Huszonkét év után fény derült a gerecsei őskrokodil titkára

Új faj a gerecsei őskrokodil – tudósít az Index. 1996 augusztusában három kutató különös csontokat és fogakat talált a a Piszcine-hegy egyik megszűnt bányájában. Eredetileg ősi puhatestűek maradványait keresték – de ehelyett egy hatalmas, közel ötméteres hüllő fosszíliáját ásták ki a kőfejtő 180 millió éves üledékes rétegeiből. 
 
A lelet annak idején nagy sajtóvisszhangot kapott, szinte valamennyi napilap beszámolt az azonosítatlan őskrokodilról és az annak főszereplésével rendezett esztergomi kiállításról – aztán a leletanyag a múzeumba került, és szép lassan elfeledkezett róla a közvélemény.

Fotó: MTI / Illyés Tibor

Most azonban újra foglalkoznak vele a lapok, hiszen – huszonkét évvel a felfedezése után – kiderült, hogy egy új, eddig ismeretlen faj egyik példányát találták meg, amelyet felfedezője, Fitos Attila után Magyarosuchus fitosinak neveztek el.
 
Fitos, aki 1996-ban még csak egy paleontológia iránt érdeklődő, harmadikos gimnazista volt, két műkedvelő geológussal, Szabó Istvánnal és Szabó Zoltánnal együtt tárta fel a leletanyagot, amelyet aztán Kordos László geológus és paleontológus professzornak adtak át további tanulmányozásra.
 
Az új fajt egy Ősi Attila paleontológus vezetésével felálló, az ELTE, a skóciai Edinburgh Egyetem és a német Martin Luther Egyetem kutatóiból álló tudóscsoport azonosította. Felfedezésüket csütörtökön egy budapesti sajtótájékoztatón hozták nyilvánosságra, kutatási eredményeiket a bemutatóval egy időben a Peerj természettudományos szaklapban is publikálták. A csütörtöki sajtótájékoztatón újra „krokodilformát öltött” a leletanyag: az őslény csontjainak maradványait – farok-, medence-, borda-, végtag- és koponyacsontokat – úgy rendezték el, ahogy a kora jura korban élt krokodil csontváza a valóságban is felépülhetett. 

Fotó: MTI / Illyés Tibor

Ősi elmondta, hogy a megtalált fogak, állkapocstöredékek, csigolyák, függesztőövelemek, végtagcsontok és páncélelemek alapján a ragadozó a krokodilok korai, Thalattosuchia csoportjához tartozott, amelyek  először alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz. Agilis ragadozó volt, amely akár kisebb fajtársait is zsákmányul ejthette – igaz, a kor tíz-tizenkét méteres tengeri csúcspredátoraival, az Ichthyosaurusokkal azért nem igazán vehette fel a versenyt.