Amikor Hobo írta a szöveget Balázs Fecónak – három nagy magyar zenekar indult útnak 1978-ban

Ők azok:

• Hobo Blues Band
• Edda Művek
• Korál

„Nem is tudjuk, milyen fent”

A Wikipédia idevágó szócikke szerint a Hobo (a köznyelv csak így emlegette a Hobo Blues Bandet, esetleg HBB-nek) 1978. április 15-én alakult egy Lajos utcai kocsmában. Hobbizenekarként indult, fél évvel később belépett Póka Egon basszusgitáros, aki a hobbiligába profi muzsikusokat hozott, például Szénich Jánost, akinek a gitárjátékán túl

NEM BŰN A LUSTASÁG

feliratú pólója is legendává vált. A 2017 júniusában elhunyt Szénich 1981-ig maradt, azaz két évet zenélt az 1979-ben belépő Deák Bill Gyulával. Távozása után (is) jobbnál jobb zenészek adták egymásnak a kilincset a Hobóban, a zenekar csúcskorszakát a szaksajtó 1981 és 1984 közé datálja – akkor jelent meg az Oly sokáig voltunk lenn és a Vadászat is, utóbbin már Tátrai Tibor gitározott, ő a zenekar 2011-es feloszlásáig többször is megfordult a HBB-ben.

Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

A Hobo kezdeti sikerének kulcsáról Földes László legutóbb egy 2018 tavaszi Nők Lapja-interjúban beszélt. 

Talán nagyképűen hangzik, de ott állt a színpadon három férfi. Négy, mert nem sokkal később Deák Bill Gyula is csatlakozott hozzánk. Nem szexuális értelemben mondom a férfit, hanem erkölcsi tartás tekintetében, ami egyrészt a zenénkben, másrészt a személyiségünkben rejlett. Nem mi voltuk a fontosak, hanem amit játszottunk

– mondta, utalva ezzel a blues zene lényegére is.  

A zenekar a Kádár-korszakban nehezen jutott lemezszerződéshez, de onnantól, hogy meglett az első, sorban érkeztek az albumok. Földestől az MNO kérdezte meg 2017-ben, miután a gúny, az önirónia és a humor hármasáról beszélt, hogy „bohócként” ki tudott-e lépni a rendszerből, mire azt mondta, hogy „akkoriban a közönség és a művész mindig összekacsintott a hatalom háta mögött, és ezt még csak nem is nagyon tiltották. Engem sem üldöztek, hiszen az úgynevezett szocializmus alatt hat nagylemezemből csupán kettőt tiltottak be. A humor természetes része volt a működésemnek. Annál inkább is, hiszen én a Svejken nőttem fel, ami a császári berendezkedés, a rendőrség, a katonaság, a katolikus hierarchia és a tisztviselői kar tökéletes kifigurázása. Ez szinte a véremmé vált, és rengeteget merítettem belőle.”

A zenekar szövegei tükrözték ezt a gondolatvilágot, Hobo mindig gúnyos volt, maró, de eközben humoros. Nem véletlen, hogy a Vadászat szövegileg és zeneileg is hivatkozási alap a magyar könnyűzenében – ahogy azt a szaksajtó írná: csúcslemez. Jóval több ez, mint hagyományos blues zene, olyan muzikalitás és játék cseng róla, mint bármelyik korai Locomotiv GT-lemezről.  

Földes László többször is mondta, hogy nem ő választotta a bluest, a blues választotta őt, amikor sorkatonaként az őrtoronyban strázsálva a Luxemburg rádiót hallgatta, és meghallotta a Little Red Rooster blues-klasszikus Rolling Stones-átdolgozását. A már fent idézett MNO interjúban arról is beszélt, hogy 1988-ban úgy érezte, ideje lejárt, az újat nem ő hozza. Hozzáteszi, hogy az a probléma, hogy az a bizonyos új nem érkezett meg, sőt megemlíti, hogy szerinte a 80-as évek underground zenekarai több energiát feccöltek abba, hogy „üldözöttnek állítsák be magukat, és megteremtsék a saját mítoszukat”, ezért nem maradt idejük a zenére. „Egy szűk, budapesti értelmiségi kört kivéve nem tudták megszólítani az embereket” – mondta. A Hobo ennek pont az ellenkezője, képesek voltak nagyjából minden társadalmi réteget megszólítani, egyszerre rajongott érte a melós, a bölcsész és a sznob értelmiségi is.

A zenekar 2011-ben oszlott fel, Földes abban az évben Kossuth-díjat kapott, azóta is fellép, 2017-ben 137 koncertet adott. Deák Bill Gyula a 70-edik születésnapja alkalmából szervezett születésnapi koncertre készül, Tátrai Tibor pedig számtalan formációban játszó, hiperaktív zenész. Ahogy azt egy dobos zenésztársa mondta: ha felmész hozzá, biztos, hogy gitárral a kezében nyit ajtót. 

„Kínoz egy ének”

Csalunk egy kört: a miskolci Edda Művek már 1974-ben létezett, de a klasszikus, „bakancsos” Edda 1978-ban állt össze, amikor Pataky Attila mellé beszállt Slamovits István gitáron és Zselencz László basszusgitáron. Két év telt még el, mire kiadták az első (sorszámozott) lemezt: erről, és persze a másodikról is képtelenség klasszikust kiemelni, szinte az összes dal annak számít. Patakyék nagyjából minden akkor még lélegző zenei trendre ráéreztek, a külvárosi gyerekeknek, a melósoknak címzett szövegeik zsigerig szúrtak. Slágerekből nem volt hiány, itt van például egy: 

Meg még egy: 

Meg a leghíresebb: 

A „bakancsos” felállás 1983-ig létezett, az elválás hangos volt, Pataky és Slamovits közt hosszú évekig nem oldódott a feszültség. Slamovits 2010-ben még azt nyilatkozta, hogy a konfliktusok ugyan nem simultak el, de letette őket. „Bizonyos dolgok bántanak a régi Eddával kapcsolatban, igazságtalannak érzek sok mindent – mondta. – Minden dal, minden szöveg 1983 végéig az én művem. Nem tudtam élni azzal az örökséggel, hogy minden híres, klasszikus Edda-dalt (Kölyköd voltam, Álmodtam egy világot magamnak, Érzés, Játék véget ér, Edda Blues, stb.) én írtam. Ezt ma már bátran merem vállalni és állítani. A konfliktus kialakult, nem kerestem. Amiről írtam, annak minden sora igaz volt, az érzések a „bezárt Magyarországon” ott voltak a dalokban. Nem az ügyvédekhez szaladgáltam szerződésekkel, gyerekcipőben járt akkor a jogi képviselet, azt sem tudtuk, mi a jogdíj, milyen nagy anyagi vonzata van, hogy életem folyamán végigkísér, sőt gyermekeimre szállhat. Van, aki már akkor tudta ezt, amikor én csak ültem éjjel a szobámba gitárommal. A dal volt fontos, a zenekar, az összetartozás érzése, a feltétel nélküli bizalom, azt hittem egy a célunk. Aztán nem így alakultak a dolgok.”

Az Edda művek 1979-ben. Balról jobbra: Zselencz László, Csapó György, Pataky Attila, Slamovits István, Barta Alfonz / Fotó: Urbán Tamás archívum / Fortepan

Pataky a szétválás után súlyos munkát ölt bele, hogy az Eddát üzletileg is talpra állítsa, a zenekar azóta is aktív, koncertjeire tömegek járnak. Hogy manapság van-e olyan ereje, vannak-e olyan fanatikus rajongóik, mint anno, az persze másik kérdés. Az 1983-as elválásról és a búcsúkoncertről Almási Tamás rendezett dokumentumfilmet, ennek már a nyitójelenete letaglózó. Pataky telefonál, anyagi problémákról beszél (a filmben többször is szóba kerül a pénz, Slamovits erre utalhat a fentebbi interjúrészletben), meg hogy akinek nem felel meg a dupla gázsi, az hazamehet, ettől még lejátsszák a bulit.

Ezért örülök, hogy feloszlik az Edda

– mondja, sőt még egy „pofánfejelést” is beígér. A jelenet közepén elkezdik beolvasni egy 16 éves lány rémesen szomorú rajongói levelét, már csak ezt a részt (is) érdemes végighallgatni, nettó látlelet arról, hogy a nyolcvanas (és valószínűleg a hetvenes és a hatvanas) évek Magyarországán egy fiatalnak a rockzene nem holmi szórakozást, hanem a megváltást jelentette, egy jól belőtt dalszöveg pedig (közhelyesen szólva) reményt adott neki, hogy talán ő is kikeveredhet a leszakadt vidéki faluból vagy a szürke, barna panelházak övezte terekről.

Pataky Attila az Eddával tulajdonképpen 40 éve jelen van a sajtóban, az utóbbi években viszont celebként is beleáll a hírfolyamba. Ufókkal, fénylényekkel, chemtraillel kapcsolatos nyilatkozatain nevethetsz, de komolyan is veheted. Szíved joga dönteni. 

„Nincs áldás rajtatok sehol”

„Szerencsés vagyok, a sors megfogta a kezem, és azt csinálhatom ötven éve, amit szeretek” – nyilatkozta Balázs Fecó 2018 márciusában a Borsnak. Balázs 1967-től, 16 éves korától kezdve aktív zenész, még az ország legjobb rockgitárosának titulált Radics Bélával is együtt játszott a Taurusban, karrierje viszont a Kócbabáktól (még) mentes Neotonban indult. A Korál eredetileg Koncz Zsuzsa kísérőzenekara volt 1976-ban, két évvel később Balázs Fecó szervezte újra, és mivel Vikidál Gyula nem szállt be, úgy döntött, énekelni is ő fog a billentyű mögül. A kor kultikus helyén, a budapesti Ifjúsági Parkban adták első koncertjüket. Slágergyárrá váltak, a karrier a Hazafelével indul, aminek egyébként Rusz László álnéven Földes László írta a szövegét. 

A Korálnak nyolc év jutott, 1986-ban adták be a kulcsot, de azóta többször is újjáalakultak, koncerteztek, Balázs a negyvenéves évfordulót májusban ünnepelte, és az alapító tagokat is összetrombitálta egy nagy koncertre. Dorozsmai Péter dobos ez előtt nyilatkozta a koncert.hu-nak, hogy az álmaikból felkeltve is el tudnák játszani a slágereket.

„Ezeket annyit játszottuk annak idején, hogy már beépültek a génjeinkbe, de azért, hogy minden flottul menjen, már hetek óta készülünk, próbálunk – mondta. – Úgy néz ki, megy minden gördülékenyen, már a célegyenesben vagyunk, és kiderült, hogy egy csomó dalt akkor is el tudnánk játszani, ha álmunkból ébresztenek fel. Persze azért egy ilyen nagy koncerten biztosra kell menni, és mindent eljátszunk a próbákon többször is.”

Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

Balázs Fecó a Korálon túl is aktív zenész, számos filmzenét írt, szólólemezeket adott ki. Munkásságáért 2016-ban Kossuth-díjat kapott. 

Ha már eljutottál idáig, voksolj: