A nap, amikor a magyarok átírták Trianont

1918 novemberében Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia vereségével véget ért a négy éven át tartó Nagy Háború.

Az akkori Magyarország területéről 3,4 millió katonát küldtek a frontra, közülük 530 ezer hősi halált halt, 1,5 millió megsebesült, több mint 800 ezer pedig fogságba esett. Nem volt olyan család idehaza, amelyik ne gyászolt vagy keresett volna valakit.

 A háború lezárása után sem hallgattak el a fegyverek az országban: a rövid életű köztársaság bukását a vörösök diktatúrája és terrorja, majd a fehérterror követte. Ráadásul a háborút lezáró békeszerződések közül a Magyarországra kényszerített trianoni egyezmény volt messze a legigazságtalanabb.

A diktátum megfosztotta az országot területének kétharmadától és lakóinak felétől, úgy, hogy több mint 3 millió magyar rekedt az újonnan megrajzolt határokon túl.

A soproni, 61 méteres Tűztorony aljában található a Hűség kapuja, amit 1922-ben adtak át. Fotó: Jászai Csaba, MTI

Magyarország nyugati sávját, a mai Burgenlandot már Trianon előtt egy évvel Ausztriának ítélte az osztrákokkal 1919 szeptemberében megkötött saint-germaini békeszerződés, jóllehet az osztrákok éppúgy a háború vesztesei, és a győztes hatalmak értelmezése szerint a világégés felelősei voltak, mint mi. A szóban forgó területet mégsem tudták birtokba venni, az ugyanis a Horthy-vezette Nemzeti Hadsereghez köthető tiszti különítmények fennhatósága alatt állt, márpedig ezeknek eszük ágában sem volt végrehajtani az antant kiürítési parancsát. Az osztrákok unták meg előbb a huzavonát: 1921 augusztusában felfegyverzett csendőröket küldtek Burgenlandba, hogy megtörjék a helyieket, az egységet azonban Ágfalva közelében megfutamította a hazafias tisztekből, a világháborút megjárt veteránokból, diákokból, más önkéntesekből verbuválódott Rongyos Gárda. A visszaemlékezések szerint a tűzharcban magyar részről egy fő esett el, Baracsi László kecskeméti gazdalegény. Ezzel az összecsapással vette kezdetét a nyugat-magyarországi felkelés, amely kiszorította az osztrák csapatokat a térségből, majd 1921 októberében a Lajtabánság kikiáltásával érte el csúcspontját.

“Civitas Fidelissima Sopron”, vagyis “A hûség városa Sopron” feliratú városcímer a Városháza Fõ téri épületének homlokzatán. Fotó: Jászai Csaba, MTI

A Lajtabánság a világ egyik legkülönösebb formációja volt „létezése” majdnem egy hónapja alatt, hiszen az önálló fennmaradásra képtelen, mások által el nem ismert államok sorát gyarapította. Ugyanakkor remek szolgálatot tett a magyar külpolitikának, mert hozzájárult ahhoz, hogy népszavazás döntsön Sopron és környéke hovatartozásáról. Az olasz közvetítéssel tető alá hozott velencei megállapodásban a budapesti kormány vállalta, hogy a voksolás kiírásáért cserébe megfékezi a szabadcsapatokat, illetve kivonja őket a területről. Mindez meg is történt, így minden akadály elhárult a referendum megrendezése elől.

1921. december 14-e és 16 között járulhattak az urnákhoz Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopron és Sopronbánfalva lakói, és végül a több mint 23 ezer érvényes szavazat 65 százaléka Magyarország mellett döntött.

Érdekesség, hogy a kisebb települések lakói közül csak három, Nagycenk, Fertőboz és Kópháza lakói akartak Magyarországon maradni, a másik öt faluban népszerűbb volt az Ausztriához tartozás gondolata, azonban Sopronban akkora többsége volt a „magyar ügynek”, hogy az mindent eldöntött.

Sopronnak és a környező falvaknak 3 napjuk volt arra, hogy eldöntsék: Magyarország vagy Ausztria?

Az Országgyűlés külön törvényben emlékezett meg a jeles eseményről: az 1922. évi XXIX. törvény a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront. A népszavazás 80. évfordulóján, 2001. december 14-én a kormány úgy döntött, hogy december 14-ét a hűség napjává nyilvánítja.

A soproni voksolás Magyarország számára fényes sikerrel zárult, de sajnos – leszámítva egy-két kisebb települést – nem volt folytatása. A győztes hatalmak nem merték megkockáztatni, hogy az érintettek kezébe adják a döntést saját sorsukról. Így lett minden szempontból páratlan történelmi esemény a soproni népszavazás, amikor az emberek átírták két békeszerződés rendelkezéseit, és beintettek a nagyhatalmaknak.

(Kiemelt kép: Jászai Csaba, MTI)