Otthon a parton

Elmennek egy barkácsboltba, szeget, kalapácsot, csavart, csavarhúzót vesznek. Egy fatelepen léceket szereznek be. Elraktározzák a piacon, aztán végigjárják a tengerpart kellemesebb részeit, alkalmas fa után kutatva. Minden egyes darabnál hosszasan tanakodnak, méricskélnek. Nem kapkodják el, hosszútávra terveznek.

Egy kis étterem szomszédságában találnak is egy nem túl magas, dús lombú fát, ami a naptól és az esőtől megfelelő védelmet nyújt. A környék nem túl zajos, de nem is túl csendes. Elégedetten leheverednek, és pihennek egyet, mielőtt munkához látnának. Leon meglát egy legyet, és mivel éppen megéhezett, hosszú, ragacsos nyelvét kinyújtva bekapja.

Észreveszi ezt az étterem tulajdonosa, és úgy érzi, itt a megmentője. Az éttermében igencsak elszemtelenedtek a legyek, mindenre rászállnak, már kezdenek miattuk elmaradozni a vendégek. De ha ezzel a fickóval meg tudna egyezni, hogy álljon be hozzá legyeket fogdosni, mindketten jól járnának!. Odasétál a két baráthoz.

– Jó napot! – köszön, és előadja üzleti ajánlatát.

Leon szerény fizetésért elvállalja a légykapó munkakört, de akad egy-két extra feltétele. Először is, hogy a szomszéd fára telepedhessen. Mivel a fa az éttermes telkén áll, ennek semmi akadálya. Másodszor, hogy Zé is vele lakhasson. Mivel az éttermes felesége nagy macskaimádó, ez is rendben van.

Ha már így áll a dolog, Leon rögtön kér egy cseréptálat is neki, egérmintával, és szabad bejárást a terasz asztalaihoz kunyerálni. Az éttermes rááll, azzal a kikötéssel, hogy az asztalokra Zé nem ugrálhat fel. A harmadik feltétel, hogy az első két hétben csak vacsoraidőben dolgozik, mert akad még egy-két tennivalója.

Most, hogy az állás megvan, nincs más hátra, mint felépíteni a kunyhójukat a fára. Hozzák a léceket meg a szerszámokat, és pár nap alatt csinos kis vityillót rittyentenek. Kívülről nem látszik, a sűrű levelek eltakarják, biztonságos és kellemes. Leon lakik a felső szinten, Zé az alsón. A teraszon a szélcsengő csilingel. Az éttermes minden este megjelenik, és a tenyerében az étterembe szállítja a kaméleont, majd záráskor vissza.

Leon megtanul autót vezetni. Az étterem parkolójában áll a kocsija. Sokkal kisebb és lassabb, mint egy piros sportkocsi, de jobban illik hozzá. Szép sárga. Leon szabadnapjain felbőg a motorja, és a volánnál egy kaméleonnal, az anyósülésen pedig egy vörös kandúrral elindul. A barátok mindent kipróbálnak, amire korábban vagy pénzük, vagy idejük nem volt. Vonaton utaznak, csúszdaparkba mennek, szamba-tanfolyamra járnak. Leon imádja ezt a lüktető várost, és soha többé nem akarja elhagyni.