. A részvétel ingyenes.

Íme néhány klasszikus diafilm, amiket nézve garantáltan nosztalgikus érzés fogja el a mai harmincas nemzedék képviselőit.

A két bors ökröcske