nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Magyarország kúl
Józsefváros, ahol nem bezárnak, hanem meghalnak a boltok

Józsefváros, ahol nem bezárnak, hanem meghalnak a boltok

„Átmenetileg”, „technikai okokból”, „betegség miatt”. Természetes, ha változik egy kerület, de ha három kisboltból, kocsmából és műhelyből kettő zárva van, az nagyon-nagyon szomorú. Lehangoló képek a gettóból, amely sokkal többet érdemelne.
Neményi Márton
Neményi Márton
f Ajánlom

Józsefváros újjáépül – hirdetik plakátok, matricák, molinók és feliratok úton-útfélen a nyolcadik kerületben. Főleg azon a részén, amely valóban nagygenerálra szorul utcaképileg és társadalmilag is: a körúton túli részén, például a Magdolna- és az Orczy-negyedben.

A matricák nem hazudnak, Józsefváros tényleg újjáépül, legutóbb a Magdolnában végeztek széles körű, félig közösségi, félig központi felújítást, belsőkert-építést és általános tisztítást. A kamerarendszernek hála a bűnözés nem rosszabb, mint bárhol Budapesten (sőt), a tűcsereprogramért is felelős Kék Pont, illetve a hajléktalanok elzavarásával állítólag élhetőbb lett a környék.

Azért állítólag, mert nem nehéz belátni: mindez csak tüneti kezelés, a nyomort, a szegénységet, a hajléktalanságot és azt, hogy emberek ezrei jobb híján designerdrogokkal ütik el az időt, nem lehet megoldani úgy, hogy betiltjuk, odébb tesszük, a szőnyeg alá söpörjük. (Lehetőleg egy másik, külsőbb kerület szőnyege alá.) Bár érthetőek voltak a helyi lakosok panaszai, amikor a függők még sorban álltak friss tűért, hogy aztán a környező kapualjakban, udvarokban lőjék be magukat, friss tűk hiányában minden csak rosszabb – ezt nem nehéz belátni.

Bezárt kocsma a Dobozi utcában (fotók: Neményi Márton)

A fentiektől függetlenül most az Orczy következik vaskos EU-milliárdokból: a Ludovika-campus körül élhetőbb lesz a drog és mocsok ügyében legsúlyosabb rész, a Diószegi Sámuel utca és környéke, a vezetés szándéka szerint eltűnnek a drogtanyák, beköltöznek a fiatalok, visszatér az élet.

Az élet ugyanis évek óta csak kifele megy a nyolcból. Hogy ezt belássuk, nem kell szociológusdiploma, elég végignézni az utcákat – mármint konkrétan magukat az utcákat. A „gettóban”, azaz Józsefváros Nagykörúton (de főleg a Szigony utcán) túli részén ugyanis alig maradt működő kis üzlet, étterem, kocsma. Elmentek a kisiparosok, nyugdíjazták magukat a zöldséges nénik, odébbálltak a gyógyszertárak.

Elköltözött gyógyszertár hűlt helye a Diószegi Sámuel utcában

Nyolc éve élek a sűrűjében, a „leggettósabb” részen, ami azt jelenti, hogy nyolc éve nézem, ahogy sorvad el az utca. Lehangoló és kiábrándító tapasztalás, hogy miközben a hivatalos kommunikáció folyamatosan a fent említett grandiózus újjáépítést szajkózza, és egészen vad reformötletekkel áll elő (most például némileg tájidegen fürdőközpontot terveznek a hírhedt piac helyére), minden csak ígéret marad, kimenni az utcára pedig évről évre szomorúbb érzés.

2010-ben egy Kusturica-filmbe költöztem, most meg egy Tarr Béla-filmben élek – ugyanott.

Nem szeretem leírni a mondatot, hogy „régen minden jobb volt”, de az én utcasarkaimra ez egészen konkrétan igaz. Seftelés a merdzsón, hadonászva vitázás a sarkon, termetes asszonyságok terelték a pereputtyot az utcán, az autósok pedig valahogy mindig tudták, mikor kell 70-ről 10-re lassítaniuk. Jobbra a világ legcukibb zöldségesei mint az utcasarok egyik fontos integráló tényezője, balra kifőzde és kocsma, átellenben két kisbolt, az egyik a helyi maffiózóé, a másik a kínaiaké, ahogy illik. Kemény volt, sűrű, sokszor szomorú és tragikus, de volt benne vidámság, költészet, zajlott az élet. Most már csak szomorú és tragikus.

Lujza utca

Erről szólnak az alábbi képek: az „átmenetileg”, „technikai okokból”, „betegség miatt” bezárt, odébb vándorolt kisboltokról, klubokról és kocsmákról, amelyek nem nyitnak ki soha többé. Persze mindenhol bezárnak helyek, de az azért mégis végtelenül szomorú, ha sokkal gyakoribbak azok a cégérek, amelyek alatt már nincs semmi, mint azok, amelyek alatt (még) van.

Nézzétek például ezeket a bezárt kocsmákat!

Józsefvárosban az utóbbi években legfeljebb a fiatalok nyitottak kocsmákat fiataloknak, de azok túlélési esélyei sem jók. A régi kis talponállók közül nagyon kevés üzemel. Ami azért nagy baj, mert ez nem azt jelenti, hogy az emberek nem isznak többé, csak azt, hogy nincs hol inniuk. Vagyis van: az utcán.

A kisboltok is eltűnnek

Igaz, ez máshol is így van, mióta elterjedtek a franchise-rendszerű nagy boltok, ám ezeknek a kisboltoknak a helyén nem nyílik meg semmi, és nem is úgy tűnik, mintha ez belátható időn belül változna.

Lőttek a szerencsejátéknak is

Irónia: rég bezárt a vállalkozásokat segítő alapítvány is

Tipikus látvány: egymás mellé ragasztott figyelmeztetések a kéményseprőktől

Ez egyébként a helyi könyvtár rég használaton kívüli raktára.

Ottfelejtett órák és analóg fényképező a Népszínház utcában

Ennek nem tudjuk, volt-e valaha értelme, ma már csak szürreális költészet

Évek óta várja a bérlőt

És azt, hogy valaki végre lecsipegesse a józsefvárosos matrica maradékát is.

Enni is egyre kevesebb helyen lehet

Az igazi vesztesek a különleges boltok, szolgáltatók, kisiparosok

Józsefváros ma már rég nem Budapest legveszélyesebb környéke – mondják a politikusok, és igazuk van. De ha arra gondolunk, mennyi minden megszűnt, és mennyi kihasználatlan potenciál szunnyad az utcákban és az itt élőkben: az biztos, hogy a legszomorúbb.

Megosztás Facebookon