Magyarország kúl

Elfeledett szakmák – a vándorköszörűs

Nagyanyáink korában a piacokon nemcsak zöldség, gyümölcs, házikolbász volt, hanem a vándorköszörűsök is tettre készen várták az élezni való késeket, kapákat, borotvákat.

Miután kitanulták a szakmát, a kubikosokhoz hasonlóan a vándorköszörűsök is faluról falura jártak, hogy mindennapi betevőjüket megkeressék. A kerékpárjukra szerelt köszörűkővel rótták a falvakat, városokat, csengettek be házakhoz és várták a vásárokban, hogy az életlen késekbe, ollókba, kerti szerszámokba új életet leheljenek. Volt, aki még a legfinomabb orvosi szerszámokat is meg tudta élesíteni!

Smirgli kővel köszörültek, rongykorongokkal políroztak, a fenőkővel és a fenőszíjjal élesre fenték a borotvát, de a tűzifát aprító baltát és a húsok feldolgozására szolgáló bárdot nem szerették, mert ette a követ. A retró felszerelésből nem hiányozhatott a reszelő, a fogó, az ollóhajlító, a kalapács, a szegecsek és a csiszolópor sem.

A szerszámokat körülbelül az ’50-es évektől szállították kerékpáron, előtte gyalog, háton cipelték a megélhetésüket biztosító eszközöket a vándorköszörűsök, akik körül mindig volt egy-két kíváncsiskodó és munkájukat ámulattal szemlélő gyerek.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top