2018. Október 13.

Férfiként élt, férjeket gyilkolt a bérgyilkosnő – Pipás Pista sztorija

A népi emlékezet úgy tartja számon Pipás Pistát, avagy Viktóriát, mint a nők megmentőjét, aki jobbá tette az asszonyok életét azzal, hogy megölte a velük cudarul bánó férjüket. Két gyilkosságért ítélték el, de legalább harmincat tulajdonítanak neki.

Bak Anita

Nem jött be a házasélet

Fődi Viktória 1883-ban született Átokházán. A Szeged környéki tanyavilágot akkoriban tudatlanság és nyomor jellemezte, amely elől sokan az alkoholizmusban találtak „menedéket”. Ahogyan Viktória apja is, aki rendszeresen verte a gyermekét, majd szolgálónak adta, hogy ki tudja egyenlíteni a tartozásait. A cselédsorba került 13 éves kislányt a gazdája többször megerőszakolta, sőt egy eltitkolt gyermekük is született. Kamaszkorában Viktória hozzáment egy nála harminc évvel idősebb férfihoz, név szerint Rieger Pálhoz, de hamar rájött, hogy a házasság egyáltalán nem neki való. Fogta magát, és gyökeresen megváltoztatta ez életét:

elköltözött egy tanyára, és Pipás Pista, illetve Pipás Viktor néven élte tovább az életét.

Viktória férfiként viselkedett: ivott, pipázott és a tanyabálokról sem ment haza estefelé, ahogy akkoriban a hölgyeknek illett – addig maradt, ameddig a férfiak. Néha nadrágban járt, hosszú haját kendő takarta, máskor meg szoknyát hordott, fején kucsmával. A pipazacskó viszont mindig ott fityegett az övén, ezért is kapta a Pipás nevet. Esetében érdekes, hogy megőrizte a női attribútumokat (például hosszú haj), ugyanakkor erősen maszkulin megjelenése volt. Identitásának megváltoztatása az önkifejezés vágyából, valamint egzisztenciális kényszerből is fakadt.

Szabó Gabi (jobbra) Pipás Pista szerepében a szegedi Kisszínházban (Fotók: MTI / Kelemen Zoltán Gergely)

Saját bevallása szerint akkor döntött úgy, hogy férfiként él tovább, mikor elhagyta hites urát. Egyedül kellett eltartani magát, és könnyebben kapott „jól fizető” napszámos munkát, ha teljesen férfinak álcázta magát.

Nő létére képes volt a legnehezebb munkát is elvégezni, legendák szólnak erős testalkatáról és erejéről.

A szóbeszéd szerint csempészként is kereste a kenyerét: Szabadkáról Szegedre hozott árut. Valószínűsíthető, hogy a gyilkosságok is csupán ugyanolyan jövedelemkiegészítésnek számítottak a szemében, mint az illegális határátlépés és a feketézés.

A nemváltásról mindenki tudott a környéken, elfogadták, nem érte emiatt atrocitás, az okát sem firtatta senki. Mai napig nem tisztázott a szexuális irányultsága.

Pipás néni bírósági vallomásából tudjuk, hogy a szexet soha nem élvezte, nem is kívánta, inkább a saját neméhez vonzódott, de soha nem került romantikus viszonyba nővel.

Az már más kérdés, hogy nem jött össze, vagy nem akart az azonos nem képviselőjével intim kapcsolatot létesíteni. Állítólag egy nővel majdnem összeköltözött, de az végül meggondolta magát, hiszen aki a „Szent Péter-hasadékon” keresztül vizel, az nem alkalmas a közös, házas életre.

Egy kis korrajz – minek a férfi?

A történet kapcsán fontos látni, hogy az első világháború után a tanyavilágokban egyrészt rettenetes elmaradottság, szegénység, tudatlanság uralkodott, másrészt pedig a háború miatt megváltozott a nők szerepe. A férfiak elmentek a frontra, az asszonyok otthon maradtak, és a háborús konjunktúra idején egyedül vitték az egész gazdaságot. Rájuk hárultak a férfi és női feladatok, ők végezték összes házi- és a mezőgazdasági munkákat is. (Konkrétan ők hajtották ki a marhákat a földekre.)

Szerencséjükre az időjárási viszonyok is kedveztek a termelésnek, a gazdaság mindenhol gyarapodott, a nők sikeresen birkóztak meg a rájuk szakadt temérdek tennivalóval, és egyre inkább felismerték, mi mindenre képesek egyedül. Dolgoztak, szerveztek, irányítottak. A helyzetet számukra sokszor csak nehezítette, hogy a háborúból hazatérő férfiak nem a legjobb lelkiállapotban voltak: sokan depressziósok lettek, rosszabb esetben bántalmazták a családot.

Néhány esetben az is előfordult, hogy a nők egyáltalán nem foglalkoztak a gazdasággal, és míg az uruk távol volt, felelőtlenül felélték az összegyűjtött vagyont. Azt csinálták, amihez kedvük volt, nem kellett alkalmazkodniuk, és nem parancsolt nekik senki.

Csakis kérésre, öngyilkosságnak álcázva

Úgy szól a fáma, hogy Pipás több mint harminc gyilkosságot követett el, de a periratok alapján tudjuk, hogy csak kettőért ítélték el: a Börcsök- és a Dobák-esetben. A feleségek két különböző okból bízták meg Pipást, ami jól példázza a fent leírt tanyavilági „hangulatot”.

Pipást legelőször a Börcsök család kérte fel, hogy szabadítsa meg őket nyomorúságos helyzetüktől, amit Börcsök István családfő okozott számukra. Az első világháborúból hazatérő férfi ütötte-verte feleségét, gyermekét, és amikor lerészegedett, előkerült a puska. A férj tehát teher volt, miközben a feleség éppen felvirágoztatta a közös gazdaságot.

Pista a családi házban várta, míg hazaérkezik a férfi, majd megfojtotta, és a rokonokkal együtt(!) fölkötötték őt, úgy rendezve a helyszínt, mintha öngyilkosság történt volna. Másnap pedig bejelentette a család a hatóságoknál a férj sajnálatos, szomorú halálát.

A másik bizonyított gyilkosság során Dobák Antalné fordult „Pista nénihez” segítségért. A feleség szemében Antal mint férj nem sokat ért: csak nyűg volt az asszony számára, aki akadályozta őt a szórakozásban. Dobákné nagy parasztbálokat, korabeli „házibulikat” rendezett, amíg a férj harcolt, és nem kívánt az új szokásáról lemondani.

A szórványtanyákon az este jelentette a szórakozást: amikor szólt a tambura, táncoltak és ittak. A verekedések, késelések is gyakoriak voltak a részegek között. Ezeket amolyan „illegális bulikként” kell elképzelni, mivel a murit nem jelentették be a hatóságoknak – elvileg ugyanis csak a borkimérésre jogosult gazdák rendezhettek volna ilyet.

Az öreg meg hazajött a frontról, és másképp látta a dolgokat. Sokat ivott, és nem értett egyet azzal, hogy eltapsolja a felesége a vagyont: a férj próbált volna egyről a kettőre jutni, gyarapítani a közös kasszát, és véget vetni a dajdajnak. Másképpen gondolkodtak. Az asszony úgy vélte, a megoldás az, ha megszabadul tőle.

Amikor a férfi hazatámolygott a kocsmából, kötelet dobtak rá, és felhúzták a mestergerendára. A család ez esetben is segédkezett: a férfi 16 éves fia tartotta a lámpát az akasztásnál. A halál beállta után a kiskamrába vitték, és felakasztották ismét, mintha öngyilkosságot követett volna el az áldozat.

A bérgyilkos Pipás fizetésképpen általában búzát, sonkát és bort kapott. Népszerűségét jól mutatja, hogy ekkor állandó kis csapatot alkalmazott, hogy minél hatékonyabban és gyorsabban menjenek a gyilkosságok.

Megbukott

Az emberölésekre egy teljesen másik eset kapcsán derült fény. A csendőrök egy vadházasságban élő pár perpatvarához mentek ki, amelynek során az asszony azzal fenyegette a férfit, hogy Dobák Antal sorsára juttatja. Ez keltette fel a hatóság érdeklődését, és így kezdődött el a nyomozás. Hosszú tárgyalások után a Börcsök- és a Dobák-gyilkosságokat is sikerült rábizonyítani, amelyekért először halálra ítélték Pista bácsit, majd Horthy életfogytiglanra változtatta a büntetését karácsonyi ajándék gyanánt. Pipás a szegedi Csillag börtönben töltött hét év után máj-(vagy vese-)elégtelenségben halt meg 1940-ben. 54 éves volt. Egy ifjú tanítónő bejárt hozzá, az ő beszámolója alapján lehet tudni, hogy megbánta bűneit, és élete végén Isten kegyelméért fohászkodott.

Pipás Pista története a mai napig foglalkoztatja az emberek fantáziáját, számos művészeti alkotás is született a témakörben. Készült színdarab a Szegedi Nemzeti Színházban, könyv és 1983-ban dokumentumfilm is, egy pécsi industrial-gothic-folk-metal bandának köszönhetően zene is.