nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Magyarország kúl
Világraszóló magyar fejlesztés: autonóm drónrajok lephetik el az eget?

Világraszóló magyar fejlesztés: autonóm drónrajok lephetik el az eget?

A drónok egymással kommunikálva, földi irányítás nélkül repülhetnek, mint a madarak. Címlapot ért az ELTE kutatóinak találmánya.
magyarorszagkul
f Ajánlom

Biológiai motivációjú algoritmusokat és az evolúció elvét használták az új csoportos drónvezérlés megalkotásához az ELTE kutatói, akik a nagy egyedszámú drónrajok önszerveződő repülése terén elért eredményeikkel a Science Robotics júliusi számának címlapjára is felkerültek – tudósít a HVG.hu.
 
A magyar kutatók olyan drónokat fejlesztettek ki, amelyek nagyméretű rajokban, földi irányítás nélkül repülhetnek, miközben egymással kommunikálva, csoportosan kerülik el az akadályokat – épp úgy, mint a madarak.

Vicsek Tamás az ELTE drónlaborjában (Fotó: MTI Fotó: / Czimbal Gyula)

Az ELTE Biológiai Fizika Tanszék és az MTA-ELTE Biológiai és Statisztikus Fizikai Kutatócsoport világraszóló kutatási eredményeiről először 2014-ben írt a nemzetközi sajtó, amikor a Vicsek Tamás vezette kutatócsoport a világ első, tíz egyedből álló, önszerveződő kvadrokopter-flottáját készítette. A csapathoz időközben az Amszterdami Vrije Egyetem magyar származású professzora, Ágoston E. Eiben is csatlakozott, aki evolúciós stratégiákkal optimalizálta a drónok vezérlő algoritmusát.

 
A kutatók terepen harminc, valósághű szimulációban pedig már ezertagú drónrajokat is reptettek, akadályokkal nehezített pályákon. A nem mindennapi kísérletről készült, csodaszép felvételeket a Youtube-ra is feltöltötték.

A vezérlő algoritmus az élőlények csoportos mozgását leíró modellek alapösszetevőit egészíti ki drónspecifikus mozgásjellemzőkkel és bizonyos fokú intelligens útvonaltervezéssel. A bonyolult program számos paraméterét az ELTE szuperszámítógépein futtatott evolúciós algoritmus segítségével optimalizálták az adott feladathoz.
 
„Amikor az ember a legnagyobb klasszikusok trillázó dallamait hallgatja, jégtáncosok szédítően pontos pörgését nézi vagy éppen többezres seregélyrajok összehangolt repülését figyeli, akkor a harmónia és a könnyed tökéletesség jut róla eszébe. Pedig ezek mind összetett, bonyolult rendszerek, amelyek csakis a végletekig történő csiszolás, gyakorlás, azaz optimalizálás során válnak nagyszerűvé. A könnyedség és a bonyolultság ilyen módon összefüggő egysége jellemzi a komplex rendszereket, ahol az optimalizálás szükségszerű része a működésnek” – mondta Vásárhelyi Gábor, az ELTE Biológiai Fizika Tanszékén működő robotikai labor vezetője a lapnak.

Megosztás Facebookon