A falu, amelynek saját kekszét közmunkások készítik

Kübekháza Szegedtől nem messze, a magyar-szerb-román hármas határnál található, ott, ahol a határkerítés elkezdődik. Az 1500 lakosú falu közepén egy szép nagy, kör alakú főtér van, ekörül vannak a legfontosabb intézmények: a templom, az iskola, a polgármesteri hivatal és a buszmegálló. E kettő között nyílt pár hete a Kübecker Manufaktur, a falu legújabb intézménye, kávézója és keksz manufaktúrája.

Első ránézésre nincs ezen semmi olyan nagyon különös, egy hangulatos, kicsit talán túldíszített kávézó pár asztallal, kellemes terasszal, sváb ruhába öltöztetett felszolgálókkal, melanzzsal, szendviccsel és vajas keksszel. Annyiban különös csak a hely, hogy falusi önkormányzatok ritkán nyitnak kávézókat, hogy ott saját márkás kekszet gyártsanak.

A manufaktúrában Molnár Róbert polgármester vezette körbe az Index stábját, és mutogatta a használaton kívüli tűzoltó raktárból kialakított vendéglátó egység minden részletét, a lakosoktól kapott, falra rakott képektől az antik boltban véletlenül talált szekrénytől a kekszformákig. A Kübecker augusztus végén nyílt, reggel és nap közben sütit, kávét és szendvicset árul, este 5-tól van meleg konyha is, sváb sajtos speclitől hamburgerig.

És állítólag minden este telt ház van.

Egyrészt eléggé szeretik a helyet a falubeliek (, de Szegedről is sokan kijöttek, a hely specialitásából, a Kübecker vajas kekszből pedig már állítólag Budapesten is kértek kávézók. Sőt, még egy japán vendégük is volt, neki annyira örültek, hogy le is fényképezték és betették a kávézó étlapjaként szolgáló újságba.

A kávézó ötletén Molnár Róbert saját bevallása szerint már gondolkodott egy ideje, a vállalkozásra viszont nagyrészt a szükség vitte rá az önkormányzatot. Már arra, hogy saját magának teremtsen gazdasági lehetőségeket, mert az állam ebben szerinte nem nagyon segít. A polgármester úgy látja, egyre szűkül az önkormányzatok mozgástere, minél kisebb egy falu, annál inkább mostoha gyerek a kormány szemében. Így viszont a településeknek maguknak kell kitalálni, hogy mit lehet kezdeni azzal, ami van.

Molnár szerint viszont a szegénység kreatívvá teszi az embert, és ebben a filozófiában próbálják fejleszteni a falut. A régi iskola felújított épületében például szoláriumot és konditermet nyitottak, a falu indokolatlanul nagy főterén az önkormányzat esküvőket szervez, most pedig megnyitották a manufaktúrát, 5 millió forint és elég sok társadalmi (és köz)munka befektetésével.

A polgármester által csak “patkányosnak” nevezett tűzoltó raktárból önkéntesekkel és közmunkásokkal faragtak kávézót, a villany és a fatüzeléses kályha kivételével mindent így építettek Molnár Róbert elmondása szerint az volt a cél, hogy egy meghitt helyet hozzanak létre a falu lakóinak: “Az emberek életében nincs harmónia, bekapcsolják a tévét és ömlik rájuk a politikai szenny, tudatos bombázás alatt vannak a közösségi kapcsolataink. Ezt akarjuk újra építeni.”

Nem ez amúgy a falu első “közösségi tere”, van már egy Mézeskalács ház nevű, kifejezetten közösségi programokra kialakított hely, ahol netezni, olvasgatni, társasozni lehet, hétvégente pedig főzőtanfolyamok és egyéb közösségi programok vannak.

A meghittség mellett persze az is számít, hogy valamiben egyedi legyen a hely, hogy érdemes legyen betérni nemcsak a falubelieknek, de azoknak is, akik csak erre járnak, vagy amiért esetleg direkt érdemes kiugrani Szegedről. Itt jön be a képbe a svábság.

Kübekházát 1843-ban alapították, alapvetően azért, hogy legyen, aki dolgozik a közeli dohányültetvényen. A frissen alapított faluba sok sváb települt, így a fél falu sváb volt egészen addig, amíg 100 évvel az alapítás után ki nem telepítették a svábok nagy részét. A sváb identitás viszont még mindig a falu életének része, így jött az ötlet, hogy a hely a Kübecker Manufaktur nevet viselje, a signature termék pedig a kübecker keksz legyen. Ennek receptje sajnos nem valami sváb nagymama padláson talált receptkönyvéből került elő, ez 21. századi találmány, de ettől még finom az Index cikke szerint.

Molnár Róbert nagyon büszke arra, hogy a manufaktúra kialakításában sokat segített a falu, sokan adtak képeket, dísztárgyakat a dekorációhoz, vagy segítettek magában a hely kialakításában. A manufaktúrában jelenleg mindenki közmunkásként dolgozik, vagyis a fizetését közvetve a költségvetésből kapja.

A manufaktúrában hatan dolgoznak állandóan, két-három főt pedig napi bejelentéssel foglalkoztatnak, ha szükség van rá. Ezt csak úgy szemlesütve meséli a polgármester, és kér is, hogy valahogy kedvesen írjuk meg, hogy itt mindenki közfoglalkoztatott, mert sokan ezt pejoratívan értik, pedig itt senki nem érdemli meg, hogy szégyellje magát, ő pedig mindenkit fölvenne teljes állásba, ha már ki tudná azt termelni a vállalkozás. Mivel az üzemben mindenki szakképzett és 8 órában dolgozik, ezért 100 ezer forint körüli havi fizetést kapnak, viszont ezt egyelőre nem a manufaktúra termeli ki, hanem a magyar állam adja.

Viszont már tervbe van véve, hogy ennek az állapotnak véget vessenek: ha minden a terv szerint halad, akkor februártól 70 százalékos bértámogatással teljes állásban dolgoznának a manufaktúrában, később pedig már teljesen a manufaktúra bevételéből állnák a fizetéseket.

További gasztro: 

• Hangzatos díjat kapott egy budapesti étterem
• Bajnok úszók állnak majd saját kávéspultjuk mögött