nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Magyarország kúl
Hátrányos helyzetű fiatalokkal is lehet szuper vállalkozást építeni

Hátrányos helyzetű fiatalokkal is lehet szuper vállalkozást építeni

A kidobott bútorok felújításával foglalkozó szegedi Remodel termékeit viszik, mint a cukrot – pedig az alapító nem is képzett tervező.
magyarorszagkul
f Ajánlom

Hátrányos helyzetű fiatalokat foglalkoztat az a szegedi nonprofit vállalkozás, mely kidobott bútorok felújításával vívott ki helyet magának a magyar dizájnpiacon. A Remodel termékei már a MAXCityben is kaphatók, pedig a vállalkozás iskolaelhagyó alapítója nem is képzett tervező – írja a hvg.hu.
 
Kiss Mónika, az ügyvezető civilben oktatáspolitikával foglalkozik, és unokaöccse, Bazsi segítségével készíti a gyönyörű bútorokat. Tizenhat évesen otthagyta az iskolát. „Egyszerűen nem bírtam a poroszos oktatást. Azóta persze estin leérettségiztem, elvégeztem a főiskolát és az egyetemet is” – mondja a lapnak. Mónika a fiatal felnőttként átélt élmények miatt kezdett el képzések szervezésével foglalkozni, és mikor Bazsi is lelépett a suliból, szárnyai alá vette a fiút.

Mónika és csapata (Fotók: Facebook / Remodel Stúdió)

A szegedi Tudásklaszter ügyvezetőjeként is dolgozó Mónika rendszeresen tart előadásokat társadalmi vállalkozásoknál, pályaorientációs rendezvényeken és osztályfőnöki órákon. „Nagy gond Magyarországon, hogy bár sok tehetséges gyerek szeretne szakmunkás lenni, a szülők általában teljesen elzárkóznak ettől, mondván, nem azért fizettek ennyi különórát. Így aztán a szakmunkásképzőket és az egyetemeket is olyan gyerekekkel töltik fel, akiknek se kedvük, se tehetségük nincs az adott szakmához” – fejtegeti.
 
A fiatal nő nonprofit cége 2013-ban egy uniós pályázaton 13 millió forintot nyert, amelyet három munkanélküli pályakezdő képzésére és foglalkoztatására fordíthatott egy éven át. Mónika nem akart gyakornokokat csinálni a gyerekekből, ezért inkább bútorasztalos- és kárpitosképzést indított. Azért éppen ezt, mert amikor szerette volna retró bútorokkal berendezni a Tudásklaszter közösségi irodáját, rájött, hogy se hozzáértő bútorasztalost, se jó kárpitost nem találni a környéken.

„Azzal kezdtük, hogyan kell befűzni a cérnát a varrógépbe” – eleveníti fel a képzés első heteit. Kezdetben interneten vadászott régi bútorokra, de egy idő után egyre többen ajánlottak fel neki kidobásra szánt darabokat.

„Nagyjából hat-nyolc olyan szocreál kárpitosbútor van, mely mai szemmel is értékelhető, például a Sky fotel, a 366-os modell vagy az Erika szék” – mondja az ügyvezető. Igaz, utóbbiakhoz általában annyira rossz állapotban jutnak hozzá, hogy csak a lábaikat tudják újrahasznosítani. Ezek viszont nagyon jól jönnek, mivel Mónika gyakorlatilag új bútorokat épít a régiekből, hogy minél változatosabb legyen a kínálat.

A képzést követő egyéves kötelező foglalkoztatás alatt a csapat szépen fejlődött, egyre kreatívabb és szebb darabok kerültek ki a kezeik közül. „Olyan jó csapat jött össze, hogy azt gondoltuk, továbbra is együtt szeretnénk dolgozni.” Igen ám, csakhogy mivel a pályázati pénz hamar elfogyott, a fiataloknak kellett kitermelniük a bért, a járulékokat és a rezsit; ha nem jött össze, Mónika a saját zsebéből pótolta ki a hiányzó összeget.
 
A Remodel tavaly, egy társadalmi vállalkozásokat bemutató kiállítás után került a törökbálinti MAXCity bútoráruházba. Első kiállítóterme csak péntekenként volt nyitva, így elég nehéz volt az értékesítés. „Minden reggel, amikor felmentünk Budapestre, láttuk a kirakaton a homloknyomokat” – meséli Mónika, aki végül úgy oldotta meg a problémát, hogy közösen árusít egy festőművésszel, így mindig van valaki a galériában, aki el tudja adni az egymás mellett egyébként is remekül mutató képeket és a bútorokat.

A Remodelnél jelenleg három fiatal dolgozik: Bazsi korábban adminisztratív munkaköröket töltött be, a 23 éves Tibor pedig bútortechnikusként végzett, de nem tudott elhelyezkedni a szakmájában. Az egyetlen eredetileg is kárpitos végzettséggel rendelkező munkatárs Niki, aki egyedülálló anyaként, albérletben neveli kislányát. Fiúosztályban tanulta ki a szakmát. „Az osztálytársaim állandóan azt éreztették velem, hogy én nem vagyok képes azt megcsinálni, amit ők. Pedig dehogynem – mondja. – Itt minden más, a fiúk meghallgatják a véleményemet. Ha a kislányom kárpitos akarna lenni, nem tartanám vissza.”

Megosztás Facebookon